Szoktak azzal viccelni az emberek, hogy az amerikaiak annyira buták, hogy még a mikróra is rá kell írni, hogy ne tegyék bele a macskát, különben a megsütött macska miatt perelni fognak. Ez kicsit azért talán túlzás, de az biztos, hogy az Egyesült Államokban rendre képtelenebbnél képtelenebb perek születnek. Még ezek közül is kiemelkednek azok az esetek, amikor egyes emberek természetfeletti és túlvilági entitásokat próbálnak beperelni – igen, esetek, mert nem egyetlen ilyen perről beszélünk.
A leghíresebb ezek közül a „Gerald Mayo kontra Sátán és szolgái” ügy volt 1971-ben, amikor a 22 éves, börtönbüntetését töltő Mayo úgy döntött: bíróságon megy neki az őt folyton bűnre csábító sátánnak és segítőinek. Ez a per az amerikai igazságszolgáltatás történetének egyik legfurcsább eseteként vonult be a történelembe.
Mayo a pittsburgh-i, legmagasabb biztonsági fokozattal ellátott börtönben, a Western Penitentiaryban raboskodott. Nehéz megmondani, pontosan miért is ítélték el, mert a neve általában csak a perrel kapcsolatban jelenik meg a sajtóban, az előélete homályban marad – de börtön biztonsági fokozatából kiindulva arra következtethetünk, hogy elég súlyos törvényszegéseket követett el, egyes források szerint börtönlázadásban is részt vett.
Ő azonban nem gondolta, hogy hibás lenne ezekért a bűnökért – a börtönben eltöltött hosszú napok alatt egyre bizonyosabbá vált abban, hogy valójában az egész a sátán műve, úgyhogy a felelősséget teljes egészében rá fogja hárítani. Mayo azzal érvelt, hogy az ördög a szolgáival együtt tönkretette az életét, és olyan helyzetbe hozta, amiben nem volt más választása, mint a bűnözés. A pert azért indította, mert úgy gondolta: a sátán és szolgái megfosztották őt alkotmányos jogaitól azáltal, hogy érzelmi megpróbáltatásoknak tették ki, fenyegették, és szándékosan akadályokat görgettek az útjába élete során.
Mindezt olyan komolyan gondolta, hogy tényleg polgári pert indított a sátán és a szolgálói ellen egy pennsylvaniai szövetségi bíróságon, és jogi segítséget is kért a sátán állítólagos jogsértései ellen. Felmerült az abszurd kérdés: vajon lehet-e egyáltalán pert indítani egy túlvilági entitás ellen egy amerikai bíróságon?
A bíró meglepő módon nem utasította el csípőből a keresetet, hagyott magának elég időt mérlegelésre, majd hivatalos ítéletben megírta: az ügy nem folytatható, mivel Mayo nem tudta bizonyítani a személyes joghatóságot a sátán felett, illetve a bíróság nem volt benne biztos, lehet-e kézbesíteni az idézést az alperesnek – jogosan, hiszen viszonylag nehéz lehet levelet küldeni a pokolba, és ott rávenni a címzettet, hogy írja alá az ajánlott cetlit. A bíró azt is kijelentette, hogy akár még lehetne is pert indítani, de ehhez Mayónak bizonyítania kellene, hogy mások is jártak hasonlóan, mint ő, és ők is képtelenek voltak bűnözés nélküli életet élni a sátán munkája nyomán – ilyesmit azonban perdokumentumokban nem igazán találtak.
Talán nem meglepő, hogy így végül valódi bírósági eljárás sem indult a sátán ellen, annak ellenére, hogy Mayo szépen felépítette az érvrendszerét. Nem tudni, hogy meddig ült végül börtönben, és azt sem, hogy később ismét keresztbe tett-e neki a sátán, vagy valamelyik szolgálója.
Nem Mayo volt az egyetlen, akinek valaha eszébe jutott túlvilági lényeket hibáztatni a problémákért, és jogi úton elégtételt követelni: egy nebraskai szenátor például 2007-ben különféle természeti katasztrófák miatt beperelte Istent, miután sikertelenül próbálta őt elérni ezekben az ügyekben. Egyes források szerint 2003-ban Kaliforniában is történt hasonló, bár ez soha nem került be a bírósági nyilvántartásba. Úgy tűnik azonban, az istenes perek nem amerikai sajátosságok: 2005-ben Romániában Pavel Mircea, aki húszéves börtönbüntetését töltötte gyilkosságért, csalás és szerződésszegés miatt perelte a mindenhatót, mert szerinte az lett volna a dolga, hogy megvédje minden gonosztól, ehelyett hagyta, hogy a sátán megkörnyékezze és rábírja, hogy embert öljön.
Chandan Kumar Singh 2016-ban a hindu istent, Rámát és féltestvérét, Lakshmanát vitte volna bíróságra, mivel a két isten szerinte rosszul bánt Rama feleségével, Szítával. Singh, aki jogászként ismert volt a figyelemfelkeltő ügyeiről, azt állította, hogy a pert a nők jogainak védelmében indította. Az ügyet gyakorlati megvalósíthatatlanság miatt a bíróság elutasította, mivel nem voltak tanúk, és lehetetlen volt megállapítani a bántalmazás dátumát. Ezt követően egy másik ügyvéd rágalmazásért beperelte Singhet, amiért megsértette az istenek becsületét – de arról nincsenek információink, hogy ennek a pernek mi lett a vége.
(Gross Law Group, University of Georgia, The Daily Campus, Lapham's Quarterly)
