Sokan megtapasztalták már, hogy egy keményebb ivászat után másnapra teljesen kiesnek neki az este egyes részei, pedig az érintett az adott időszakban még beszélgetett, táncolt, úgy-ahogy értelmesen kommunikált. Ezeket az emlékezetkieséseket hívják filmszakadásnak, vagy blackoutnak, és eddig sokáig az volt az uralkodó elképzelés, hogy az alkohol ilyenkor egyszerűen károsítja vagy elpusztítja az agysejteket.
Egy amerikai kutatás szerint azonban egészen más történik. A St. Louis-i Washington Egyetem orvosi karának idegkutatói 2011-ben a Journal of Neuroscience folyóiratban publikált tanulmányukban azt írták: a nagy mennyiségű alkohol nem megöli az agysejteket, hanem átmenetileg kikapcsolja az emlékképzés egyik legfontosabb mechanizmusát.
A kutatók szerint az alkohol az úgynevezett NMDA receptorokra hat, amik a glutamát nevű ingerületátvivő anyagon keresztül közvetítik a jeleket az idegsejtek között. Ezek a receptorok különösen fontosak a tanulás és az emlékezet szempontjából, mert szerepet játszanak abban a folyamatban, ami megerősíti az idegsejtek közötti kapcsolatokat.
Izumi Jukitosi pszichiáter és idegkutató szerint az NMDA receptorok kétélű fegyverek: a túl sok vagy túl kevés aktivitásuk egyaránt problémát okozhat. Az alkohol hatására egy részük gátlódik, más részük viszont aktiválódik, ami végül ahhoz vezet, hogy az idegsejtek szteroidokat kezdenek termelni. Ezek a szteroidok pedig blokkolják magát az emlékképzést.
A folyamat elsősorban a hippocampusban zajlik, ami az agy egyik legfontosabb memóriaközpontja. A kutatók patkányok agyából származó hippocampusszeleteken vizsgálták az alkohol hatását. Mérsékelt alkoholszintnél az emlékképzés nem sérült, nagy mennyiségű alkohol viszont már egyértelműen gátolta. Charles F. Zorumski, a kutatás vezetője szerint ez megmagyarázhatja, miért képesek az erősen ittas emberek látszólag összetett dolgokra, miközben másnap semmire sem emlékeznek.
„Az agysejtek továbbra is kommunikálnak egymással, az információfeldolgozás zajlik, az ember nincs elájulva, csak épp új emlékek nem rögzülnek” – fogalmazott Zorumski. A kutatók hangsúlyozzák: nem találtak semmilyen jelet arra, hogy az alkohol ilyen esetekben maradandó károsodást okozna az idegsejtekben. A filmszakadás inkább egy átmeneti memóriazárlat, nem pedig sejtpusztulás következménye.
Érdekes mellékszál, hogy a kutatás során kiderült: ha sikerül megakadályozni a szteroidok termelődését az idegsejtekben, akkor az emlékképzés is megmarad. Ezt a hatást olyan gyógyszerekkel érték el, amik az 5-alfa-reduktáz enzimet gátolják, ilyen például a finaszterid és a dutaszterid, amiket elsősorban prosztatamegnagyobbodás kezelésére használnak.
Izumi szerint elképzelhető, hogy az ilyen gyógyszereket szedőknél ritkábbak lehetnek az alkohol miatti emlékezetkiesések, bár ezt még további vizsgálatokkal kell igazolni. A kutatók most azt szeretnék kideríteni, mennyire jutnak be ezek a szerek az agyba, és lehet-e belőlük egyszer olyan kezelés, ami segít megőrizni az emlékezetet totális lerészegedés mellett is. A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a stressz és más pszichoaktív szerek hasonló módon gátolhatják az emlékképzést, alkohol mellett pedig a képszakadás kockázata még tovább nő.
