Negyven éve gyilkolták meg brutálisan a nőt, aki bebizonyította, hogy a gorillák nem vérszomjas vadállatok
Negyven évvel ezelőtt, 1985. december 26-án, karácsony második napján machetés gyilkosság áldozata lett Dian Fossey, aki alapjaiban változtatta meg a hegyi gorillákról alkotott képet, és akinek munkája nélkül ma jó eséllyel már csak archív felvételeken, és talán pár állatkertben láthatnánk őket. Fossey nemcsak megfigyelte az állatokat, hanem élet-halál harcot vívott értük. Az állatvédő életét tragikus módon emberi kéz oltotta ki.
Dian Fossey nem zoológus volt, hanem foglalkozásterapeuta, tüdőtágulással küszködött, és tériszonya is volt, ami nem tűnik ideális kombinációnak a ritka levegőjű, meredek hegyoldalakon végzett terepmunkához. Amit szakmai előképzettségben nélkülözött, azt elszántságban és az állatok iránti kötődésben pótolta. 1967-ben, 35 évesen költözött az Egyesült Államokból Ruandába, a Vulkánok Nemzeti Park területére, ahol megalapította a Karisoke Kutatóközpontot. Hamar felismerte, hogy a hegyi gorillák súlyos veszélyben vannak: élőhelyük egyre zsugorodott, és az orvvadászat is súlyos fenyegetést jelentett rájuk.
Fossey kapcsolata az állatokkal messze túlnőtt a tudományos megfigyelésen: a kihalásuk elleni küzdelem lett élete fő célja. Afrikában már 1963-ban járt, ekkor ismerkedett meg Louis Leakey paleoantropológussal, aki a főemlősök természetes környezetben történő tanulmányozásában látta az emberi evolúció kutatásának kulcsát.
A legendás Jane Goodall csimpánzkutatásai nyomán Leakey hasonló, hosszú távú vizsgálatot akart indítani a gorilláknál is. Meggyőződése szerint a tudományos képzettség nélküli nők elfogulatlanabb megfigyelők, kevésbé fenyegetők az állatok számára, de elég kitartók a nehéz terepmunkához. Akkoriban a gorillákról alig létezett megbízható tudás, a közvélekedést leginkább a King Konghoz hasonló filmes ábrázolások formálták.
A gorillák bizalmának elnyerése lassú és türelmet igénylő folyamat volt. Fossey utánozni kezdte az állatok viselkedését: velük együtt evett, vakarózott, és megtanulta, melyik jelzés mit jelent. Egy interjúban később elmesélte, hogy eleinte elkövette azt a hibát, hogy melldöngetéssel próbált kommunikálni, ezzel azonban akaratlanul is riadalmat keltett. Ehelyett elsajátította a gorillák elégedettséget jelző, böfögésszerű hangjait, és tréfásan megjegyezte: sokkal békésebb lenne a világ, ha az emberek is így fejeznék ki magukat viták helyett.
Soha nem közelített az állatokhoz felegyenesedve, hanem négykézláb, a gorillák járásmódját utánozva ment oda hozzájuk, hogy ne tűnjön fenyegetőnek. Évek munkájával elérte, hogy teljesen elfogadják a jelenlétét, és nyugodtan megengedjék, hogy a közvetlen közelükben üljön. Ezzel gyakorlatilag megdöntötte a gorillákról mint erőszakos vadállatokról kialakult mítoszt.
Munkája 1979-ben vált világszerte ismertté, amikor David Attenborough Élet a Földön (Life on Earth) című sorozatában bemutatták a hegyi gorillákat. Az a jelenet, amelyben Attenborough egy gorillacsapat közepén ül, a természetfilmezés egyik legismertebb pillanata lett. Attenborough később elmondta, hogy a forgatás Fossey nélkül elképzelhetetlen lett volna, mivel rajta kívül senki nem tudott ilyen közelségbe kerülni a 3000 méter magasságban élő állatokhoz.
A forgatás idején Fossey már súlyos beteg volt, és mélyen gyászolt: kedvenc gorilláját, a 12 éves Digit nevű ezüsthátút orvvadászok ölték meg, miközben a családját védte. A levágott fejét és kezeit trófeaként vitték el, a test többi részét hátrahagyták. Fossey később azt írta, ez volt élete legszomorúbb eseménye. Ennek ellenére beleegyezett a forgatásba, mert hitt abban, hogy a felvételek segíthetnek felhívni a világ figyelmét a gorillák pusztulására.
Digit halála után Fossey fellépése egyre radikálisabbá vált. Beszámolók szerint elfogta és kihallgatta a behatolókat, felgyújtotta egy orvvadász kunyhóját, és boszorkánysággal ijesztgette a babonás helyieket. Kollégái közül többen úgy látták, hogy a gorillák védelme mindent felülírt nála, és egyre nehezebb volt vele együtt dolgozni.
A gorillák megmentésére indított nemzetközi programok, köztük a Mountain Gorilla Project, a parkvédelem, az oktatás és a turizmus fejlesztésére építettek. Fossey azonban ellenezte a gorillaturizmust, és nem hitt abban, hogy az oktatás rövid távon valódi megoldást hozhat. Mások szerint ezek nélkül nem lehetett volna tartós eredményeket elérni, és a vita lényege az volt, hogy az azonnali, kemény fellépés vagy a hosszú távú stratégia a fontosabb-e. 1985. december 26-án Dian Fossey-t brutálisan meggyilkolták karisokei hajlékában. A gyilkosság körülményei máig nem tisztázottak, a tettest sosem találták meg.
Egykori munkatársai közül többen úgy vélték, Fossey túl sok ember anyagi érdekeit veszélyeztette, és ez vezetett a halálához. Halála után három évvel mutatták be Sigourney Weaver főszereplésével a Gorillák a ködben című filmet, ami világszerte ismertté tette Fossey történetét. Dian Fossey a Virunga-hegységben nyugszik, azok között a gorillák között, amiket megmenteni próbált. Sírkövén ez áll: „Senki sem szerette nála jobban a gorillákat.”
