A szélhámos, aki 30 évig adta ki magát szaúdi hercegnek, aztán azzal bukott le, hogy disznóhúst rendelt egy luxusétteremben

„Apám, a király nagyon dühös lesz, ha ezt elmesélem neki!”

– reklamált emelt hangon az American Express irodájában Khalid bin Al Szaud szaúdi herceg, amikor kétségbe vonták a személyazonosságát. Ahogy már a cikk címéből kiderült, jogosan, mert a kuncsaft tényleg nem volt igazi királyi sarj. Az álherceg azért tért be a Miami egyik kerületében, a Coral Gablesen lévő bankfiókba, mert állítása szerint elveszítette platina kártyáját, amihez nem kevesebb, mint 200 millió dolláros hitelkeret volt kapcsolva.

A banki ügyintéző elsősorban azért gyanakodott, mert a herceg belezavarodott a saját születési dátumába – de végül így is megkapta az új hitelkártyát, amivel azzal a lendülettel költekezni is kezdett: vásárolt két luxusórát, 22 ezer dollárért ékszereket és egy inget 3190 dollárért (ez mai áron nagyjából 2,2 millió forintot jelent). Mindez 1995-ben történt, ekkor már néhányszor megjárta a börtönt, ahová nemsokára újabb csalások miatt visszakerült. Következő alkalommal, még abban az évben Palm Beachen fogták el, de mivel letette az óvadékot, szabadon engedték, és szinte zavartalanul folytathatta a szélhámosságra épülő életmódját.

A herceg valódi neve Anthony Gignac volt, a szaúdi arisztokrata karakterét ő maga találta ki és játszotta el. Gignac 1970-ben, Kolumbiában született, félárvaként élt, és miután az apja is magára hagyta, a testvérével együtt Michiganbe kerültek, nevelőszülőkhöz. Anthony már 12 évesen jól és hitelesen alakította a szaúdi kis herceg karakterét, akit akkor Adnan Hasogdzsinak nevezett el. Első próbálkozásra egy Mercedes-szalon alkalmazottja volt a célpontja, és rá is tudta beszélni, hogy tesztelhessen egy autót.

1991-ben jutott el először oda, hogy nem tudta kiegyenlíteni a hotel- és limuzinszámláit, és már senki nem hitte el neki, hogy a királyi család majd rendezni fogja ezeket helyette. A sztorija megjárta a sajtót is, a Csalás Hercege becenevet adta neki a Los Angeles Times. A szélhámos karrierje ennek ellenére folytatódott, 1993-ban, 23 évesen olyan élethűen adta elő a szaúdi herceg meséjét Hawaii szigetén, hogy több turistától csalt ki 30 ezer dollárt azzal, hogy részesedést ígért az apja tulajdonában álló, vagyonokat érő szaúdi olajmezőkből.

A 2000-es évek elején is lebukott kisebb csalásokkal, így a rendőrség előtt még inkább ismert lett az aktája. 2015 körül, amikor már egészen vakmerő volt a szélhámosságaival, mellé szegődött a társa, Carl Marden Williamson, akivel alapított egy kamuvállalatot, ami persze csak papíron volt jól menő cég. Egy csodás panorámával büszkélkedő penthouse lakást bérelt a Miami legelőkelőbb részén lévő lakóparkban, és azt hirdette magáról, hogy az egész komplexum az övé, hiszen a királyi család sarja, és egyébként tökéletesen fekteti be a pénzét.

A bukását az hozta el, amikor Jeffrey Soffer floridai milliárdost próbálta átverni. Azt a látszatot keltette, hogy nagyon érdeklődik egy 440 millió dollár értékű, Soffer tulajdonában lévő patinás hotel, a Fontainebleau 30 százalékos tulajdonrésze iránt. Gignac folyékonyan tudott arabul írni és olvasni, diplomata rendszámú autóval járt. Adott a külsőségekre, luxusruhákat hordott, a csivavája gyémántokkal kirakott nyakörvet viselt. Nem volt azonban kellően óvatos, és amikor disznóhúsból készült ételt és alkoholos italokat rendelt egy luxusétteremben – ami ugye összeférhetetlen a szaúdi herceghez illő muszlim hittel –, azt kiszúrta Soffer egyik biztonsági embere.

A milliárdos elkezdett nyomozni, de közben a hotelüzlet előkészítése is zajlott. Az álherceg a híres síparadicsomba, a coloradói Aspenbe repült Soffer magángépén. Az elegáns St. Regis Hotelben szállt meg, ahol Soffer egyik alkalmazottja előtt elszólta magát, hogy valójában nem is tartozik a királyi családhoz. Ekkor, húsz évvel a bevezetőben említett bankkártyás epizód után ismét nagy patáliát csapott, a dühkitörése után alig tudták lecsillapítani.

