World Trade Center titkos erkélye eredetileg művészeti akció volt, aztán vad összeesküvés-elméletek alapja lett
2000 tavaszán, tehát még jóval a 2001-es szeptember 11-i terrortámadás előtt egy osztrák művészcsoport olyan akciót hajtott végre New York egyik legjobban őrzött épületében, amelynek részletei máig nehezen hihetők, és ami később összeesküvés-elméletek alapanyagává vált. A Gelitin nevű kollektíva a World Trade Center északi tornyának 91. emeletén titokban egy ideiglenes erkélyt épített, majd az egészet dokumentálta.
A projekt első blikkre nem tűnik nagy dolognak, de a kivitelezése már nem volt semmi: a művészek különböző eszközöket csempésztek be az épületbe, majd eltávolítottak egy ablakot, és annak helyére egy rögtönzött, néhány négyzetméteres erkélyt szereltek fel. Az egészet hajnalban fotózták le, több száz méteres magasságban, Manhattan fölött.
Az akció rövid ideig tartott, az erkélyt hamar eltávolították, a beavatkozás nem befolyásolta a torony működését. A történet azonban nem merült feledésbe, a csoport később The B-Thing címmel könyvben is feldolgozta a projektet, amiben részletesen bemutatták, hogyan jutottak be, mit csináltak, és hogyan dokumentálták az egészet. Ami a legtöbb kérdést felvetette, az nem is maga a művészi gesztus volt, hanem az, hogy mindezt hogyan tudták végrehajtani egy olyan épületben, ami akkoriban is nagyon szigorú biztonsági ellenőrzés alatt állt.
A beszámolók szerint az illetékes hatóság, a Port Authority sem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a történet ne lenne igaz, ami csak tovább erősítette a projekt rejtélyességét. A történet 2001. szeptember 11. után kapott új értelmezést. A terrortámadások után sokan kezdték el újra elővenni a Gelitin akcióját, és egyes összeesküvés-elméletek a projektet próbálták összekapcsolni a merényletekkel.
Az úgynevezett 9/11 truther közösség egy része azt állította, hogy az akció bizonyíték arra, hogy valaki már korábban hozzáfért az épület tervrajzához. Ezek az elméletek általában teljesen megalapozatlan állításokra épültek. Volt, aki azt feltételezte, hogy a művészek robbanószerkezeteket helyeztek el, mások különböző, szintén bizonyítatlan történetekkel próbálták összekötni őket más, a támadásokhoz kapcsolt történetekkel. Konkrét bizonyíték azonban soha nem került elő, ami összekapcsolta volna a Gelitin akcióját a 2001-es eseményekkel.
A projekt inkább egy másik kérdésre világított rá: arra, hogy még egy ikonikus és szigorúan őrzött felhőkarcoló esetében is lehetnek olyan biztonsági rések, amiket nem feltétlenül vesznek észre időben. Egyes értelmezések szerint éppen ez adja az akció jelentőségét: nem a támadások előképe volt, hanem egyfajta radikális művészeti beavatkozás, ami az épített környezet és a hatalom viszonyát feszegette. Az időzítés azonban így is különös maradt sokak szemében. A projekt dokumentációjához kapcsolódó egyik kiállítás megnyitóját éppen 2001. szeptember 11-re tervezték, bár ez minden bizonnyal véletlen egybeesés volt, a későbbi értelmezésekben gyakran előkerült mint gyanús körülmény.
A Gelitin akciója azóta is a kortárs művészet egyik legszokatlanabb és legvitatottabb projektjei közé tartozik. Egyszerre tekinthető merész, határokat feszegető művészeti gesztusnak és olyan történetnek, ami a későbbi események fényében egészen más jelentéseket kapott. A bizonytalanság és a titokzatosság pedig máig hozzájárul ahhoz, hogy időről időre újra előkerül.
