A divat komoly műfaj. Tele van elvárásokkal, kimondott és íratlan szabályokkal, amiknek a szándékos vagy véletlen áthágása minimum nevetségessé teheti az embert, de rosszabb esetben akár kiközösítéshez is vezethet. Vagy zavargásokhoz, ahogy az New Yorkban történt a 20. század elején.
Bár ma már nehéz elképzelni, régen szinte mindenki hordott valamilyen fejfedőt, amivel nemcsak divatoltak, hanem a fejüket is védték a naptól, széltől, esőtől, hidegtől, melegtől. Míg télen értelemszerűen a vastagabb darabok voltak divatban, a 19. század közepe táján egyre népszerűbbek lettek a stílusos, könnyebb szalmakalapok, amiket nyáron hordtak. De csak nyáron!
A korabeli amerikai divatdiktátorok szerint szalmakalapot csak május 15. és szeptember 15. között volt szabad hordani. Ez olyan fontos volt, hogy a New York Times újságírója külön cikket szentelt annak, hogy Calvin Coolidge elnök szeptember 19-én szalmakalapban sétált az utcán. Ha valaki arra vetemedett, hogy áthágja e szent szabályt, akkor vállalnia kellett, hogy fiatal suhancok leverik a fejfedőjét, majd megtapossák. Emiatt sok újság a szeptember 15.-ét megelőző napokban figyelmeztető cikkeket írt, hogy ideje felkészülni a szalmakalapok félretételére.
1922-ben ez már több mint egy évtizede szokás volt, és néhányan már annyira várták szeptember idusát, hogy csak 13.-ig bírták, és már aznap leverték néhány manhattani gyári munkás szalmakalapját, amiket jól meg is tapostak. Nem sokkal később dokkmunkásokkal is találkoztak, akik már nem adták ilyen könnyen a fejfedőjüket, és összeverekedtek a fiatalokkal. A bunyó akkorára kerekedett, hogy megakasztotta a forgalmat a Manhattan hídon, és be kellett vetni a rendőrséget, hogy feloszlassák a tömeget.
Ezzel azonban még nem volt vége a történetnek. A randalírozás másnap is folytatódott, a tinibandák hosszú, néha szöges végű botokkal járták az utcákat, hogy lecsapjanak a gyanútlan szalmakalaposokra. Ha valaki ellenállt, megverték. Korabeli beszámolók szerint ezerfős tömegek vadásztak így, és az ellenállók közül többeket is úgy megvertek, hogy kórházba kerültek, a rendőrök pedig sok zavargót letartóztattak. A legtöbbjüknek inkább csak bírságot kellett fizetniük, de volt, aki több napot fogdában töltött.
A szalmakalap-ellenes randalírozás 1924-ben és 1925-ben is átfutott a városon. A harmincas évekre azonban a szalmakalapok ideje leáldozott, a mindennapokban egyre kevesebben hordtak ilyet, így a móka is véget ért. Igaz, ekkoriban, a nagy gazdasági világválság után volt az embereknek nagyobb bajuk is.
