A pilóta, aki részegen ellopott egy repülőgépet, és fogadásból leszállt vele New York belvárosában az utcán

Talán néhány olvasónk is megtapasztalta már azt a helyzetet, amikor egy jól sikerült kocsmázás után elindul hazafelé, és szembesül a ténnyel, hogy mennyire messze lakik, és milyen hosszú lesz az út. Még kellemetlenebb, ha a hazainduló társaság többi tagja is felhívja erre a figyelmét. Egy Thomas Edward Fitzpatrick nevű amerikai pilóta rendszeresen belefutott ebbe a szituációba, amikor a haverjaival iszogatott egy manhattani bárban, majd hazaindult New Jersey-be.

Az ekkor még csak 26 éves Fitzpatricknak elég kalandos előélete volt. 15 évesen, hamis papírokkal jelentkezett a haditengerészetbe, és a második világháború utolsó hónapjaira a csendes-óceáni hadszíntérre vezényelték. Később részt vett a koreai háborúban is, ahol felderítő repülőgépeket vezetett, meg is sérült a háborúban, és Bíbor Szív kitüntetéssel szerelt le. Ezután hazaköltözött New Yorkba, de a manhattani Washington Heights városnegyedet, ahol felnőtt, nem tudta megengedni magának, így kiköltözött a metropoliszból egy közeli kisvárosba, a New Jersey-beli Emersonba. Ez tömegközlekedéssel nagyjából egy óra (éjjel másfél) Washington Heightsből, ahová rendszeresen visszajárt kocsmázni a régi haverjaival, szóval tényleg elég hosszadalmas volt neki a hazajutás, és volt alapja annak, hogy a többiek ezen viccelődjenek.

1956. szeptember 30-án aztán megelégelte ezt, és úgy gondolta, hogy csattanós választ ad a gúnyolódóknak. Fogadást ajánlott a társaságnak: hazamegy New Jersey-be, ahogy tud, majd onnan negyedóra alatt visszajön a kocsmába. Ez teljesen lehetetlen bármilyen szárazföldi járművel – de hát Fitzpatrick mellékesen pilóta volt. Így hát, miután hazaért, valamikor hajnal három magasságában, belógott a helyi Teterboro reptérre, és az ott működő pilótaiskola hangárából elkötött egy kisrepülőgépet, majd berepült vele Manhattanbe. Kikapcsolt rádióval és világítással repült, majd tökéletes landolást mutatott be a St. Nicholas sugárúton, a 192. utca kereszteződésében. Ez éjjel, szűk helyen, részegen egészen figyelemre méltó teljesítmény. A pilótaiskola nem emelt vádat a repülő lenyúlása miatt, és végül Fitzpatrick megúszta százdolláros bírsággal és a pilótaengedélye felfüggesztésével hat hónapra. Az, hogy belefért-e a negyedórás limitbe, és mi volt a fogadás tétje, a korabeli sajtóbeszámolókból nem derült ki.

Ez már önmagában is elég emlékezetes mutatvány, de Fitzpatrick nem elégedett meg ennyivel, és két évvel később, 1958 októberében megcsinálta az egészet még egyszer. Ezúttal a motiváció az volt, hogy a kocsmában valaki nem hitte el a sztorit a két évvel korábbi berepülésről – ezért hát újra hazament, újra betört ugyanarra a reptérre, elkötött egy gépet, berepült vele Manhattanbe, és leszállt a nyílt utcán, ezúttal pár sarokkal odébb, az Amsterdam Avenue és a 187. utca kereszteződésében. Bár ezúttal is egy karcolás nélkül úszta meg ő is, a repülőgép is és az utcai forgalom is, a bíróság már nem volt elnéző: Fitzpatrick fél év börtönt kapott az akcióért.

Miután szabadult, több hasonló mutatványba már nem ment bele, viszont a törzskocsmájában elneveztek róla egy koktélt. A Late Night Flight nevű italban kávé- és málnalikőr, vodka és cukorszirup van, a tetején pedig tojásfehérjehab és néhány szem fekete szeder.

(Források: Today I Found Out, New York Times)