„Kényszerzubbonyban érzem magam”
– így adott magyarázatot a hetvenes években Olof Palme svéd miniszterelnök arra, miért nem szereti, ha testőrökkel kell utaznia valamerre. Nem szerette, ha a magánélete biztonsági emberek között zajlik, akiknek nem is volt könnyű dolguk vele, különösen a hirtelen támadt gondolataival. Egyszer például előfordult, hogy amikor a reptérre tartott a miniszterelnöki küldöttség, és a hivatali kocsija felmondta a szolgálatot az úton, a másik kirendelt autó pedig még nem ért oda, egyszer csak leintett valakit, és megkérte, hogy vigye el a reptérre. Alkalmi stopposként beszélgetett egy jót a sofőrével, majd a reptéren csatlakozott a delegációjához.
Közvetlenségére és a svédországi viszonyokra jó példa az is, amikor a Guardian tudósítója egy utcai telefonfülkéből hívta fel a lakásán, mert a száma benne volt a telefonkönyvben. Beszélgettek egyet, eszébe sem jutott, hogy nemet mondjon a váratlan interjúra.
Ezt az idillt tépte darabokra az ellene elkövetett gyilkosság, ami nemcsak az országot, de az egész világot sokkolta pontosan negyven éve, 1986. február 28-án este. „Ahhoz, hogy az ember élni tudja az életet, muszáj kockáztatnia, hogy meghal” – ez a kétségtelenül szimbolikus mondata kevéssel a halála előtt hangzott el, bár a végzetes napon még csak nem is igazán kockáztatott.
Átlagos péntek estének indult. Palme és felesége, Lisbeth az otthonukban voltak, amikor kiderült, hogy fiuknak, Mårtennek mozijegye volt aznap estére. A miniszterelnök fél hétkor hallott először arról, hogy a fia moziba menne a barátnőjével, akkorra már elküldte a biztonsági szolgálatot, végül nyolckor döntötték el: ők is megnézik a Mozart fivérek című svéd vígjátékot.
Fél kilenckor elhagyták a lakásukat, metróztak, kilenckor találkoztak a Grand mozi épülete előtt. Palmének nem volt jegye, és majdnem telt ház volt. Voltak olyan visszaemlékezések, hogy már az összes jegy elfogyott, de mivel a pénztáros felismerte az ország vezetőjét, odaadta neki a moziigazgatónak fenntartott két – legjobb helyre szóló – helyet. Egy tragikus esetnél mindig felvetődik a kérdés, mi lett volna, ha. Ebben az esetben tudjuk: ha Palme nem kapja meg azt a páholyt, vélhetően nem hajtják végre ezt az aljas gyilkosságot, és másként alakul a történelem.
Megnézték a filmet, a mozi előtt meg is beszélték, kinek hogy tetszett, 23:15-kor pedig különváltak a fiútól és barátnőjétől. A Sveavägen utcán megnéztek egy kirakatot a feleségével, amikor 23:21-kor felbukkant mögöttük egy férfi, a pár mögé lépett, két lövést adott le, egyet Palméra, egyet a feleségre, majd elrohant a Tunnelgatan utcán, felment a lépcsőn, és eltűnt a szemek elől.
Palme a lövés után összecsuklott, felesége nem veszítette el az eszméletét, a három perccel később odaérő rendőr először fel sem ismerte, hogy a politikus fekszik és vérzik a téren, a nő mondta neki, hogy vele törődjenek. A járőr azonnal értesítette a rendőrséget, de eközben már egy taxis is tudatta velük, hogy valakiket meglőttek a sarkon. Volt a közelben egy mentőautó, illetve egy másik is arra vette az irányt, gyors segítséget nyújtottak a sebesülteknek, de közölték, hogy Palme súlyos állapotban van, valószínűleg nem éli túl a merényletet. A golyó a mellkasán keresztül távozott, súlyos roncsolódást okozott a belső szervekben. Éjfél után hat perccel megállapították, hogy az ország első embere 59 éves korában meghalt. Kevéssel éjjeli egy óra után bejelentette a halálhírt a rádió, a kormányzást Palme helyettese, Ingvar Carlsson vette át.
A rendőrség az átmeneti bénultságból felébredve próbált a tettes után eredni, de kevés tervszerűséggel, aznap éjjel és másnap is sok hibát követtek el, a nyomok kihűltek. A városból kivezető utakat csak 0:50-kor zárták le, addig az sem jutott eszükbe, hogy a hidakat ellenőrizzék, noha Stockholm sok apró szigetre tagolódik, és kézenfekvő lett volna ez a parancs.
