Bár az űrversenyről általában amerikai–szovjet versengésként beszélünk, más országok is lelkesen próbálkoztak. Miután a szovjetek fellőtték Lajkát, az első űrkutyát, az amerikaiak pedig Hamet, az első űrcsimpánzt, a franciák azon agyaltak, hogy hogy tudnának ők is bekerülni a korai űrutazásról szóló történelemkönyvekbe.
Ezért aztán 1961-ben felküldtek egy patkányt az űrbe, hogy megfigyeljék, hogyan hat a súlytalanság az idegrendszerére, de ez közel sem szólt akkorát, mint egy kutya vagy egy csimpánz űrutazása. Emellett nem is derült ki sok minden a kísérletből, aminek pont az lett volna a lényege, hogy megtudják, veszélyes-e az emberre az űrutazás. Na de mi üti a patkányt? Hát a macska! Robert Grandpierre katonai főorvos is erre jutott – igaz, kicsit tudományosabb érvrendszerrel –, ezért kitalálta, hogy új kiképzéseket indít, és Franciaország lesz az első nemzet, ami macskát küld az űrbe.
Mivel kutatók akkoriban gyakran kísérleteztek macskákon, hogy jobban megértsék a neurofiziológiát, logikus volt, hogy olyan állatot küldjenek az űrbe, amit már jól ismernek. A Légiközlekedési Orvostudományi Oktatási és Kutatási Központ (CERMA) szakemberei ezért beszereztek 14 nőstény macskát, és durva kiképzésnek vetették alá őket.
Gyakorlatilag ugyanazt kellett végigcsinálniuk, mint az embereknek: centrifugázták őket, szűk terekbe zárták őket, és rakétahangokat is játszottak nekik, hogy felmérjék, melyik macska hogy viseli az extrém hatásokat. Az agyukat is vizsgálták, mindegyik állat fejébe elektródákat ültettek.
Ahogy sorra estek ki a jelöltek, egy macska egyre jobban kiemelkedett a mezőnyből a nyugalmával és alacsony tömegével, amit a többiekkel ellentétben meg is tudott tartani, és nem hízott a kiképzés során. Eleinte a C 341-es jelölést kapta, de a fekete-fehér cica végül Félicette-ként vonult be a történelembe.
„Félicette volt a megfelelő macska a feladatra. Bármiféle pánikreakció kizárta volna a programból, mert olvashatatlanná tette volna az agyából kapott jeleket”
– mondta a CERMA egyik kutatója.
Így történt, hogy 1963. október 18-án Félicette egy Véronique AGI 47-es rakétán találta magát Algériában, és reggel 8:09 után pár másodperccel már több száz, majd több ezer kilométer per órával száguldott. Végül 157 km-es magasságig jutott, ott öt percig súlytalanságban lebegett, majd az indulás után nagyjából negyedórával a kapszulájában már vissza is ejtőernyőzött a Földre.
Szomorú fogadtatás
Bár sikeresen visszatért, nem kapott hősöknek járó fogadtatást: a média először Félixnek hívta az űrmacskát, egy régi rajzfilmre utalva, és a tudósok jelezték ugyan, hogy nőstényről van szó (és hivatalosan is átnevezték C 341-ről Félicette-re), még az utazásról megemlékező bélyegekre is a Félix név került.
Ha Félicette tudott volna bármit a történelemről, akkor földet éréskor szerencsésnek tartotta volna magát, mert Lajkával ellentétben ő legalább túlélte az utazást. Ez azonban nem tartott sokáig: két hónappal a hazatérése után elaltatták, hogy tanulmányozhassák az agyát.
Félicette története hamar feledésbe merült, miután a szovjetek és az amerikaiak is elkezdtek embereket küldeni az űrbe. De 2017-ben ez megváltozott: egy brit férfi indított egy Kickstarter-kampányt, hogy összegyűjtsön elég pénzt egy Félicette-et ábrázoló szoborra. Ez össze is jött, 1141-en adományoztak, és a macska bronzszobra azóta a strasbourgi Nemzetközi Űr Egyetemet díszíti.
