„Vettem, vettem” – mondogatják három filmen és számtalan sorozatepizódon át a szeparatista droidok a Star Wars univerzumában. Ez magyarul teljesen érthető: kaptak egy parancsot, és ők nyugtázzák, hogy megértették. Azonban az eredetiben, angolul ilyenkor mondogatják, hogy „Roger, Roger”, amit a forgatókönyvírók – a magyar megfelelőjéhez hasonlóan – a katonai és rádiós nyelvezetből emeltek át. Ez nemcsak a Star Warsban van így, hanem rengeteg másik katonás és/vagy repülős filmben, játékban, sorozatban. Az Airplane! egyik ikonikus jelenete rá is mutat a szokás vicces oldalára.
De miért? Ki a fene az a Roger? Az első válasz egyszerű: így alakult történelmileg. Amikor a Wright fivérek 1903-ban a levegőbe emelkedtek, a távkommunikáció még viszonylag gyerekcipőben járt. Emiatt a repülés hajnalán a pilóták úgy kommunikáltak egymással és a földi irányítókkal, ahogy a hajósok évszázadok óta: színes zászlókkal, jelzőfényekkel, kézjelekkel vagy – a tengeri kommunikációtól elszakadva – a repülő billegtetésével.
Az első világháború vége felé már volt olyan repülőgép, amibe került rádió, de a pilóták ezzel nem igazán voltak megelégedve, sokszor inkább kiszerelték az egységeket, mert inkább felesleges súlynak érezték voltak, mint hasznos kiegészítőnek. Néha az is előfordult, hogy kézzel írt üzeneteket dobáltak le a földre, bízva abban, hogy célba fognak érni.
A harcok során rendkívül fontos a kommunikáció, de a modern rendszerek nélkül talán még fontosabb volt ez az éjszakai repüléshez. James „Jack” Knight volt az első postai pilóta, aki bevállalta az éjszakai repülést, 1921 februárjában. A terv és a cél ezzel az volt, hogy a légiposta bebizonyítsa, gyorsabb és megbízhatóbb, mint a vasút. Amerika két partvidéke között, New Yorkból San Franciscóba a vonat 90 óra alatt ért el akkoriban, a repülőnek mindössze 30 óra kellett (ma már elég 6 óra 45 perc is egy teljesen hétköznapi utasszállítón).
Hogy ezt – és úgy általában a létjogosultságukat – bebizonyítsák, a légipostások egy váltófutós rendszerrel repülték át a kontinenst, de ez azzal járt, hogy valakinek éjszaka kellett repülnie. Knight borzalmas látási viszonyok között vette át a stafétát, és ugye sötétben nemcsak az információátadásban volt fontos a kommunikáció, hanem abban is, hogy jó irányba repüljön. Mivel nem tudott a tereptárgyak látványára hagyatkozni, előre megbeszélték, hogy az útvonalán több város és falu postája, sőt még néhány segítőkész földműves is jelzőtüzeket gyújt, és azok fényei mentén tette meg a (megállókkal együtt) majdnem 11 órás éjszakai utat. Az egész történet nagyon kalandos volt, érdemes utánaolvasni, de ez a cikk most nem Knightékról szól.
Szóval a repülés hajnalán a rádió még nem működött túl jól, de volt egy másik opció: a morzekódos üzenetküldés. Ennek azonban volt egy nagy hátránya. A repülés során gyakran előfordul, hogy a pilótának vagy a földi irányításnak gyorsan kell fontos információkat közölnie a másikkal. Bár a profi morzésok elképesztő sebességgel tudnak kódolni, azért könnyű belátni, hogy nem ez a leghatékonyabb módszer teljes mondatok átadására. Épp ezért a rádiósok a fontosabb, gyakran használt szavaknál csak a kezdőbetűt pötyögték le, és mindenki megtanulta, hogy ezek a rövidítések mit jelentenek.
Úgy alakult, hogy a repülés egy nagyon angolcentrikus műfaj, ezen a nyelven megy minden kommunikáció. Ebből fakadt az a szokás, hogy amikor a morzés időkben valaki megkapott egy üzenetet, akkor válaszként azt küldte vissza, hogy „R”, azaz received, megkaptam.
Amikor a Nemzetközi Telegráfunió (ma már Nemzetközi Távközlési Egyesület) 1927-ben kiadott egy szótárat a rövidítésekről, abban az „R”-nél a Roger szó szerepelt. A brit és amerikai pilóták ezt később a hangalapú kommunikációba is átvitték, így amikor rádión kaptak valamilyen információt, akkor mondták, „Roger”, hogy jelezzék, megértették. Fontos, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden oké, végre is hajtják az utasítást, ahhoz hozzá kell tenni azt is, hogy „Wilco”, azaz „will comply”, vagy „will cooperate” – vagyis engedelmeskedem, együttműködök.
A második világháború alatt már minden pilóta folyamatosan rogerezett, és ugyan az 1950-es években az új, nemzetközi rádiós betűzési szótárban (amit sokan NATO fonetikus ábécéként ismernek) a Rogert hivatalosan leváltották Romeóra, ez azóta sem tudta leváltani a gyakorlatban a pilótagenerációk óta használt Rogert. Így lehet, hogy a pilóták a filmekben – sőt a valóságban is – ugyanazt mondogatják, mint hetven évvel ezelőtti kollégáik.
