Az orvostudomány tele van furcsábbnál furcsább történetekkel. Alexander Fleming véletlenül fedezte fel a penicillint a koszos laborban növekvő penész révén; de hasonló véletlennek köszönheti mai felhasználási módját a Viagra is, amit eredetileg a magas vérnyomás kezelésére fejlesztettek ki. A legérdekesebb történetek közül is kiemelkedik azonban a gonadotropin hatóanyagú, női termékenységi kezelésre használt szeré – ezt ugyanis először idős olasz apácák vizeletéből kezdték kinyerni a pápa jóvoltából.
Az 1940-es évek végén Piero Donini a későbbi Serono gyógyszergyárnak dolgozott, és felfedezte a gonadotropint a tüszőérés, ovuláció elősegítésére és a sárgatest-elégtelenség kezelésére a termékenységi problémákkal küszködő nőknél. Ő volt az első abban is, hogy kinyerte az FSH és az LH hormonokat, amelyek az ovulációt serkentik.
Az ezekből készült terméket elkezdték ugyan gyártani, de az alacsony eladások és a negatív eredmények miatt a cég beszüntette a fejlesztést. Egy évtizeddel később azonban Donini munkájának híre eljutott több, meddőséggel foglalkozó kutatóhoz, és felvette vele a kapcsolatot Bruno Lunenfeld bécsi születésű, Izraelben tanult és Genfben dolgozó tudós, aki az emberi hormonok terhességserkentő alkalmazását kutatta.
Donini és Lunenfeld is hitt a szerben, volt azonban vele egy nagy probléma: ahhoz, hogy gyártani tudják, a menopauzán átesett nőktől kellett vizeletet beszerezniük, méghozzá tízezer literes nagyságrendben. Lunenfeld 1957-ben meghívta Doninit Rómába, előbbi bemutatta munkáját a Serono igazgatótanácsának, a testület viszont nem lelkesedett az ötletért. A találkozón azonban részt vett Francesco Pacelli is, aki végül vendégül látta Lunenfeldet, és átbeszélte vele a gyártás részleteit. Csakhogy még mindig hiányzott az a bizonyos összetevő: a menopauzán átesett nők vizelete, aminek a gyűjtését a gyógyszergyár nem volt hajlandó vállalni. Ennek ellenére Pacelli visszament az igazgatótanácshoz, és előadta nekik ugyanazt, amit korábban Lunenfeld is.
Pacelliről közben kiderült, hogy a nagybátyja XII. Piusz pápa, és ez meglepő módon megoldotta a vizeletproblémát: a katolikus egyház vállalta, hogy posztmenopauzában lévő apácák vizeletét fogja biztosítani a szerhez nagy mennyiségben – ezzel lehetővé téve a humán menopauzális gonadotropin (hMG) izolálását és tisztítását. Lunenfeld a Háárecnek később azt mondta: ezután a gyógyszercég már igent mondott a kutatásra, pénzzel és erőforrásokkal is támogatta a projektet – Lunenfeld pedig csak később jött rá, hogy a Serono 25 százalékban a Vatikán tulajdonában volt.
A kutatáshoz több száz apáca vizeletét használták fel, amit tartálykocsik szállítottak a gyógyszercég római központjába az Olaszország-szerte katolikus idősotthonokban élő apácáktól. Tíz apácának körülbelül tíz napra volt szüksége ahhoz, hogy elegendő vizelet termelődjön egyetlen kezeléshez. Bár bármely menopauza utáni nő vizelete megfelelt volna a célra, a Seronónak kapóra jött az apácapisi: a terhes nők hormonjai szennyezhették volna a mintákat, ezért kulcsfontosságú volt, hogy a mintaadók közül biztosan senki ne legyen várandós.
Lunenfeld végül visszatért Izraelbe, és a Weizmann Intézetben dolgozva el is akarta kezdeni a kísérletezést primer amenorrhoeában, vagyis a menstruáció teljes hiányában szenvedő nőkkel – a felettese azonban azt mondta neki, hogy előbb próbálja ki a készítményt saját magán. Végül öt napon keresztül injekciózta magát gonadotropinnal, ezután úgy gondolta, hogy mivel semmilyen mellékhatás nem jelentkezett nála, a szer biztonságos. Megkezdődhetett a kutatás: a három, primer amenorrhoeában szenvedő beteg közül egy teherbe is esett, és egészséges gyereket hozott a világra. A másik két nő is eljutott a teherbe esésig, de mindketten elvetéltek.
Ennek ellenére a készítményt Izraelben hivatalosan is törzskönyvezte a Teva Gyógyszergyár, és megkezdődhetett a meddőség elleni kezelés. Két éven belül további húsz terhességhez járult hozzá a szer, és a nyolcvanas évek közepére a kereslet annyira megnőtt, hogy a Seronónak napi 30 ezer liter vizeletre volt szüksége a megfelelő mennyiségű készítmény előállításához.
Több súlyos probléma is felmerült azonban: az egyik esetben a kezelés során egy beteg tromboembóliát kapott és meghalt, de gondot okozott az is, hogy a készítmény gyakran többszörös ovulációt okozott, többes terhességet produkálva. Mindenesetre a kutató munkája hozzájárult az LH-hCG közös receptorának felismeréséhez és a későbbi elméletekhez a tüszőérésről, és jelentős szerepe volt a gonadotropinok nemzetközi sztenderdjeinek kidolgozásában, valamint abban is, hogy a fertőzésveszélyek miatt elkezdődött azoknak a rekombináns FSH, LH és hCG készítményeknek a fejlesztése, amelyek ma is klinikai használatban vannak.
A vizelethiány miatt a Serono idővel laboratóriumban kezdte szintetizálni a hormonokat, az így előállított kezelés pedig 1995-ben kapta meg a forgalomba hozatali engedélyt. A Seronót 2007-ben felvásárolta a Merck, amely a mai napig gyártja a gyógyszert.
(Források: American Journal of Obstetrics & Gynecology, Quartz, Flinders Fertility, Haaretz)
