Nehéz megmondani, mennyi az esélye annak, hogy egy átlagos magyar turista, miután megérkezik Rotterdamba, kiszáll a vonatból, kicsekkol a jegyével a pályaudvarról, majd kicsit téblábol az állomás környékén, végül sétál tíz percig a belváros felé, odamegy egy elsőre nem igazán feltűnő kutyaszoborhoz, ami mellett rögtön meglátja Budapest nevét.
Azt, hogy mennyi esély volt erre, nem tudom, de könnyen lehet, hogy én vagyok a tízezerből az az egy, akivel ez megtörtént, és elkerekedő szemmel néztem az emléktáblára, amin megörökítették a magyar főváros nevét.
A véletlenek összjátéka volt, hogy ha már nem esett, és még köd sem volt, lődörögtem egy kicsit a napos, szeles időben – ha esik, akkor lehet, hogy a metrót választom, és ez a cikk sem születik meg –, és pont azon az utcán (Binnenweg) fordultam be, ahol a bronzkutya ült, mintha csalhatatlan szimatom vezetett volna hozzá:
Az első gondolatom az volt, hogy esetleg itt is egy olyan kutyának állítottak emléket, mint a japán Hacsikó, aki éveken át hűségesen várta a gazdáját a pályaudvar mellett, és akivel azért nem találkozott soha többet, mert időközben meghalt.
A Fikkie nevű rotterdami kutya története ennyire nem megható, de azért szép és nem is mindennapi.
A szobor alkotója az épp száz éve, 1925-ben Budapesten született Joeki Simak. Gyors telefonos keresés után kiderült, hogy Simák Julianna Janka néven anyakönyvezték, de magyarul egy árva mondatot sem találtam róla a neten, így csak találgatni lehet, mikor és miért hagyhatta el az országot. A második világháború után, a negyvenes évek végén már dokumentálhatóan Rotterdamban járt egyetemre, a képzőművészetben teljesedett ki.
Kicsivel több nyomozás után kiderült, hogy nemcsak szobrászattal, hanem festészettel és grafikával is foglalkozott. Magyarországon egyáltalán nem ismert a neve, az előző évszázad magyar újságaiban kutakodva egyetlen találat sem volt a nevére. Így hát maradt a holland Wikipedia és más holland oldalak, amik leírták a szobor történetét. Fikkie-nek nem volt egyszerű sorsa, háromszor lopták el, de mindannyiszor előkerült. Az őt ábrázoló szobor 1963-ban készült, és eredetileg Rotterdamnak nem ezen a frekventált pontján helyezték el, a mostani helyét évekkel később nyerte el a Timmer kávézó mellett.
A Tisztítsuk meg Rotterdamot kampány részeként, a nyolcvanas években került oda Hans Citroen képzőművész ötlete alapján egy kis kutyakaki, szintén bronzból. A nyári hőhullámok idején egy tál vizet raknak a szobor mellé a környékbeliek, hogy az arra sétáló kutyák ne szomjazzanak. Télen megesik, hogy egy sálat kap a nyakába.
Fikkie fülei, valamint a koponyája arról árulkodik, hogy sokan simogatják, szelfik közkedvelt szereplője. Évtizedek óta része a városképnek, 1999-től a Rotterdami Diákszövetség gondozza. Néhány idősebb rotterdamitól érdeklődtem, ismerik-e, és valamennyien bólogattak.
Joeki Simak férje egyébként Huib Noorlander lett a hatvanas években, aki szintén szobrász volt – művészcsoportot is alapított –, neki is vannak szobrai a belvárosban. Simak kevéssel a kilencvenedik születésnapja előtt halt meg idősek otthonában 2015. januárban, tíz évvel élte túl a férjét. Halála után hat évvel, 2021-ben utcát neveztek el róla Rotterdamban.
