Corita Kent és Andy Warhol sosem találkoztak, pedig kellett volna. Bár teljesen ellentétesen éltek és látták a világot, mindketten a pop-art kulcsfigurái voltak, csak az apácát valamivel kevesebben ismerték, mint Warholt, legalábbis egy ideig. Amikor ugyanis a Corita Kent tervei alapján készült bélyegből 700 milliót adott el az amerikai posta, az Egyesült Államok lakosságának jó része szó szerint beleszeretett az apácába, aki vidám, színes, mégis erős politikai tartalommal teli pop-art szitanyomatokkal írta be magát a művészettörténetbe.
1918-ban Frances Elizabeth Kent néven született az iowai Fort Dodge-ban, és kreativitását már egészen kicsi korától kezdve ösztönözte az apja. 18 évesen csatlakozott a Mária Szeplőtelen Szíve nővérei rendhez, és felvette a Mary Corita Kent nevet. Miután diplomát szerzett a Kaliforniai Egyetemen, művészetet tanított az Immaculate Heart College-ban, ahol később tanszékvezető is lett. Minden inspirációt jelentett számára, ami körülvette, művészi fejlődése olyan színes, réteges kompozíciókkal kezdődött, amelyek bibliai motívumokat ábrázoltak.
Később Kent beemelte alkotásaiba a tipográfiát és a szójátékokat is, beleértve a költői és vallási szövegeket, valamint politikai tiltakozó szlogeneket is. Kollégája, a főiskola vallástudományi tanszékén akkoriban oktató Doris Donnelly szerint Kent Beatlest is hallgatott. „Ez a '60-as évek eleje volt. A nővérek általában nem ismerték a Beatlest. Ő ismerte és megértette a dalszövegeket” – mondta Kentről Donnelly.
Tanítványai szerint Kent lelkes pedagógus volt, aki egyszerű, hétköznapi eszközöket alkalmazott kifinomult technikák létrehozásához, gyakran ment ki tanítani Los Angeles utcáira is. Előfordult, hogy az óra keretében kivonultak egy autómosóhoz, hallgatóit pedig kicsi, négyzet alakú, lyukakkal kivágott kartonlapokkal szerelte fel. A lyukak a fényképezőgép keresőjét imitálták, azokon keresztül a hallgatók csak egy-egy kockát láttak a környezetükből.
„Tekints mindent kísérletnek!”
– vallotta az apáca, aki később a reklámokban talált ihletet, és segített meglátni a fogyasztói kultúra spirituális oldalát. Miután 1962-ben megnézte Andy Warhol 32 festményből álló, a Campbell leveskonzerveiről készült kiállítását, Corita Kent a tömegmédia és a popkultúra felé fordult, elkezdett gondolkodni a fogyasztói társadalomról, a címkézésről, a szövegről, és arról, hogyan építheti be ezeket a főként figuratív és spirituális művészetébe.
Így született meg az egyik leghíresebb műve, a Wonderbread, amin az azonos nevű amerikai szeleteltkenyér-márka színes pöttyei láthatók és amivel Krisztus testét ábrázolja. Az apáca az elérhető művészetben hitt, a szitanyomással pedig jó tíz évvel megelőzte Warholt. Corita Kentet 1967-ben címlapra tette a Newsweek, neve pedig hamarosan a modernizálódó, fejlődő, liberalizálódó egyház szimbólumává vált.
Megküzdött a rasszizmussal, a háborúval és a rákkal is
Kent az utcai hirdetőtábláktól a szentírásig mondatokat és grafikai mintákat alakított lenyűgöző nyomatokká, majd 1965-ben, a Los Angeles-i zavargások után elkészítette a „My people” című művet, ami a vietnámi háború halottairól szóló szalagcímeket ötvözte a katolikus pap és polgárjogi aktivista, Maurice Ouellet atya írásaival.
Két évvel később az apáca piros-fehér-kék „Állítsátok le a bombázást!” felirattal állt ki a vietnámi háború ellen, a szlogen pedig később is megjelent a háborúellenes tüntetéseken. Bár az akkori pápa, XXIII. János megkezdte a katolikus egyház radikális modernizálását, amit Kent saját, progresszív köre is lelkesen fogadott, az apáca munkája mégis ellenállásba ütközött. Az akkori Los Angeles-i érseket, az elkötelezett tradicionalista James McIntyre-t nagyon felháborította Kent 1964-es nyomata, amin a Del Monte paradicsomszósz szlogenjére utalva ez állt:
„Mária a legzamatosabb paradicsom mind közül”.
Négy évvel később Kent elhagyta az egyházat, de az egész rendje követte a példáját és felekezet nélküli gyülekezetté vált. Az apáca Bostonban folytatta egyre inkább világi jellegűvé alakuló munkáját. Kent 1969-ben készítette el a férfi és női hősökről szóló „Heroes + Sheroes” című sorozatot, amelyben olyan kritikus kérdéseket tett fel, mint „Miért ne törődnél a felebarátoddal?”.
Kedvenc témája a szerelem volt, szélesebb ismertséget is ez hozott számára, ez alapján tervezte ugyanis 1985-ben azt a bélyeget az amerikai postának, amiből több mint 700 millió példány kelt el. Corita Kent a következő évben, 1986-ban három daganatos megbetegedés után meghalt, vagyonának nagy részét az Immaculate Heart Community-re hagyta, ami 11 évvel később megalapította a Corita Art Centert.
Sok más női művészhez hasonlóan az apáca művészettörténetben elfoglalt helyét alaposan felülvizsgálták az elmúlt évtizedben megrendezett nagy kiállításai során, művei ma olyan intézmények gyűjteményeiben találhatók meg, mint a New York-i Modern Művészeti Múzeum és a Whitney Amerikai Művészeti Múzeum.
Kent élete nagy részét a tanításnak szentelve Los Angelesben élt, ezért a város pedig 2019-ben Corita Kent napjává nyilvánította november 20-át, így ünnepelték a 101. születésnapját.
„Irányította az embereket. Ahelyett, hogy csak hátralépett volna, és azt mondta volna, ez a baj, és csak azért mutatom meg, mert menő vagyok, Corita Kent arra kérte az embereket, hogy vegyenek részt a dolgokban. Szerintem ez ma népszerűbb üzenet, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt”
– mondta róla a Corita Art Center korábbi igazgatója, aki szerint az apáca öröksége különbözik a keleti parton élő kortársaiétól, például Andy Warholétól is. Corita Kent műveit az elmúlt években több alkalommal is árverezték már el különböző művészeti aukciókon, alkotásai mérettől és technikától függően 20 és 33 ezer dollár (6,6-10,9 millió forint) között mozogtak.
(CNN, Forbes, BBC, Corita Art Center)