„Megsértetted a becsületem. Így nem lehet üzletelni a királyi családdal. Apám nagyon mérges lesz” – tajtékzott Gignac. Perrel fenyegetőzött, hiszen ekkora sértést nem lehet büntetlenül hagyni. Soffert megijesztette a jelenet, és mivel még nem volt elegendő bizonyítéka a csalásra, hallgatott Gignac egyik munkatársára, aki azt a tanácsot adta, hogy a vérig sértett herceget egy értékes ajándékkal, lehetőleg valami drága ékszerrel kellene kiengesztelni. Egy 50 ezer dolláros Cartier karkötő békülékeny hangulatba is hozta.

Később tárgyalás közben kapott egy hívást (vagy csak úgy tett, mintha hívták volna), és színpadiasan bemondott egy kódot a telefonba: Zulu Red echo 33. „A külügyminisztériumtól kerestek, folyamatosan figyelnek. Van egy számítógépes csip a nyakamban, így mindig pontosan tudják, hol vagyok, de ettől még nem lehet megúszni az ellenőrzést” – mondta az asztaltársaságnak. Ekkor csatlakozott hozzá a társa, Carl, aki ugyancsak megerősítette, neki is van egy csip a nyakában. Tetszőleges emberekre mutattak rá, mint akik a szaúdi titkosszolgálatnak dolgoznak, nem véletlen a jelenlétük az étteremben vagy a hotelben, ők garantálják a biztonságot.

Annyira nem volt hiteles ez a performansz Soffer előtt, hogy a további vizsgálódásra megbízott egy magánnyomozót. Ez a nyomozó írt egy ismerősének, akinek tényleg volt kapcsolata a szaúdi királyi családdal, és egyszerűen megkérdezte, hogy Khalid herceg valós-e. Azt a választ kapta, hogy nem.

Az igazi döbbenet akkor fogta el a nyomozót, amikor rákeresett a Gignac Ferrariján lévő diplomata rendszámra, mert kiderült, hogy az eBayen mindössze 79 dollárért hozzá lehet jutni ilyenhez. Mindezt rögtön jelentették a speciálisan kiképzett ügynökökből álló Diplomáciai Biztonsági Szolgálatnak. Az ügynököknek először a herceg fogazata lett gyanús, mert míg a szaúdi család kínosan ügyelt a fogai épségére, Gignac fogsorára ez épp nem volt jellemző.

Az életmódja persze tagadhatatlanul fényűző volt, de ez nem is csoda, hiszen ezt a látszatot a csalásokból tudta fenntartani. Azzal érvelt, hogy segít akár átlagembereket is hozzájutni az Aramco nevű, a királyi család tulajdonában álló cég tőzsdei bevezetése előtt a részvényekhez, elővásárlási jogot szerez, ami természetesen busás haszonnal jár. Sokan bedőltek ennek a trükknek, volt, aki az összes félretett pénzét Gignacra bízta. Emellett olyan finomságokat dobott be az üzletemberek előtt, hogy „a Four Seasonsbe menjünk ebédelni, mert az egyébként is a családomé”.

2017-re jutottak el oda a hatóságok a terhelő bizonyítékok hatására, hogy házkutatási engedélyt adtak ki a bérelt lakására. Összesen 450 ezer dollár értékű ékszert foglaltak le ekkor, plusz 80 ezer dollár készpénzt. A Diplomáciai Biztonsági Szolgálat nyomozóit megdöbbentette, amikor az akció során odalépett melléjük egy 9-10 éves kisfiú, aki pontosan be tudta azonosítani a jelvényeiket. Visszakérdeztek, honnan, kitől hallott már erről a szervezetről, hiszen ezt nagyon kevesen ismerik, pláne a gyerekek. A fiú elmondta, hogy a hercegnek is hasonló jelvényei voltak. Hamarosan elő is kerültek, és az ügynökök állítása szerint jobban néztek ki, mint a valódiak.

2017-es letartóztatás után végül 2019-ben ítélték el Gignacot, 18 éves börtönbüntetést kapott, azóta is ezt tölti. A társa, Carl Williamson ugyancsak vád alá került, de az ítélethirdetés előtt öngyilkos lett. Gignac az utolsó szó jogán azt mondta, nem tartja szörnyetegnek magát, de a bűnösségét korábban elismerte, és megbánást is tanúsított.

Források: Vanity Fair, Miami Herald, CNBC