Kivel ne fordulna elő néha, hogy egy zúzósabb rockszámot hallgatva annyira belelendül, hogy egy képzeletbeli gitáron a levegőben játszva szálljon be virtuálisan a zenészek közé? Ez legalább annyira ösztönös reakciónak tűnik, mint amikor az énekes mellé beszállva énekeljük a dalszöveget. Másrészt viszont nem lehet olyan nagyon ősi szokás, hiszen sem a hangrögzítés, sem az embert ilyesmire ingerlő zenei stílusok nem olyan régiek.
Történészek az 1860-as évekre datálják az első olyan írásos emlékeket, amik arról szólnak, hogy emberek képzeletbeli hangszereken játékot imitálva szállnak be élő zenébe – ezt akkoriban az elmebetegség tünetének tartották, és ennek megfelelően is kezelték. Az 1930-as évekből származnak olyan feljegyzések, amik arról írnak, hogy fonográfról szóló szimfonikus zenekari művek hallgatása közben éreztek késztetést emberek arra, hogy fiktív karmesterként vezényeljék a zenekart. A léggitár megjelenéséig azonban egészen 1969-ig kellett várni (maga a léggitár kifejezés pedig csak az 1980-as években terjedt el).
A legendás woodstocki fesztivál egyik, nem kevésbé legendás fellépője, Joe Cocker az egyik leghíresebb slágere, a With a Little Help from My Friends felkonferálását zárta azzal, hogy előbb egy képzeletbeli szintetizátoron játszott le pár akkordot, majd ezt léggitárra cserélte, mielőtt énekelni kezdett volna:
A korabeli felvétel alapján minimum gyanús, hogy Cockert (ahogy a fesztivál gyakorlatilag összes résztvevőjét) a lelkesedésen túl változatos tudatmódosító kemikáliák is fűtötték a performansz alatt, mindenesetre a zenetörténészek szerint ez volt a léggitár első, nagyobb közönség előtti megjelenése. Igaz, akad, aki ezt vitatja, és egy brit zenekar egy évvel korábbi, londoni koncertjéhez köti a történelmi eseményt.
A léggitározás később egyre inkább divatba jött, színpadon és otthon is, aztán a Bill és Ted kalandjai című vígjátéksorozat a fiatal Keanu Reevesszel végképp a popkultúra részévé tette. Olyannyira, hogy 1996-ban Finnországban megrendezték az első hivatalos léggitár-világbajnokságot is. Ezt azóta is megtartják minden évben az Oulu zenei fesztivál részeként, ahol a döntőben több ezer néző előtt lépnek fel a világ legjobb léggitárosai, hogy a produkcióikat profi zsűri értékelje a műkorcsolyából ismert pontozási rendszer alapján. A győztes egy egyedi, direkt neki készített (valódi) gitárt kap, és volt olyan év, amikor személyesen Brian May, a Queen szólógitárosa ajánlott fel még e mellé ajándékként egy speciális gitárerősítőt.
Az idei világbajnokság augusztusban lesz, és különösen nagy érdeklődés övezi, mert tavaly 25 évnyi szünet után sikerült újra egy hazai versenyzőnek, Aapo „The Angus” Rautionak elhódítani a bajnoki címet:
(Források: Smithsonian, JSTOR)
