Ha az ember az olaszországi Bergamóban jár, és véletlenül belefut a Colleoni-kápolnába, egészen érdekes látványra figyelhet fel: az épületben található fő szarkofág talapzatán olyan címer látható, amit három herezacskó díszít, amiket ráadásul turisták előszeretettel simogatnak a jó szerencse reményében.
Még érdekesebb a történet, ha tudjuk, hogy a szarkofág Bartolomeo Colleonihoz, a reneszánsz Itália egyik legnagyobb hadvezéréhez tartozik. Colleoni egészen pontosan condottiere, vagyis zsoldosvezér volt, aki a Velencei Köztársaság főparancsnokaként szolgált a 15. században. Kortársai elsősorban kivételes taktikai érzékéért, valamint szigorú fegyelmet követelő vezetői stílusáért tartották nagyra. Általában viszont mégsem emiatt ismerik a nevét, sokkal inkább a furcsa családi címere az, ami híressé tette.
Arról, hogy a Colleoni család miért éppen ilyen furcsa jelképet választott magának a címerre, megoszlanak a vélemények, de a legvalószínűbb magyarázat az, hogy egyszerűen nagyon hasonlított a neve az olasz „coglioni” szóhoz, ami bizony heréket jelent. A Colleoni családnév eredetét is sok történész a latin „coleus” szóra vezeti vissza, aminek jelentése here vagy herezacskó.
A család viszont ahelyett, hogy szégyenkezett volna a roppant kellemetlen áthallás miatt, teljes mértékben vállalta és identitása részévé tette a heréket. Ennek legismertebb bizonyítéka az a bizonyos családi címer, amin három pár stilizált here szerepel, és amit Colleoni egész pályafutása során büszkén használt. Sőt, egyes források szerint a harci kiáltása is az volt, hogy „Coglia, Coglia, Coglia”, ami szó szerint három herezacskót jelent.
Bartolomeo családja egyébként ősi lombard nemzetség volt, a bergamói nemesi Suardi családból ágazott le. A családnév legkorábbi említése a 12. század első feléből származik, és a dinasztia alapítójának Gisalbertus Attonist azonosították, akit Il Colioneként is említenek, ami már nagyon hasonlít arra a bizonyos cogliára vagy coleusra. Attonisról tudjuk, hogy 1123-ban Bergamo konzulja volt.
Bartolomeo sokáig a Velencei Köztársaság szolgálatában állt, ahol bár más volt a hivatalos főparancsnok, a sereg tényleges vezetőjeként Colleoni tevékenykedett. Több várost és területet visszafoglalt Velencének a milánóiaktól, aztán a békekötés után átállt a milánói oldalra. Monzában bebörtönözték, szolgált később az Arany Ambrosiai Köztársaság alatt is, és többször visszatért Velencéhez és Milánóhoz is. 1455-ben életre szólóan kinevezték a Velencei Köztársaság főkapitányává.
1475-ös halálakor jelentős összeget hagyott a köztársaságra a török elleni háborúra, és azt kérte, hogy lovas szobrot állítsanak neki a velencei Szent Márk téren. Bár ez nem jött össze, a Verrocchio által tervezett bronz lovas szobrot végül a Santi Giovanni e Paolo templom közelében azért felállították.
(Források: Snopes, Atlas Obscura, Nati per la Storia)