A gyilkosságot mintegy huszonöten látták, a szemtanúk egy 180-185 centis elkövetőről számoltak be, ám nem sikerült olyan szálat találni, ami érdemben előrevitte volna a nyomozást. Nemcsak a gyilkosság utáni napokban, évekkel később is sok egymásnak ellentmondó információ és teória látott napvilágot. Egy időben úgy látszott, a fegyver előkerült, de ez sem bizonyult igaznak.
Az első tárgyi bizonyítékot, a Lisbeth Palmét súroló golyót másnap reggel találta meg valaki a járdán, több mint harminc méterre a rendőrség által lezárt, néhány négyzetméteres területtől; a megtaláló sokkot kapott. A második golyót, amelyik Olof Palmét megölte, március másodikán találta meg egy nő, aki a több ezer svéd egyike volt, akik rózsákat vittek a gyilkosság helyszínére. Egy kuka mellett vette fel, kevesebb mint kilenc méterre attól a helytől, ahol Palme 37 órával korábban összeesett.
A baloldali kötődésű Olof Palme minden idők legismertebb svéd politikusa volt. 1985-ben Magyarországon is járt, de Moszkvában is szívesen látták. Halála után a Szovjet Kommunista Párt XXVII. kongresszusa egyperces néma felállással áldozott emlékének, Kubában, Nicaraguában, de Portugáliában is háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, a pápa kondoleált, a világ szinte összes államfője elküldte részvéttáviratát.
Palme 1927. január 30-án született Stockholmban, nagypolgári családban. Az életrajzok kiemelik, hogy már négyéves korában beszélt németül és franciául, később anyanyelvi szinten tanult meg angolul is. Gimnáziumi, egyetemi tanulmányai idején sokat utazott, járt Indiában, Burmában, Thaiföldön, Szingapúrban, Indonéziában, egyik diplomáját az Egyesült Államokban szerezte.
Politikai pályafutása az egyetemen indult, a diákszervezet vezetője volt. Tehetségére felfigyelt a szociáldemokrata párt, és 1953-ban az akkori miniszterelnök, Tage Erlander maga mellé vette titkárának. 1957-ben lett először parlamenti képviselő, 1965-ben közlekedési, majd 1967-ben oktatási miniszter. Karrierje nyílegyenesen ívelt felfelé. 1969-ben egyhangúan választották meg a párt főtitkárává, még abban az évben átvette a miniszterelnöki posztot is. Első kormányfői időszakának 1976-ban lett vége.
Nemzetközileg a vietnámi háború idején ismerték meg a nevét, amikor élesen bírálta az Egyesült Államokat.
A vietnámi bombázásokat a spanyol Guernica polgárháborús bombázásához és a náci koncentrációs táborok szörnyűségeihez hasonlította. 1982-ben lett másodszor kormányfő, ez idő tájt, a nyolcvanas évek közepén felszólította az atomhatalmakat, hogy fagyasszák be a kísérleteiket. Az iraki–iráni háborúban is tevékeny szerepet játszott, megakadályozta, hogy az egyik svéd cég juttasson el fegyvereket az egyik félnek.
A gyilkosság hátterében felsejlett egy dél-afrikai szál, mert Palme határozottan fellépett az apartheid ellen; vizsgáltak egy kurd vonalat; feltártak indiai összefüggéseket; azt sem zárták ki, hogy a jugoszláv titkosszolgálatnak köze volt a merénylethez; és a CIA szerepéről is beszéltek, pláne amikor előkerült egy távirat, amiben azt írták, hogy a svéd fát ki kell dönteni. Hitelt érdemlően azonban egyik verzió sem bizonyosodott be.
A nyomozás, a vizsgálatok költsége 350 millió svéd koronára rúgott, de érdemi eredményre nem jutott, miközben cserélődtek a főügyészek, a rendőrkapitányok, és 700 ezer oldalnyi vizsgálati anyag keletkezett. 1988-ban letartóztattak egy Christer Petterson nevű férfit, de nem tudták rábizonyítani a gyilkosságot. Másodfokon felmentették, 2004-ben halt meg. A Skandia biztosítónál dolgozó Stig Engström felelőssége is felmerült, gyűlölte Palmét, alkoholgondokkal küzdött. Ő 2000-ben meghalt. 2025 decemberében azt jelentették be egy sajtótájékoztatón, hogy nincs rá bizonyíték, hogy ő lett volna a gyilkos, és a Palme-gyilkosság ügyét nem nyitják újra.
Filmek, sorozatok is feldolgozták az életét és a halálát. A felesége a trauma után felépült, és 2018-ig élt. Stockholmban emléktábla jelzi a merénylet helyszínét, Budapesten az egyik városligeti sétány őrzi Olof Palme nevét.
(Források: New York Times, a vizsgálóbizottság jelentése, Ország-Világ, 1986. március)
