Aki nem túl járatos a foci világában, könnyen meglepődhet, ha egy közvetítésen találkozik egy-egy ország sajátos szurkolói kultúrájával. Néhány éve például az izlandi válogatott csatakiáltásain lepődött meg a fél világ, aztán elég sok szurkolóbanda átvette az ütemes harci kiáltásokat. Az is meglepő lehet egyeseknek, hogy a Liverpool-fanok a You Never Walk Alone-t, a magyar válogatott pedig az Éjjel soha nem érhet véget című slágert választotta himnuszának.
Az elmúlt hetekben viszont az afrikai szurkolói közösségekkel is szembetalálhatta magát az, aki unalmában a tévét kapcsolgatta vagy a közösségi médiát pörgette. Az elmúlt hetekben zajlott ugyanis az afrikai nemzetek kupája. A kupát nem mellesleg Szenegál nyerte meg, egy kis híján botrányba fulladt meccsen. De nem az ő szurkolóik lettek virálisak a tornán, hanem egy olyan csapatéi, ami nem is került be a legjobb három közé.
Sőt, talán a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik szurkolója lett az egész bajnokság legismertebb szereplője. Pedig nem viselt extrém arcfestést, és nem ő vezényli a csatakiáltásokat. Ennél sokkal egyszerűbb, mégis nehezebb feladatot végez: minden egyes meccset mozdulatlanul áll végig, felemelt karral. A méltóságteljes pózt minden meccsen az elejétől a végéig tartotta, bárhogy üvöltött és lökdösődött körülötte a többi szurkoló, és bármi történt is a pályán.
Michel Nkuka Mboladinga 2013 óta szurkol ilyen módon a nemzeti csapatnak. Minden meccsre a B közép szektor első soraiba vesz jegyet. Már a ruházata is Patrice Lumumbát, a Kongói Demokratikus Köztársaság első miniszterelnökét idézi, aki előtt az egész performansszal tiszteleg: retró, csontkeretes szemüveget visel, elég régimódian van lenyírva a haja, és élénk, többszínű öltönyt vesz fel. Maga az öltöny egyébként a Kinshasában is virágzó La Sape öltözködési stílusnak is része. Nkuka Mboladinga néha variálja a ruhadarabjait, de a szettet mindig úgy állítja össze, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság zászlajának színeiben – kékben, sárgában és pirosban – pompázzon.
A rutin szerint Mboladinga a meccs kezdete előtt felállítja a zászló színeibe becsomagolt kis pódiumát, majd felmászik rá. Amint megkezdődik a mérkőzés, felveszi a híres Lumumba-pózt: jobb karját a magasba emeli, tekintete pedig a messzeségbe réved. Akkor is így marad, ha körülötte őrjöngenek, sírnak vagy ünnepelnek.
„A csapatnak erőt, a játékosoknak energiát adok” – mondta Nkuka Mboladinga az Associated Pressnek. A harmadik afrikai kupás mérkőzésig, amikor az interjút adta, még nem találkozott a válogatottal, de azt hallotta, hogy ismerik őt, és nagyon tetszik a csapatnak a performansz.
Nkuka Mboladinga minden mérkőzés előtt gyakorol: 45-50 percig mozdulatlanul marad. „Nehéz. Mindenki megteszi a magáét, ők is, én is” – ismerte el. A lap szerint a harmadik meccs után rá zúduló médiafigyelemtől a „szoborember” láthatóan kimerült, valamint bosszankodott, hogy a sajtóorgánumok mind rosszul írták le a nevét. De örült neki, hogy ezzel is figyelmet tudott szerezni a csapatának és Patrice Lumumbának.
„Feláldozta értünk az életét, hogy mi szabadok lehessünk. Szóval ő számunkra egy hős, Lumumba adja a szellemiségünket, ő a példaképünk” – mondta. De ki az a Patrice Lumumba, és miért szurkol rá emlékezve Nkuka Mboladinga?
