1996. április 3-án amerikai szövetségi ügynökök egy eldugott montanai erdőben álló faházat vettek körül. Innen vezették ki a szakadt ruhájú, elhanyagolt külsejű Ted Kaczynskit, akit addig a közvélemény leginkább fantomként ismert: egy napszemüveges, csuklyás alak rajzolt arcképét látták róla az FBI körözési plakátjain. Közel két évtizeden át ő volt az Egyesült Államok egyik legkeresettebb bűnözője, akinek házilag készített csomagbombái kiszámíthatatlanul csaptak le.
A Unabomberként ismert elkövető ügye 18 éven át foglalkoztatta a hatóságokat. Nem volt világos motiváció, nem volt következetes a csapások mintázata, és a támadások célpontjai is látszólag véletlenszerűek voltak. Ami végül elvezetett hozzá, nem egy újabb technológiai bizonyíték volt, hanem a saját írása.
A történet 1978 májusában kezdődött, amikor egy kezdetleges szerkezet robbant az illinois-i Northwestern Egyetemen. Egy évvel később újabb támadás következett, majd 1979-ben egy repülőgépre feljuttatott bomba lépett működésbe. Bár a szerkezet nem működött teljes hatékonysággal, tizenkét embert füstmérgezéssel kellett kórházba szállítani. Mivel a célpontok között egyetemek és légitársaságok szerepeltek, az FBI az ügyet ezekre utaló rövidítéssel UNABOM néven vette nyilvántartásba. A következő években a támadások folytatódtak.
Az elkövető egyre kifinomultabb eszközöket készített, és összesen 16 támadást hajtott végre, ezekben hárman haltak meg. A bombák gyakran hétköznapi tárgyakból készültek, fadarabokból, vezetékekből, újrahasznosított alkatrészekből. Ez a sufnijelleg jelentősen megnehezítette a nyomozást, az FBI szakértője akkoriban úgy fogalmazott, hogy a tettes szó szerint a szemétből építkezik, mintha egy ősember rakná össze a szerkezeteket.
A nyomozók évekig szinte teljes sötétségben tapogatóztak, több tízezer bejelentés érkezett hozzájuk, végül több száz potenciális gyanúsítottat azonosítottak. A kilencvenes évek közepére azonban egyre több jel utalt arra, hogy az elkövető jól képzett, valószínűleg tudományos háttérrel bíró ember lehet. Az, hogy áttörés történt az ügyben, végül magának a tettesnek köszönhető.
Kaczynski 1995-ben egy 35 ezer szavas írást küldött el a New York Times és a Washington Post szerkesztőségének. Az Ipari társadalom és annak jövője című szövegben a modern technológiai társadalom ellen érvelt, azt állítva, hogy az aláássa az emberi szabadságot és méltóságot. Azt ígérte, hogy felhagy az erőszakkal, ha a kiáltványt közlik a lapok. A döntés jókora dilemmát okozott a hatóságoknak és a szerkesztőségeknek, utóbbiak attól tartottak, hogy ha engednek a zsarolásnak, precedenst teremtenek, és más erőszakos csoportok is arra kényszeríthetik őket, hogy közöljék a szövegeiket.
Végül az FBI javaslatára mégis publikálták a szöveget, abban bízva, hogy valaki felismeri az írás stílusát. Ez a számítás pedig bejött. Egy filozófiaprofesszor, Linda Patrik olvasta a cikkeket, és gyanút fogott: az írás stílusa és gondolatai ismerősnek tűntek neki: férje, David Kaczynski testvérére, Tedre emlékeztették. Bár eleinte nehezen hitték el, hogy a férfi lehet az elhíresült robbantó, végül a testvér is elolvasta a kiáltványt, és felismerte benne Ted gondolkodásmódját.
A család azonban ekkor még nem értesítette az FBI-t, ugyanis súlyos dilemmával kerültek szembe. Ha hallgatnak, további támadások történhetnek, ha viszont jelzik a hatóságoknak a gyanút, Ted akár halálbüntetést is kaphat. Végül úgy döntöttek, hogy együttműködnek a nyomozókkal, a bizonyítékok pedig lassan összeálltak. A nyomozók egy korábbi, 1971-es kéziratot is találtak, amiben már megjelentek a későbbi kiáltvány fő gondolatai. Ez megerősítette a gyanút, és lehetővé tette a házkutatási engedély kiadását.
Amikor az ügynökök átkutatták a montanai faházat, valóban döntő bizonyítékokra bukkantak. Bombakészítéshez használt eszközöket, egy kész, bevetésre váró szerkezetet és mintegy 40 ezer oldalnyi kézzel írt jegyzetet találtak. Ezek részletesen dokumentálták a támadásokat és az azokat motiváló gondolatokat. A nyomozók később aranybányának nevezték ezeket a nyomokat.
Kaczynski matekból mindig remek volt, csodagyerekként tartották számon: 16 évesen került a Harvard Egyetemre, később doktori fokozatot szerzett, majd a Berkeley-n tanított. Karrierje ígéretesen indult, de néhány éven belül hátat fordított az akadémiai világnak. Ezután lényegében elbújt a világ elől. Előbb Utah államban, majd Montanában élt, egy kis közösség közelében, de attól elszigetelten. Faházában nem volt vezetékes víz és áram sem.
A nyomozók szerint Kaczynski rendkívüli intelligenciája hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sokáig elkerülje a lebukást, de pont ez a jól beazonosítható intellektuális igényesség vezetett végül a vesztéhez is. Elfogása után bíróság elé állították, a halálbüntetést elkerülte, de 1996-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A következő évtizedeket szövetségi börtönben töltötte, nagyrészt a fokozott, úgynevezett supermax biztonságú coloradói ADX Florence-ben. Bár egy pszichiáter paranoid skizofréniát állapított meg nála, ő maga végig azt állította, hogy tudatosan cselekedett, és nem tartja magát betegnek. Élete végéig kitartott nézetei mellett, 2023-ban, 81 évesen saját kezével vetett véget az életének.
(BBC)
