Ghánában Coca-Cola palackokban és cigisdobozokban térhetünk örök nyugalomra

Ghánában Coca-Cola palackokban és cigisdobozokban térhetünk örök nyugalomra
Kakas formájú koporsó készül egy accrai műhelyben – Fotó: Issouf Sanogo / AFP

Biztosan sokan ismerjük azt a pandémia alatt berobbant virális videóklipet, amiben afrikai férfiak koporsóval a vállukon táncolnak, miközben Viceton és Tony Igy közös száma, az Astronomia szól. A Coffin Dance című videóra a cikk írásának pillanatáig több mint 446 millióan kattintottak eddig csak a YouTube-on. Amellett, hogy világhírű jelenség lett belőle, a videó jól szemlélteti, hogy Ghánában miképp viszonyulnak a halálhoz és a temetésekhez: egy-egy ilyen esemény inkább népünnep, mintsem búskomor, hivatalos szertartás. Táncosok, énekesek, és akár DJ-k ünnepelhetik a halottat a feketébe és pirosba (előbbit a távoli ismerősök, utóbbit a közeli rokonok hordják inkább) öltöző résztvevőkkel együtt.

A nagyszabású, akár több száz vagy ezer résztvevővel zajló, rendszerint szombaton tartott temetések megosztják a világi és vallási vezetőket az országban, ők gyakran felrótták már a rongyrázós szeánszok szervezőinek, hogy inkább az életre kellene költeniük a halottak ünneplése helyett. Egy-egy ilyen ceremónia költségei több millió forintig is terjedhetnek, a résztvevők pedig gyakran a régió távolabbi tájairól is eljönnek, hogy üdvrivalgással búcsúztassák el a holtakat. Emiatt a halál időpontja és a temetés között akár hónapok is eltelhetnek, ami európai szemmel teljesen szokatlan gyakorlat. A civilek mellett természetesen a fontos tisztviselők is hasonló szertartásban részesülnek: 2012-ben például óriási ünnepéllyel búcsúztatták el John Atta Mills ghánai elnököt.

John Atta Mills búcsúztatója 2012. augusztus 10-én – Fotó: Pius Utomi Ekpei / AFP
John Atta Mills búcsúztatója 2012. augusztus 10-én – Fotó: Pius Utomi Ekpei / AFP

Ennek a nyugati kultúrkörben még mindig szinte ismeretlen hagyománynak a része a koporsókkal táncolás is, ami a Coffin Dance válogatásvideóban látható. Az egyedüli különbség, hogy a váratlan világhírre szert tevő ghánai férfiak hétköznapi koporsókkal táncolnak a klipben, pedig Ghána a szürreális kézműves koporsók országa, ahol külön iparág épült erre.

A helyiek hite szerint a halott azután is folytatja a munkáját és hivatását, hogy eltávozott a túlvilágra, így fontos, hogy olyan koporsóba legyen temetve, ami jellemzi őt és az érdeklődési köreit. „Ha földműves volt az illető, az elhunyt családja aszerint dönthetett, hogy milyen növényt termesztett. Ha kakaót termesztettek, a koporsó lehetett egy tábla csokoládé” – mondta a Vice riportjában a 33 éves Eric Adjenty Anang, Kane Kwei legendás koporsókészítő unokája, a Kane Kwei Carpentry Workshop vezetője.

A ghánai koporsók közt találunk

  • Coca-Cola palackot;
  • Nike cipőt;
  • Bibliát;
  • Nikon fényképezőgépet;
  • cigisdobozt;
  • golyóstollat;
  • repülőgépet;
  • csavarkulcsot;
  • státusszimbólumnak számító Mercedes Benz autókat;
  • paradicsommal teli ládát; és
  • injekcióstűt is.

A Kane Kwei Carpentry Ghána fővárosában, Accrában működik, ez a helyi koporsóművészet fellegvára, ahol más művészek mellett Anang is alkot és tanít. Ő az itteni ács- és asztalostanoncokkal együtt tervezi meg a koporsókat, és velük együtt gyártják kézzel a fából készült műremekeket, amiknek az elkészítése akár több hónapig is eltarthat.

Fotó: Kambou Sia / AFP
Fotó: Kambou Sia / AFP

Accrában az 50-es évek óta használtak már felkérésre készült különlegesebb koporsókat, de a figurákat formáló, igazán elrugaszkodott koporsók 1960 környékén váltak a temetkezési kultúra szerves részévé. A különös szakma atyjának a 2012-ben elhunyt Ataa Okót tartják, aki 1945 körül készített először újszerű koporsókat (angolul fantasy coffins). Oko mellett Seth Kane Kwei, Eric Adjenty Anang nagyapja a másik veterán, az ő fent említett műhelye még ma is működik, ezt a család fészerében alapította az 1950-es években. Megkerülhetetlen alak még az őrült kreálmányairól híres, 78 éves, ma is élő Paa Joe, aki a műfaj világszinten ismert – és nagy vezetők által is tisztelt – figurája lett: meglátogatta például Kofi Annan, az ENSZ korábbi főtitkára, Bill Clinton volt amerikai elnök 1998-ban ugrott be hozzá egy ghánai útján, Jimmy Carter volt amerikai elnök pedig két koporsót is vásárolt tőle.

