A tornából felmentett indiai guru, aki jógaforradalmat robbantott ki Budapesten a második világháború alatt
Egy széles vállú, dagadó mellkasú, kék turbánt viselő alak a szívüket megállítani képes, magukat elevenen eltemető jógikról mesélt a budapestieknek a második világháború idején. Úgy tartotta, a megfelelő légzés és az önuralom védelmet biztosít a fertőző betegségekkel szemben, éhség ellen pedig hullapózt javasolt. Miért szuszogtak hangosan szűk száz éve a perzsabundát viselő dámák a fővárosi villamosokon? És miként lett a tornából felmentett, széltől is óvott madárcsontú, madrászi fiú a jóga magyarországi apostola? Selvarajan Yesudian története következik.
Hólabdalevelezés, strandolás, jógaláz
„A pesti aranyifjú, ha ma meglát az utcán egy csinos, villogó szemű, vérpezsdítő, szemlátomást egészséges és jó fizikumú dámát, nem használja a régi jasszos megjegyzéseket, hogy »stramm a cica«, vagy »klassz egy baba«, azt sem mondja, hogy remekül ki van sportolva, hanem így: – Csudára ki van Jógázva!” – ismertette a legújabb szlenget a Délmagyarország című lap 1943. november 13-án. Az Új Magyarság hasábjain ez idő tájt a kedélyhullámzások és a testi egészség között fennálló kölcsönhatásról, másutt perzsabundában szuszogó, a villamoson jógalégzést gyakorló idős hölgyekről olvashattunk.
De az sem magától értetődő, hogy a fajvédelmi főiskola toborzója mellett jógamatiné-beszámolót közöljenek a negyvenes évek elején a hazai lapok.
Pedig így állt a dolog. A kor sajtójának átböngészése arról győzi meg a kíváncsiskodót, hogy bár a Fenyő Miklós által megénekelt pesti limbólázzal nem árt óvatosnak lenni továbbra is, ahhoz nem férhet kétség, hogy a jóga trendi volt a magyar fővárosban a második világháború idején.
„Emlékezhetünk, kezdetben való a mahjong, a römi, a bridge, azután jött a tangó, a síelés, a strandolás szenvedélye, s így végül megérkeztünk az új szenvedélyhez, a jógához” – írta a Magyarság című lap. Az Egyedül Vagyunk pedig mások mellett a rumbaláz, az asztrológia, a jövendőmondás, a vitaminkultusz és a hólabda-levelezés folytatásaként említette a távoli Indiából származó légzés- és testgyakorlatokat. „Van Pestnek egy rétege, amely a mindenkori érdeklődés divatját diktálja, a körutak és a sugárutak, az espressók, a Duna-korzó, a kártyaszalonok és a délutáni kávéházak népe, s ez a réteg most egy idő óta nem tud szabadulni a jóga bűvöséből. A jóga a téma, a jóga a szórakozás, a jóga a cél” – összegezte a negyedik háborús év tapasztalatait a Délmagyarország.
Tegyük hozzá, hogy a jóga az adott politikai helyzetben figyelemelterelés is volt. És ez talán magyarázatot kínál arra is, hogy miért lett hirtelen népszerű a világégés idején. „A fehér ember mindig hajszol valamit – hangoztatta a lapok által némi éllel a leghindubb jóga legvalódibb pesti atyamesterének kikiáltott Selvarajan Yesudian. – Sikert, eredményt, pénzt és nem tudja, hogy minden elért dolog, ha már megszereztük, értékét vesztette és csak újabb és újabb vágyakat szül. Keleten tudjuk, hogy a boldogság teljesen független a külső körülményektől és nem más, mint az önmagunkban hordott béke és nyugalom. Ezért csak erre törekszünk, s ezt a belső nyugalmat és békét a fehér ember is megszerezheti, ha akarja.”
A madárcsontú, bicebóca fiúra rámosolygott a madrászi napsugár
Yesudian egy madrászi (ma: Csennai) keresztény családba született, 1916. február 25-én. Apja a régebbi felmenőihez hasonlóan ájurvédikus orvoslással foglalkozott, és ugyancsak a hagyományoknak megfelelően katolikus neveltetésben részesítették a kis Selvarajant.
