Egy 19. századi filozófus félelmetesen pontosan megjósolta, hogyan fognak viselkedni az emberek az interneten

Ma már nem szokatlan, ha valaki teljes állásban influenszerkedik, de kétszáz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy egyszer majd a telefon nyomkodásával, zenékre tátogással és képek posztolgatásával pénzt lehet keresni. Pláne azért, mert nem voltak még se telefonok, se internet.

Søren Kierkegaard dán filozófus ennek ellenére lényegében előrevetítette, milyen elvek szerint működik majd az internetes kultúra, amiben aztán kialakulhatott az influenszerkedés és a szereplésivágy-vezérelt TikTok-társadalom. De hogyan láthatta előre egy 19. századi filozófus a 21. század algoritmusok vezérelte kultúráját?

Kevés volt az olyan termékeny filozófus, mint Kierkegaard. Csak 28 évesen fejezte be az egyetemet, de utána nagyon tudatosan kezdte meg írói pályafutását. A lutheránus teológusként is ismert gondolkodó a vallás mellett legtöbbet a médianyilvánossággal foglalkozott. Főként azért, mert neki is meggyűlt a baja a sajtóval.

A fiatal filozófus összetűzésbe keveredett a Corsaren nevű koppenhágai újsággal, ami híres volt az irodalmi szatíráiról. Egy ponton ő maga biztatta a lapot arra, hogy őt is figurázza ki, arra viszont nem gondolt, mennyire le fogja sújtani, amikor ez meg is történik. Ezután bárhová ment, könyörtelenül kigúnyolták. Emiatt kezdett el Kierkegaard a médiával foglalkozni, és megírta A jelenkor kritikája című művét (ami ezen a címen csak később jelent meg önállóan, eredetileg az Egy irodalmi jelentés részeként publikálták 1846-ban).

A filozófia szó hallatán az emberek többségének az ókori görög gondolkodók összetett, elvont és nehéz gondolatai jutnak eszébe. De vannak olyan kortárs filozófusok is, mint Hubert L. Dreyfus, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem egykori professzora, akik a modern kor problémáit próbálták megfejteni. Dreyfus azért fontos, mert nehéz úgy Kierkegaard-ról beszélni, hogy ne említsük az ő munkáját.

Dreyfus a kilencvenes években az elsők között dolgozott azon, hogy megfejtse, milyen hatása lesz majd az internetnek a modern társadalomra. 1997-re egy olyan teóriát állított fel az internetről, ami gyakorlatilag tűpontosan megjósolta annak mai működését, és mindehhez Kierkegaard sajtóról és közönségről készült könyvét vette alapul.

Habár a 2017 áprilisában meghalt Dreyfus nem tudta igazán megtapasztalni például a TikTok villámgyorsan váltakozó algoritmusát, arra volt még ideje, hogy párhuzamot vonjon az internet és az 1800-as évek sajtójának működése között. A kilencvenes évek végén alkotó Dreyfust nagyon meglepte, hogy a dán filozófus könyvében leírt, sajtóval kapcsolatos aggodalmai mennyire érvényesek voltak az internet kultúrájára is.

Kierkegaard 1846-os műve eredetileg Thomasine Gyllembourg Két kor című regényének recenziója volt, amiben kritikai, filozófiai gondolatokat fogalmazott meg a modern társadalomról és az egyéni szenvedély elvesztéséről. Ebben azzal érvelt, hogy a tömegmédia anonim, arctalan nyilvánosságot hoz létre, ami aláássa az egyéni felelősséget.

Ez kísértetiesen hasonlít arra, ahogy ma az internet működik. A felhasználók legtöbbször felszínes, üres, de annál szenvedélyesebb diskurzust folytatnak anélkül, hogy a valóságban ténylegesen ki kellene állniuk a nézeteik mellett. Dreyfus szerint ebben rejlik a modern internet vonzereje is: semmi sem túl jelentéktelen ahhoz, hogy megjelenjen, és semmi sem olyan fontos, hogy különleges helyet kapjon.

Kierkegaard szkeptikus volt azt illetően, amit a politika és a demokrácia nyilvános szférának nevezett. Amivel ő a sajtót vádolta, miszerint válogatás nélkül terjesztenek információkat, azt ma már teljes mértékben elvégzi az internet. Azt gondolta, hogy a relevancia és a jelentőség eltűnt, és a nyilvánosság minden iránt érdeklődött, de semmi iránt sem köteleződött el. Ehhez hasonlóan működik a TikTok algoritmusa is, ami 15 perc hírnév erejéig bárkit és bármit felkapottá tud tenni.

Habár a 19. századi filozófus nem tudta, mi az a TikTok vagy az algoritmus, az emberi természetet annál inkább ismerte. Ha már a saját korának emberéről is azt mondta, hogy a mélység nélküli, állandó szereplés utáni sóvárgás jellemezte, ahol a performansz identitássá változott, akkor a 21. század emberéről hogyan vélekedne?

Dreyfus is fontosnak tartotta, hogy nincs szükség tapasztalatra vagy szakértelemre ahhoz, hogy valaki megjelenhessen az internetes térben. Kierkegaard figyelmeztetett, hogy a tömeg elfeledteti velünk, kik is vagyunk egyénként, ebben a térben pedig csak arra vágyunk, hogy lássanak, nem pedig arra, hogy megértsenek.

Kierkegaard a saját koráról úgy írt, mint a kíváncsiság és a reflexió időszakáról, ahol mindenki mindent tud, de semmit se csinál. Dreyfus szerint a 21. század olyan világ, ahol mindenki hozzászólhat közügyekhez anélkül, hogy cselekednie kellene, vagy kötelezettséget kellene vállalnia.

A Kierkegaard által elképzelt modell az élő filozófia iránti szenvedélyt akarta felébreszteni. Azt akarta, hogy az emberek túllépjenek a tömeg sekélyességén, és inkább igazi individuummá váljanak. Gondolkodó, értő és érző lényekké.

Kierkegaard nem tudhatta előre, hogyan fog működni az internet, hogy valakik a pár másodperces szereplésükből fognak megélni, és hogy a modern média ennyire algoritmusvezérelt lesz, de az biztos, hogy az emberi természet már kétszáz évvel ezelőtt is egészen olyan volt, mint most.