James Bond menő. Sőt, talán addig is elmennék, hogy a 007-es elképesztően cool. Több évtizedes filmes jelenléte alatt sok libabőrgerjesztően laza mondata is volt, de a bemutatkozása után a legismertebb, legtöbbet idézett valószínűleg az, hogy
„Vodka-martini, rázva, nem keverve”.
Jó, Daniel Craig Bondja kétszer is megjegyzi, hogy marhára nem érdekli, hogy kapja meg az italát, de az utolsó két filmjében már visszatér az ikonikus mondathoz.
Na de vajon azon túl, hogy menő ilyen határozottan, konkrét rendeléssel készen odasétálni a pulthoz, van-e értelme így rendelni a martinit? Tényleg jobb, mint megkeverni az italt egy spéci kanállal?
Kezdjük azzal, hogy mit is iszik Mr. Bond! Ugyanis a sima martini egy kicsit más, mint amit rendelni szokott: a klasszikus recept szerint az ital két rész gin és egy rész száraz vermut szerelemgyereke, amit jéggel kell felkeverni, majd leszűrve át kell tölteni egy talpas pohárba, lehetőség szerint egy kis citromhéjjal vagy olajbogyóval.
Sok különböző altípusa létezik a martininak, de James Bond a Vesper nevűt szokta inni. Ezt az italt Sir Ian Fleming, őfelsége titkosügynökének megalkotója találta ki, és a Casino Royale című könyvében mutatta be – az ital a nevét Vesper Lyndről kapta, aki szintén a könyvben jelent meg először, és akit Ursula Andress, majd Eva Green alakított a film két változatában.
Itt persze van egy kis zavar: a legtöbb filmben az hangzik el, hogy Bond vodka-martinit iszik, ami hasonló, mint az alap, klasszikus recept, annyi különbséggel, hogy – váratlan fordulat – gin helyett vodka van benne. Valójában az, hogy „rázva, nem keverve” A gyémánt örök című könyvben olvasható először, de nem Bond mondja, hanem a narrátor. Az pedig először a Casino Royale-ban szerepel, hogy is néz ki egy Vesper.
Fleming receptje szerint a Vesperben van három rész Gordon’s Gin, egy rész vodka és fél rész Kina Lillet likőr. Ezt jól fel kell rázni egy csomó jéggel, amíg jéghideg lesz, és jár bele egy nagy szelet citromhéj.
Abba talán nincs értelme belemenni, hogy ez így finom-e, vagy sem, hiszen ez teljesen szubjektív. (Főleg, hogy a Kina Lillet abban a formában már nem létezik, ahogy Fleming idejében, ma már sokkal kevesebb kinin van ebben a boralapú italban.) Azért azt érdemes megjegyezni, hogy hónapokkal a könyv megjelenése után Fleming kipróbálta a koktélt, és teljesen ihatatlannak találta.
Az elnök embereiben Josiah Bartlet (Martin Sheen) gyorsan elmagyarázza, mi is a fő probléma az itallal, legyen szó vodka-martiniról vagy Vesperről. Leginkább az, hogy a végeredmény valójában egy adag hideg víz egy kis gines, vermutos mellékízzel. Ebben a magyar nyelvű koktélos videóban is hasonló eredményre jutnak: a rázáskor letörő apró jégkristályok nemcsak a látványt, hanem az ital ízét is megbolygatják. Ettől függetlenül persze, ahogy írtuk, az mind személyes preferencia kérdése, ki mit szeret. Csak fogyassza felelősséggel!
