Rosszabb minőségű, sípolós liftzenére hasonlít George Milstein egyetlen zenei albuma, a „Music to Grow Plants”, aminek a címe nem is árul zsákbamacskát: arra való, hogy a növények gyorsabban nőjenek tőle. Milstein, aki fogorvosból avanzsált kertésszé, az 1970-es években meg volt győződve róla, hogy a növények szeretnek zenét hallgatni, és a megfelelő dallamoktól gyorsabban is nőnek.
Milstein szerint a sípoló hangok hatással vannak a növények növekedési mintázatára. Elméletileg emberi fül számára hallhatatlanok – a lemezborítón azonban az áll, hogy előfordulhat, hogy bizonyos magas frekvenciájú hangokat mégis hallani lehet, mert nem sikerült teljesen elrejteni őket. Én az első három dal alatt folyamatosan hallottam a sípolást, de lehet, hogy ez csak egyéni érzékenység kérdése, szerencsére bárki kipróbálhatja saját füllel:
Milstein úgy gondolta, hogy a gyorsabb növekedés érdekében a növényeknek a zenét minden nap legalább 45 percen keresztül kell hallgatniuk, ez idő alatt ugyanis „a növények pórusai jobban kinyílnak, és hatékonyabb anyagcserét biztosítanak a levegővel”, jelentsen ez bármit is.
Az albumhoz csatolt kis tájékoztató füzet szerint Milstein úgy tartotta, hogy a növények és virágok fejlődését a fény rezgései serkentik, ezért logikus feltételezni, hogy a hanghullámok rezgése is hasonló, kedvező hatással van a növekedésükre. Mentségére legyen mondva, volt is tapasztalata bőven: a New York-i Kertészeti Társaság elnöke volt, és broméliákat nevelt beltéren, ami kifejezetten nehéz feladat. Ő maga azt állította, hogy a mintegy 300 broméliája a zenéje hatására virágzott olyan serényen.
Az, hogy a növények hallanak, ezért pedig érdemes lehet nekik zenét játszani, már a '70-es években sem volt új elképzelés: a 20. század elején például Jagdish Chandra Bose kísérletezett azzal, hogy a zene hatással van-e a növények növekedésére. Megalkotta a kreszkográfot, egy műszert, ami a növények növekedési sebességét méri. Bose úgy vélte, hogy nemcsak a növények fejlődése a tét, hanem „érzelmi jólétük” is, és feltételezte, hogy éreznek fájdalmat, és megértik a szeretet is.
Az 1970-es években Milstein mellett egy Mort Garson nevű kutató is kísérletezgetett a növényzenével, és ő is kiadott egy albumot: a Mother Earth's Plantasia tíz instrumentális számot foglalt magában, mindegyik más növényfajnak, például a filodendronnak, a zöldikének vagy az árvalányhajnak szólt. Ez teljesen más stílust képviselt, mint Milstein dalai – olyan, mintha kicsit pszichedelikus mesebetéteket hallgatna az ember. Arról nem találtam infót, hogy ebben is szerepelnek-e azok a síphangok, amik Milstein dalaiban annyira zavaróak, de kihallani nem igazán lehet belőlük ilyeneket.
1973-ban Dorothy Retallack kiadta a The Sound of Music and Plants című könyvét, amiben saját állítólagos kísérleteit írta le a növények zenepreferenciáiról. A könnyűzenét állítólag nagyon szerették, a hangszóró felé hajoltak, amikor ilyet játszott nekik, a rockzene viszont megijesztette őket. A country hidegen hagyta a kísérleti növényeket, de a húros hangszereket egyértelműen előnyben részesítették az ütősökkel szemben – állította Retallack.
Az 1970-es évek óta a tudomány aránylag sokat tesztelte a növények zeneszeretetét, de igazán erős konszenzus nem született arról, hogy vajon mennyire segíthetik őket a hangok a növekedésben. A Kaliforniai Tudományos Akadémia cikke szerint például a zene nem segít a fejlődésben, de más hanghatások valóban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a növények túléljenek, sőt jól érezzék magukat az élőhelyükön. A Missouri Egyetem tudósai, Heidi Appel és Rex Cocroft azt vizsgálták, hogy vajon a növények érzékelik-e a rovarok rágásának hangjait: azt figyelték meg, hogy a lúdfüvek reagálnak-e bármit a hernyórágás által kibocsátott hangrezgésekre. Kiderült, hogy azok a növények, amelyeknek lejátszották a számukra káros hernyó hangját, több mustárolajat termeltek, ami sok hernyó számára kellemetlen ízű – a növények tehát a hang hatására védekezni kezdtek.
A kutatók még azt is lecsekkolták, hogy a hernyórágás által kiváltott vibrációkra nagyon hasonlító, csak időben eltérő levélbogár párzási dalára reagálnak-e a növények, de kiderült, hogy az különösebben nem érdekli őket.
Vannak még érdekes kutatások a témában: az Utkal és a Sambalpur Egyetem kutatói 2023-ban kimutatták, hogy ha a mungóbabnak vallási zenét játszanak le, az elősegítheti a növekedést.
A Nyugat-Ausztrál Egyetem kutatói azt találták, hogy egy adott borsópalánta mindig víz felé növeszti a gyökereit a száraz talajjal szemben, akkor is, ha a víz nem a talajban, hanem egy elzárt csőben folyik – valószínűleg a hangrezgések alapján érzékeli, vagyis „hallja”, hogy merre találja azt. Egy másik kutatás azt is kimutatta, hogy a méhek egy adott frekvenciájú zümmögése serkentheti a pollentermelést adott növényekben. Egyelőre azonban nem tudjuk, hogy milyen testrészükön keresztül érzékelik a növények a hangrezgéseket.
Egy 2014-es indiai kutatás szerint a rózsák jobban nőnek, ha klasszikus indiai zenét játszanak nekik, szemben a rockzenével vagy a teljes csenddel. Egy 2011-es kínai tanulmány pedig arról számolt be, hogy a zene és a tücsökciripelés keverékének hatására a gombák mintegy 10 százalékkal gyorsabban nőttek.
Bár nem igazán van ennek ellenére sem erős bizonyítékok arra, hogy a zene önmagában nem segíti a növényeket a fejlődésben, az eredmények azért a kérdést minimum felvetik, hogy az akusztikai szennyezés vajon az állatok és emberek mellett a növényeket is károsan érintheti-e. A zaj blokkolhatja a növények közötti információáramlást, például azt, amikor egymást kell figyelmeztetniük a rovarok közeledésére.
(Források: Atlas Obscura, NPR, The New York Times, Scientific American, McGill Egyetem, BBC Focus)