Visszaemlékezésében így írta le a gyerekkorát: „Volt egyszer a napsütötte Indiában, Madrász városában egy vézna, beteges kisfiú. Tizenöt éves koráig jóformán minden súlyos betegségen átesett: vörhenyen, tífuszon, kolerán és a trópusi országokban gyakori más betegségeken. Csoda, hogy egyáltalán megmaradt. Megmaradt, de milyen állapotban! Csont és bőr volt, kis arcán kiütköztek a csontok, szeme beesett, melle behorpadt. (…) Apja mindent megpróbált vele, hiszen orvos volt, de csak annyit ért el, hogy fiát úgy-ahogy visszaistápolta az életbe. Iskolába is adta – nem kellett többé otthon feküdnie a nyugágyon –, s ettől kezdve a kisfiú éppúgy élt, mint többi társai.
Tornából természetesen felmentették, és otthon is kímélték, vigyáztak rá, a széltől is óvták.”
A beteges, madárcsontú, bicebóca fiúra kamaszkorában rámosolygott a madrászi napsugár. „Egy nap aztán véletlen módon kapcsolatba kerültem a jóga egyik nemzeti missziót teljesítő vándormesterével, aki tanítványai sorába fogadott. Nap, mint nap eljártam a titkos erdei rejtekhelyre, fanatikus odaadással végeztem a mester diktálta gyakorlatokat és két hónap múlva saját apám nem ismert rám” – mesélte az Uj Magyarságnak.
Utoljára 20 éves korában, apja halála után látta a guruját. Elújságolta, hogy hosszabb európai útra indul. Így is tett, 1937-ben hagyta el a hazáját. Az indiai cserkészszövetség közreműködésével jutott el Budapestre, ahol orvostudományt és testnevelést tanult. És a bélyeggyűjtő szenvedélye mellett a jóga iránti elkötelezettségét is hozta magával természetesen.
Fajvédő jógások, szevasztok!
A visszaemlékezése szerint ekkor nem sejtette még, hogy az utóbbival életre szóló dolga lesz. A barátai vették rá, hogy tartson a jógáról előadásokat és írjon róla cikkeket. Komoly visszhangot keltettek ezek is, azok is. „Én azonban – írta Yesudian – bátortalan voltam a nyilvánosság előtt, és inkább visszatértem tanulmányaimhoz. A sorsnak ugyanakkor más tervei voltak. Bármennyire is vonakodtam, semmi sem tudta megállítani a társadalom minden rétegéből érkező érdeklődők áradatát. Számos barátom szívélyes segítségével megjelent a Sport és jóga című könyv.”
Az 1941-es kötet a korban bestsellernek számított. Az első kiadásból három hónap alatt ötezer példány fogyott, és másfél év alatt kilencszer kellett újranyomni.
A sikerében az is közrejátszhatott, hogy Yesudian akkor beszélt kelet és a nyugat oppozíciójáról, amikor a nyugat egyet jelentett a zűrzavarral és a háborúval.
A Sport és jóga persze nem volt egyedül a piacon, az 1940-es évek elején szinte elárasztották a jógáról szóló kötetek a magyar könyvesboltok kirakatait. Yesudian bemutatkozó műve mellett abban az időben jelent meg dr. Weninger Antal Keleti jógája, Paul Bruntontól az India titkai, valamint dr. Baktay Ervin munkája, a Diadalmas jóga is.
„A Fiatal Hinduk Függetlenségi Mozgalmának testnevelő-oktatója, a Hatha-Jóga egyik leghivatottabb ismerője, könyvében a Test és az Egészség Jógájának több évezredes tudományát ismerteti, mely úgy tárgyi, mint gyakorlati szempontból egyedülálló az európai könyvpiacon” – olvasható a Magyarság 1942. május 10-i számának a Sport és jógáról szóló ajánlójában. Azon az oldalon, ahol méltatják Benito Mussolini, Jules Superville és Kassák Lajos új műveit is.
Egy héttel később a lap hosszabb ismertetőt közölt a kötetről. Ebből kiderült, hogy Yesudian angol nyelven írta meg, a magyar fordítás azonban megelőzte a nemzetközi kiadást. Balogh Barna fordította a kötetet, és Daczi Dóra tanulmányában az áll, az eredeti Yoga and Health helyett ő javasolta a magyar címváltozatot is, abban bízva, hogy a korszak sportőrülete miatt miatt még többen vásárolják majd meg a kiadványt.