A Kongói Demokratikus Köztársaság atyjára emlékezik
Patrice Lumumba a kongói függetlenségi mozgalom atyja és az ország nemzeti hőse is egyben. Miután a Kongói Demokratikus Köztársaság a vezetésével függetlenedett Belgiumtól, Lumumba lett az ország első miniszterelnöke. Az országot akkor még Kongói Köztársaságnak hívták, de mivel a szomszédos francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, az ország neve később több változáson is átesett.
Nem csupán az országban tisztelik Lumumbát, hanem az egész kontinensen: a hatvanas években ő volt Afrika gyarmatellenes mozgalmának egyik legkiemelkedőbb hangja. Beszéde, amelyet I. Baldvin belga király jelenlétében mondott, napokkal azután, hogy országa függetlenné vált, a gyarmati örökség egyik legszókimondóbb vádirata. A találkozón Baldvin dicsérte II. Lipót királyt, aki rendkívül brutális kizsákmányolási rendszert hozott létre. Erre a diplomáciai finomkodásokat félretéve, keményen reagált a kongói miniszterelnök.
„Láttuk, ahogy látszólag igazságos, valójában csak az erősek jogait elismerő törvények nevében elvették a földjeinket. És nem felejtettük el, hogy a törvény soha nem volt ugyanaz a fehérek és a feketék számára, hogy elnéző volt egyesekkel, és kegyetlen és embertelen másokkal. Szörnyű szenvedéseket éltünk át, politikai és vallási meggyőződéseink miatt üldöztek minket, száműztek minket szülőföldünkről. Sorsunk rosszabb volt, mint maga a halál” – jelentette ki akkor Lumumba. A politikus úgy vélte, hogy az ország függetlenedése nagy lépés afelé, hogy az egész afrikai kontinens felszabaduljon a gyarmatosítás alól. Ettől tartott több nyugati nagyhatalom is.
Lumumbát 1961 januárjában, mindössze néhány hónappal hivatalba lépése után egy belga támogatású szeparatista mozgalom tagjai elfogták, megkínozták és megölték. A testét feldarabolták és savban oldották fel. A meggyilkolására kitervelt összeesküvést Belgium mellett az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is támogatta. Évekkel később egy belga parlamenti vizsgálat megállapította, hogy a belga kormány „erkölcsileg felelős” Lumumba haláláért. Az amerikai szenátus 1975-ben nyilvánosságra hozta, hogy a CIA (sikertelen) tervet szőtt a meggyilkolására.
Lumumbának később mauzóleumot és szobrot emeltek Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában. A hatalmas szobor a Nkuka Mboladinga által utánzott pózban áll.
Az biztos, hogy a szurkolónak hála ma már egyre többen ismerik a kongói politikus nevét. „Néma tisztelgése azt mutatja, hogy az afrikai nemzetek kupája nemcsak szórakozás, hanem élő archívum is, ahol az afrikai emlékezet, történelem és identitás jelen idejűvé válik” – írta a drukkerről a Morokko World News egyik publicistája.
A Kongói Demokratikus Köztársaságot végül Algéria ejtette ki a kupáról. A meccs lesújtotta a kongói szurkolókat. Nkuka Mboladinga a lefújás után magába roskadva sírt a pódiumán. A kiesés ellenére valószínűleg a nemzetközi szurkolóközösségből is sokan a szívükbe zárták a szoborembert.
Az algériaiak ünneplése közben egy játékos, Mohamed Amine Amoura Nkuka Mboladingát utánozva úgy esett a földre, mintha a Lumumba-szobrot felborították volna. Olyan nagy botrány lett a gesztusából, hogy az Instagramon kellett bocsánatot kérnie. „Abban a pillanatban nem voltam tudatában annak, hogy mit jelképez a lelátón lévő személy vagy szimbólum. Egyszerűen csak viccelődni akartam, jóindulatúan, minden rossz szándék vagy provokálás nélkül” – mondta a német Wolfsburg játékosa.
De elnézést kért Nkuka Mboladingától az Algériai Labdarúgó-szövetség (FAF) is. Meghívták Rabatba, hogy találkozzon az algériai válogatottal, de miután nem tudta vállalni az utazást, az FAF sajtófelelőse, Saïd Fellak személyesen látogatta meg őt, hogy átadja neki az algériai válogatott mezét.