Fotó: Issouf Sanogo / AFPFotó: Issouf Sanogo / AFP
Fotó: Issouf Sanogo / AFP
Fotó: Issouf Sanogo / AFP

Oko, Kwei és Paa Joe mind a ga népcsoport hagyományait követték. A helyiek temetkezési szokásaira jellemző volt, hogy a halott vezetőiket egyfajta gyaloghintókban szállították a temetésükre, ezek pedig gyakran állatokat és madarakat formáltak. A hagyományokról és a szokás hátteréről Regula Tschumi svájci antropológus 2008-ban könyvet is írt The Buried Treasures of the Ga: Coffin Art in Ghana címen. Az állatokat mintázó tradíció részben megmaradt, máig sok párduc-, madár- és oroszlánkoporsó készül, amik a régi korokat idézik, de idővel a popkultúra és a kapitalizmus is beszivárgott a helyi műhelyekbe. Így született például Bic logós golyóstoll a Kane Kwei Carpentry Workshop falai között, és emiatt van Coca-Cola üveget, vagy márkás sportcipőt mintázó koporsó is más ghánai faművesek repertoárjában.

Arról általában a hozzátartozókkal egyeztetnek a művészek, hogy milyen koporsó illene a legjobban az elhunythoz, ez pedig Anang szerint sokszor gyógyító erővel hat a gyásszal küzdő családtagokra, beleértve a gyerekeket is, akiket szintén bevonnak a kreatív folyamatokba. Az itteni műhelyt Anang nagyapja alapította a család fészerében több évtizeddel ezelőtt, a harmincas éveiben járó ghánai kézműves célja az, hogy elődei értékeit továbbörökítse a későbbi generációkra.

Sportcipőt mintázó koporsó az Óceánon túl című kiállításon a németországi Osnabrückben – Fotó: David Hecker / AFP
Sportcipőt mintázó koporsó az Óceánon túl című kiállításon a németországi Osnabrückben – Fotó: David Hecker / AFP

A ghánai koporsóművészet sok nemzet mellett a britek tetszését is elnyerte. 2017-ben már cikkeztek arról, hogy az Egyesült Királyságban több cég is megjelent, amelyek a ghánai kézművesekből inspirálódva fantáziadús, személyre szabott koporsókat kezdtek gyártani. Ott van a nottinghami Crazy Coffins, amelynél gördeszka, gitár, Rolls-Royce, hajó, balettcipő és Enterprise csillaghajó formájú koporsókat is lehet kapni.

A fából készült remekművek művészeti értékét jelzi, hogy kiállításokon is bemutattak több darabot, köztük Eric Adjenty Anang, az ő nagyapja, és Paa Joe munkáit is. Utóbbi koporsóit már a párizsi Pompidou palotában, a Brooklyn Múzeumban, a British Museumban és a Victoria and Albert Museumban is meg lehetett tekinteni. A méltán híres Paa Joe életéről és munkásságáról Benjamin Wigley dokumentumfilmet is rendezett Paa Joe & The Lion címmel, ami több nívós filmfesztivált is megjárt, Amerikában pedig a Prime kínálatába is felkerült.

Elit múzeumok és amerikai elnökök ide vagy oda, ez a művészeti ág örökké Ghánáé marad, ahol Anang szerint máig óriási az érdeklődés a kreatív koporsók iránt. Szerinte pár éve még „senki sem akart volna egy doboz cigarettába vagy sörösüvegbe temetkezni”, az idő múlásával viszont egyre többen nyitottak erre, hiszen „az emberek stílusosan akarnak eltávozni”.

John Kpodo Torwudzu kókuszfarmert kókuszdió alakú koporsóban temetik el Shama Beachen – Fotó: Delphine Ramond / AFP
John Kpodo Torwudzu kókuszfarmert kókuszdió alakú koporsóban temetik el Shama Beachen – Fotó: Delphine Ramond / AFP

A britekkel és az amerikaiakkal ellentétben néhányan kevésbé díjazzák ezt az újítást. Eric Adjenty Anang felidézett egy emléket 2011-ből, amikor Oroszországban dolgozott, és nyilvánvaló számára, hogy ott sokkal megosztóbb ez a gyakorlat, mint Ghánában. Különösen érdekes helyzetet teremt, ha az elhunyt kedvenc elfoglaltsága az alkoholfogyasztás: Anang stílszerűen egy vodkásüveget formáló koporsót készített a halottnak, ami sokakat meghökkentett. „Kaptunk negatív és pozitív visszajelzéseket, de ez mindig így van. Ghánában mindig megtiszteltetés, ha egy külön tervezett koporsóban temetnek el. Oroszországban viszont ez volt az első ilyen eset, és megoszlottak a vélemények” – nyilatkozta a veterán koporsókészítő unokája 2024 nyarán.

Felhasznált források: Vice, Funeral Guide, The Guardian

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!