Nem tévedett, de az is igaz, hogy a Sport és jógát ügyesen pozicionálták a piacon. A Magyarság mellett ajánlók jelentek meg róla többek között a Képes Krónika, a Református Élet vagy a Képes Sport hasábjain. Az Uj Magyarság beszámolója szerint a Könyvnapon Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály művei, a Bosnyák Zoltán által írt A magyar fajvédelem úttörői, valamint vitéz Endre László A zsidókról – A berni per tanulsága című műve mellett rengetegen keresték a Sport és jógát is.
Mély légzés, önuralom, kék turbán és hullapóz
Szerzője pedig a sajtó visszatérő szereplője lett. Újra és újra végigmesélte a jógával való találkozásának, illetve a Magyarországra kerülésének történetét a legkülönbözőbb orgánumok hasábjain. Emellett Yesudian járta az országot az előadásaival, a lapok pedig részletes beszámolókat közöltek a fellépéseiről. 1943 októberében a Zeneakadémia nagytermében beszélt. Azt állította, a mély lélegzés és az önuralom még a fertőző betegség ellen is védelmet biztosít. „Ha éhesek vagyunk, feküdjünk a földre hullapózban!” – javasolta hallgatóságának a Hétfő Reggel tudósítása szerint.
Szívüket megállítani képes, magukat elevenen eltemető vagy éppen mérget nyelő mesterekről mesélt, akiknek nem esett kutya baja sem, Jézust pedig a világ legkiválóbb jógijaként írta le. Azt tanította, a csecsemő első lélegzetvételétől addig, amíg a haldokló utoljára szív a tüdejébe levegőt, az élet egyetlen hosszú sorozatból áll. Olyan mondásai voltak tehát, amik becsületére válnának bármelyik 21. századi életmódgurunak.
A kezdetben kimondottan háttérbe húzódó, szerény férfi egy idő után mintha megérezte, megszerette volna a sikert. Egyre több fórumon, illetve témában nyilatkozott meg. 1944 elején, a Vigadó nagytermében tartott előadásában például a hindu képzőművészet egyes alkotásai és az erdélyi népművészet közötti hasonlóságot tárta fel. Természetesen a táplálkozással kapcsolatban is voltak meglátásai. Úgy vélte, a magyar konyha a jógával nem teljes mértékben kompatibilis. Azt javasolta ezért, hogy az étkezések hangsúlya inkább a főzelékeken, a gyümölcsökön, a tejen, a vajon és a mézen legyen, húst egy héten legfeljebb csak kétszer egyenek a budapestiek, akkor is csak keveset.
Hozzátette, hogy bármit is fogyasztunk, ne felejtsük el 32-szer megrágni minden falatot.
Egyes újságírókat Yesudian kreol arca bűvölte el, másokat a villogó fogai lepték meg, álmélkodtak kidolgozott vállain vagy roppant mellkasán, megint másokat a kék színű turbán kapcsán néztek nagyot, amit viselt. Yesudian kétségkívül egzotikus jelenség volt a háborús Budapesten, a személyisége pedig minden bizonnyal szuggesztív lehetett. Mindenki, aki róla ír, megemlíti megnyerő modorát. Márpedig, aki híveket szeretne szerezni, annak jól jön a határozott fellépés.
Az első budapesti jógaiskola
„A cserkészek, a keresztény ifjúsági egyletek, általában az ifjúság körében sok hívem van – nyilatkozta az Uj Magyarságnak Yesudian. – Ez adta azt az elgondolást, hogy a magyar fiatalság legátfogóbb szervezetén, a leventeintézményen keresztül igyekszem a magyar ifjúságnak, a jövő letéteményesének felkínálni a természetes és egészséges élet titkát”. Pedig hát nem a jóga az első dolog, amivel összekapcsoljuk képzeletben a két világháború közötti Magyarország emblematikus ifjúságnevelő szervezetét. Kérdéses, hogy ezzel a projekttel mire ment Yesudian, az viszont kétségtelen, hogy
1941-ben a keresztény és hindu bölcseletet egyaránt remekül ismerő zongora- és szobrászművésszel, Haich Erzsébettel megnyitották az első budapesti jógaiskolát.
A Veszprémi Krisztina által szerkesztett Jóga – India világa című kötetből az derül ki, hogy egy Rákóczi úti lakásban tartották az óráikat, melyeket látogattak arisztokraták és munkások, diákok és egyetemi professzorok, művészek és civilek, de a papság képviselői is megfordultak ezeken az alkalmakon. „Azt várhattuk volna el, hogy a nők legyenek többségben, de ennek az ellentéte volt igaz. A magyar közönség komoly érdeklődése abból volt nyilvánvaló, hogy a férfiak folyamatosan özönlöttek az órákra, s közülük nem egy évekig maradt” – emlékezett vissza Yesudian.
