Az emberszabásúakat nem véletlenül hívjuk így: ha huzamosabb ideig figyeljük őket, rengeteg emberi vonást, mozdulatot, gondolatot vehetünk észre. Ez a csimpánzoknál néha részeg tivornyázásban, máskor hidegvérű gyilkolásban testesül meg, míg az orangutánok nyugodt, békés bölcsességet sugároznak magukból. Aztán megjelent Ken Allen.
A borneói orangután 1971-ben született a San Diegó-i Állatkertben. „Ken Allen már bébiorangutánként is csibész volt. Végül egy rendkívül intelligens emberszabásúnak bizonyult” – írta róla az állatkert, mert már kölyökként is kicsavarozta az állítólag gyerekzáras ketrecének rácsát, hogy éjszaka szabadon barangolhasson a bölcsődéjében. Talán nem véletlen, hogy később megkapta a szőrös Houdini becenevet. Nem ez volt az egyetlen jele, hogy kifejezetten intelligens: előszeretettel csavart ki villanykörtéket, és miután gondozói látták, milyen kíváncsi, néha babakocsiban tolták körbe az állatkertben.
A szabadság iránti vágy sose hagyta el Ken Allent. A köztudatba a nyolcvanas években robbant be. Először 1985. június 13-án szökött meg a kifutójáról, amikor egyszerűen megmászta a kerítését. Hamar kiderült, hogy nincsenek nagy szökési tervei: miután kiszabadult, csak az állatkertben sétálgatott, hogy megnézze a többi állatot. A 110 kilós orangután olyan nyugodt és barátságos volt, hogy sok látogató fényképezkedett vele.
Júliusban és augusztusban is megszökött, de ezek szintén békés események voltak. Legalábbis többnyire, ugyanis Ken Allennek volt egy áldozata: Otis, egy szumátrai orangután, ami egykor a zárkatársa volt. Az augusztusi szökéskor Ken Allen átment Otishoz, és addig dobálta kövekkel, míg a gondozók vissza nem tessékelték a saját kifutójába. Szerencsére Otisnak legfeljebb az egója sérült meg a támadás során.
Az állatkert több tízezer dollárt költött arra, hogy kitörésbiztossá tegyék Ken Allen otthonát, de a próbálkozások eleinte hiábavalók voltak. Volt, hogy meghibásodott a vízvezeték a kifutójában, ezért megvárta, amíg kiapad az őt körülvevő vizesárok, és ezután szökött meg. Volt, hogy a villanypásztor sem tántorította el. Máskor gondozók véletlenül nála hagytak egy feszítővasat, amit átadott a mellette élő orangutánnak, az kinyitotta a ketrecét, így Ken Allen ki tudott szökni. De nem csak így vonta be fajtársait: volt, hogy együtt, egymást segítve szöktek ki, így másokat is belevitt a rosszba.
Végső elkeseredésükben a gondozók turistának öltözve próbálták megfigyelni, mert Ken Allen mindig nagyon óvatos volt, amikor érezte, hogy az állatkerti dolgozók szemmel tartják. Végül lebukott, ami után egy nagyobb projekt keretében alakították át a kifutóját. Ken Allen addig egy föld alatti szobában raboskodott, szórakoztatásul pedig csak egy fekete-fehér tévét kapott.
Hamar az állatkert sztárja lett. A városban megjelentek a „szabadságot Ken Allennek” feliratok, és az állatkert is elkezdett pólókat árulni, amire rányomták az arcképét. Helyi zenészek még egy balladát is írtak róla, és valódi rajongói klub, az Orang Gang is épült köré. Az orangután mindig békés volt ugyan a látogatókkal és a gondozókkal, de lehet, hogy kicsit a fejébe szállt a hírnév: az állatkert szerint egyszer egy tévéstáb a közelében élő gorillákról forgatott, amit Ken Allen nehezen viselt, ezért először kövekkel dobálta a tévéseket, de amikor kifogyott az eredeti muníció, átállt ürülékre, ami már sikeresebb volt, el is menekült mindenki.
Végül az állatkert profi sziklamászókat is felbérelt, hogy kivizsgálják, hol tudna kimászni az orangután. Nagyjából negyvenezer dollár már elégnek bizonyult, hogy fogságban tartsák Ken Allent. Nem csak rácsokkal igyekeztek kordában tartani: négy nőstényt is odaköltöztettek hozzá, hogy hátha megnyugszik, de ez csak részben sikerült, 1987 után ugyan valóban nem szökött ki többet, de volt, hogy segített a nőstényeknek megszökni. A Jane nevű orangután, miután megnézte a madarakat, nagyjából fél órán át bolyongott az állatkertben, mígnem megpihent egy, a dolgozóknak kialakított pihenőben, ahol kiitta az asztalokon hagyott, félig üres üdítősdobozokat.
Ken Allen még másfél évtizedig élt az állatkertben, helyi hősként tisztelték, és a látogatók nagy kedvence volt. 2000-ben azonban daganatot diagnosztizáltak nála, ezért az év december 1-jén elaltatták a 29 éves orangutánt.
