Csáppornó, bizarr fétisek, műajkak, karaokebárok és utcai automaták, ahonnan konkrétan bármit tudsz venni az esernyőktől a használt ruhákig. Ezek mind megvannak Japánban, ahol szokatlan üzleti érzékkel lényegében bármit szolgáltatásként árulnak. Időt, figyelmet és jó ideje már az érzelmeidet is:
az országban simán bérelhetsz magadnak egy jóképű férfit, aki nemcsak végignézi veled a legszomorúbb videókat, hanem még le is törli a könnyeidet.
Az egész mögött az úgynevezett ikemeszo dansi jelenség áll, ami magyarra fordítva annyit tesz: jóképű síró fiúk. A program lényege, hogy szűk körű gyűléseken szomorú, sírós aláfestő zenével ellátott videókat vetítenek beteg, sebesült állatokról, megható családi kapcsolatokról, vagy például egy siket apáról és a lányáról. A cél minden esetben a kollektív könnyfakasztás.
A szolgáltatás egyik korai formájában nők bérelhettek maguknak jóképű férfiakat, akik segítettek nekik sírni. Ez általában úgy zajlott, hogy együtt néztek szomorú filmeket vagy hallgattak megható történeteket, a férfi pedig empatikus partnerként társaságot nyújtott, és lelki társként letörölte a kicsorduló könnyeket.
Aztán mindez kiterjedt csoportos szeánszokra is, egyes cégek például workshopokat szerveznek, ahol a dolgozók együtt sírnak, hogy oldják a feszültséget, és javítsák a csapatdinamikát. Az alkalmakon bárki részt vehet, de úgy tűnik, a nők maradtak a fő célcsoport, a brit DAZED magazin pedig specifikusan nők által igénybe vehető programként írt erről. A BBC helyszíni riportja szerint is csak nők voltak jelen a lap által megtekintett gyűlésen, csak két férfi volt a konferenciateremben: az ülést szervező cégvezető és a zsebkendővel körbejáró, könnytörölgető szépfiú, aki maga is el-elsírta magát, ezzel bátorítva a többi jelenlévőt.
Az egyik ilyen alkalomról az Atlantic magazin közölt exkluzív videót, amiből jól átjön, milyen hangulat uralkodik a speciális üléseken.
Az ötletgazda egy Terai Hiroki nevű üzletember, akinek szívügye, hogy a japánok merjenek beszélni az érzéseikről. „Ha sírsz, és megmutatod az embereknek, hogy te is sebezhető vagy, akkor jobban ki fogsz jönni a társaiddal, ami a cégnek is jót tesz. Ez jobb munkakörnyezetet teremt, és az emberek jobban kijönnek egymással” – nyilatkozta a BBC-nek Hiroki, aki a téma elkötelezett kutatójaként korábban egy síró férfiakról készült fotókkal teli könyvet is kiadott.
Az ő tokiói cége az Ikemeso Danshi, ami a jelenség névadója lett. Hiroki kezdetben válófélben lévő embereknek szervezett válóceremóniákat, ahol a sírás olyan elementáris erővel bírt, hogy 2013-ban nyílt workshopokat indított, ahol együtt sírhattak az emberek. Ennek a továbbfejlesztett verziója lett az ikemeszo dansi, ami azzal a vélekedéssel akart szakítani, hogy a férfiak nem sírnak.
Szükség is volt erre a paradigmaváltásra, mert Japánban az érzelmek nyilvános kifejezése, különösen a sírás sokáig tabunak számított, főleg a munkahelyi környezetben. A sírásra épülő szolgáltatások ezt próbálják ellensúlyozni azzal, hogy biztonságos teret teremtenek az érzelmek kiadására, a cégek ezért csapatépítő HR-eszközként vetették be a síró szépfiúkat. Mindez nem is tűnik olyan szokatlannak abban az országban, amelyben nagy cégek nem szexuális célú ölelkezős üléseket és barátbérlési szolgáltatásokat is kínálnak.
„A japánok nem szoktak mások előtt sírni. De ha egyszer sírsz mások előtt, a légkör megváltozik, különösen az üzleti életben. Eleinte nem voltam elég gyakorlott, ezért nem tudtam könnyen sírni, emiatt a közönségnek is nehezebb dolga volt. De most már sokkal jobban megy, és így mások is követik a példámat” – mondta a BBC-nek az egyik idősebb könnytörlő, Rjuszei, aki eleinte kínosan élte meg a gyűléseket, de aztán beleszokott a programba. A könnytörölgető fiúk általában a húszas éveikben járnak, de ő már a negyvenet súrolta, amikor az újság interjúzott vele.
Rjuszei zenével is hat a közönségére, az Atlantic videójában például érzelmes számokat játszik gitáron. A zenei előképzettség mellett színészi képesség is szükséges ehhez a munkához, nemcsak a sírás előhívása miatt, hanem mert a hősies feladatot főleg mellékállásban végző könnytörölgetők sokszor szerepeket játszanak. Akad köztük olyan, aki fogorvos bőrébe bújik, de van, aki temetkezési vállalkozót, zenészt vagy szamurájt alakít. Elég, ha ránézünk a fenti képre, ahol a kibérelhető fiúk karddal, hangszerrel vagy épp fogkefével pózolnak a fotóikon.
És hogy mennyibe kerül mindez? A honlapon feltüntetett ár 7900 jen foglalkozásonként, ami körülbelül 16 ezer forint. Az internetet nagyjából tíz éve letaroló szolgáltatás a jelek szerint máig működik, a weboldaluk is aktív, itt a cikk írásának pillanatában 13 japán szépfiú közül lehet válogatni. Ha ez nem lenne elég, az élő alkalmakon felül online üléseket is biztosítanak Cry Home címszó alatt, ahol webkamerán keresztül lehet sírni az egyik jóképű alkalmazott társaságában. Az, mondjuk, jó kérdés, hogy az urak így hogy tudják letörölni a könnyeket.
Felhasznált források: BBC, The Atlantic, DAZED