Üzletember vagy misszionárius?
Egyes lapok Budapest első számú sztárjaként írták le őt. Olvashatunk arról is, hogy jegyüzérek verték fel az előadásaira szóló belépők árát. Akadtak persze, akik kétkedéssel fogadták a jógát és Yesudiant. „Akik itt ülnek, ha semmi szervezés nem is tartja őket össze, de valamennyien a jóga immár szekta jellegű nagy ábrándjának közösségében élnek. Az igaz élet, a fiatalság, a szépség, az erő, a szellemi felsőbbrendűség, a boldogság, az egészség kék madarát kergetik s hiszik, hogy a jóga az a kalitka, amibe berepül a kék madár – fogalmazta meg a Délmagyarország szerzője a zeneakadémiai előadásról szóló cikkben. És úgy folytatta – A félhomályos nézőtéren öregek, fiatalok, szépek, csúnyák, vőlegények és özvegyek, kiszolgáló kisasszonyok és méltóságos asszonyok szürcsölik a jóga-szörpöt, amit az a végtelenül szimpatikus hindu jóga-művész mosolygós arccal nyújt nekik.”
A Magyar Kultúra pedig a következő kérdést tette fel: „vajon ügyes számítással dolgozó és az emberek szenzációéhségét nagyszerűen kihasználó üzletemberrel van-e dolgunk, vagy pedig egy küldetést érző és híveket toborzó misszionárius lépett a színtérre, hogy egy új kiadású, keresztény-hindu elemekkel átszőtt szektának szóban és írásban, fehér turbános férfiúsága szekszepiljét is latba vetve propagandát csináljon!?” Ebben a kérdésben az utókor már nem láthat tisztán, de az bizonyos, hogy Yesudiannak 1943-ban újabb három könyve jelent meg magyarul.
Töretlen volt tehát a jógaláz, de a kritikus hangok sem halkultak. Turay Ida például 1944 januárjában a következő dalt adta elő a színpadon:
Tudom, megdöbbenve néznek
a nézőtér hölgyei és urai,
egész biztos, azt hiszik,
hogy megbolondult a kedves kis Turay.
Ez a boldog élet titka,
persze csak a jóga tudja az okát,
csavarjad ki hátgerinced,
lehetőleg ficamítsd ki a bokád.
A tüdőd préseljed össze, úgy,
hogy egyáltalán ne kapj levegőt,
szerintem a jógát a pesti
villamoson találták ki legelőbb.
A sanzon a következő sorokkal zárul:
Ez a hosszú élet titka,
a barátnőm ezt csinálta hetekig,
már tudott a fején állni,
de úgy hallom, holnap délben temetik.
A történet azonban ezzel sem ért véget, valaki ugyanis levelet írt a művésznőnek, hogy a jóga parodizálásával szíveskedjen felhagyni mielőbb.
Fél évszázad Svájc
Addigra halványult a reflektorfény Yesudian körül. Daczi Dóra arról ír, hogy a háború legnehezebb éveiben ő és a tanítványai napnyugta után gyakorolták az ászánákat a Lorántffy Zsuzsanna utca 2. szám alatti Haich-villában. Budapest ostroma idején Haich Erzsébet és Yesudian az összedőlt villa pincéjében ragadt.
A tanítványaik hordtak nekik élelmiszercsomagokat.
A harcok lezárulását követően aztán ismét nagy érdeklődés övezte a jógaóráikat. Látogatta a foglalkozásokat a kommunista rezsim számos tagja is, akik Yesudian visszaemlékezése szerint „úgy találták, hogy a jóga nem áll ellentétben elképzeléseikkel és eszményeikkel”. Aztán kisvártatva megint nagyot fordult a világ.
A berendezkedő Rákosi-rezsim nem nézte már jó szemmel a materializmussal élesen szembehelyezkedő iskola működését, ezért Yesudian és Haich úgy döntött, elhagyják Magyarországot. 1948-ban Zürichben telepedtek le, és az általuk ott elindított jógastúdió Haich és Yesudian 1989-es visszavonulásáig működött. Mindketten Zürichben haltak meg, Haich Erzsébet 1994-ben, 97 évesen, Yesudian pedig 82 éves korában, 1998. október 16-án. Ha csak a nekik kijutó évek számát nézzük, mégiscsak lehetett az életmódjukban és a gyakorlataikban valami.
