A kis hableány (Den little Havfrue) szobor Koppenhága egyik legismertebb szimbóluma, Hans Edvard Eriksen alkotása 1913-tól látható a dán fővárosban. A szobrot Andersen 1831-ben ugyanezzel a címmel megjelent meséje ihlette.
A 125 centis szobrot naponta tízezrek látogatják a Kastellet melletti tengerparti szakaszon. Egy ilyen jelkép és turisztikai nevezetesség mögött láttunk már illusztrisabb hátteret is, mint az öböl túloldalán emelkedő gyárkémények, a turistákat viszont ez nem érdekli. Bár a puritánságon talán meglepődnek, mert egy kicsi monumentalitásra azért mindenki számít, és annak a legcsekélyebb jele sincs itt.
A kis hableány viszontagságos évtizedeken ment keresztül, de azok után sem akartak más helyet találni neki a városvezetők, hogy 1964-ben lefűrészelték a fejét. Ezt Jørgen Nash képzőművész vállalta magára a fogyasztói társadalommal szembeni tiltakozásként, de máig nem tisztázott, hogy valóban ő volt-e az elkövető. Az is előfordult, hogy a szobor kezét rongálták meg, és azok a sziklák sem voltak biztonságban, amiken a szobor áll az öböl part menti vizében. Máskor festékkel öntötték le, 2020-ban pedig ráfirkálták, hogy rasszista hal. Amikor 2009-ben elszállították a sanghaji világkiállításra, egy ideig egy kínai másolat állt a helyén.
A kis hableány történetének egyik legfurább leágazása, amikor Peter Bech szobrász 2006-ban gondolt egy merészet, és elkészítette A nagy hableányt (Den Store Havfrue). Eredetileg a kicsitől mindössze egy kilométerre állították ki, a Langelinie mólón. Bech egészen másként gondolkodott, mint az előző században élő kollégája, és egy négy méter magas kőszobrot formált egy 14 tonnás tömbből. Koncepciójának lényege az volt, hogy a felnőtté váló sellőlányt ábrázolja – és ennek megfelelően a melle is nagyobb lett. Olyan nagy, hogy az már egyenesen közfelháborodást váltott ki.
„Hamis és közönséges”
– szólt az értékítélet. 2018-ban eltávolították a főváros frekventált helyéről, és Dragørbe vitték, ami egy hangulatos kis falu 15 kilométerre Koppenhágától. A dánok nyaranta nagyon kedvelik a helyszínt, sok időt töltenek ott hétvégénként, a kikötőben nagy a forgalom. A nagy hableány az erőd elé került, mígnem tavaly ismét fellángolt a vita, és a dán kulturális örökség ügynökség augusztusban az eltávolítását kérte az önkormányzattól.
A Politiken műkritikusa, Mathias Kryger csúnyának és pornográfnak bélyegezte a szobrot. Sorine Gotfredsen pap és újságíró a Berlingske nevű újságban azt írta: „Egy férfi forró álmának szobra arról, hogyan kellene kinéznie egy nőnek, és valószínűleg nem fogja elősegíteni, hogy sok nő elfogadja a saját testét.”
Aminata Corr Thrane, a Berlingske szerkesztője szerint a sellő mellének vizsgálata egyenértékű a test megszégyenítésével. Úgy véli, nem jó értelemben tükrözi a társadalom hozzáállását a nők testéhez. „Vajon a meztelen női melleknek tudományosan meghatározott formájúnak és méretűnek kell lenniük ahhoz, hogy nyilvánosan szerepelhessenek?” – írta.
Bech határozottan visszautasította ezeket a kritikákat, szerinte nem nagy, egyszerűen csak arányos az alkotásának a melle.
A heves vita ellenére a közigazgatás dán malmai nem őrölnek gyorsan, a szobor most is Dragørben áll, erről személyesen győződhettem meg. A január végén a várost beborító hó és a hófúvás is közrejátszhatott abban, hogy mindössze egy olyan merész ember volt, aki aznap rajtam kívül körbejárta a szobrot, legalábbis a lábnyomok a hóban erről tanúskodtak. A kis hableány környékén aznap a zord idő ellenére éppen egy nagyobb spanyol turistacsoport szelfizgetett, amikor ott jártam.
Azt nem tudjuk, meddig őrizheti meg a helyét A nagy hableány, Dragør polgárai viszont nem ellenségesek. Távolról egyébként nem is tűnik olyan nagynak, de 180 centi maga a talapzat, amire támaszkodik a sellő. Közelről viszont már inkább ijesztő benyomást kelt. A giccsen persze a távolság nem változtat.
