2024. december 22. – 11:55
Sok fogadás és ígéret születik alkoholgőzös állapotban, bár ezek természetüknél fogva gyakran elfelejtődnek, akár a felek hallgatólagos megegyezésével. Thomas Fitzpatrickot azonban nem ilyen fából faragták – az egykori tengerészgyalogos közel 50 éve egészen új szintre emelte a kocsmai fogadásokat.
A férfi életének korai éveiről nem sokat lehet tudni. Egyes források szerint a New Jersey-i Emersonban, mások úgy tudják, New Yorkban született, és a Manhattan északi részén lévő Washington Heights negyedben nőtt fel. Hazudott az életkoráról, így csatlakozhatott már 15 évesen a tengerészgyalogsághoz. A második világháborúban Kínában szolgált, itt tanult meg felderítő repülőgépet vezetni. Innen leszerelve csatlakozott a hadsereghez, és ő lett az első New York-i katona, aki megsebesült a koreai háborúban. Bátorságáért kitüntetést is kapott.
Miután lejárt a szolgálati ideje, visszatért a civil életbe: New Jersey-ben telepedett le családjával, és kazánszerelőként dolgozott. Ez azonban kevés volt neki, barátai leírása alapján ugyanis nyughatatlan típus volt. 1956. szeptember 30-án hajnalban Fitzpatrick épp egy manhattani kocsmában múlatta az időt, amikor pár ital után jött a kihívás: el tud-e jutni negyedóra alatt New Jersey-ből New Yorkba.
Az akkor 26 éves férfi belement a fogadásba, és menten a New Jersey-beli Teterboro repülőtere felé vette az irányt. A kis reptérről a mai napig főleg kisebb magángépek indulnak, menetrend szerinti járatokat nem fogad. Fitzpatrick elkötötte az egyik gépet, és mindenfajta kivilágítás és rádiókapcsolat nélkül 15 percen belül megtette az utat, elegánsan landolva a St. Nicholas Avenue-n található kocsma előtt.
A bravúros manőverre még a kiérkező rendőrök is megemelték a kalapjukat, a landolás ugyanis a sugárút szűkössége és a kedvezőtlen körülmények miatt tapasztaltabb pilótákon is kifogott volna – az egyik őrmester szerint százezerből egy esetben sikerülhet. Talán épp ezért lehetett, hogy Fitzpatrick végül egy 100 dolláros bírsággal megúszta a történteket, és szerencséjére a repülőgép tulajdonosa sem perelte be.
Úgy tűnik, ez mégsem volt elég, két év múlva, 1958 októberében ugyanis újra eljátszotta ugyanezt. Az első alkalomhoz hasonlóan ekkor is minden egy kocsmában kezdődött, ahol Fitzpatrick a kalandjáról mesélt, az egyik jelenlévő azonban nem hitte el a sztorit. A férfi, hogy igazolja az elmondottakat, megint a teterborói repterén kötött ki, és ismét kölcsönvett egy repülőt: a landolás sikeres volt, ezúttal picivel odébb, az Amsterdam Avenue közelében lévő Yeshiva Egyetem előtt tette le a gépet október 4-én, hajnali egy körül.
Az első alkalomtól eltérően másodszorra már meglógott a helyszínről. Később feladta magát a Wadsworth Avenue-i rendőrőrsön, mondván, „éppen a környéken járt”, és hallotta, hogy a rendőrség beszélni szeretne vele. Fitzpatrick egyébként először nem akarta elismerni, hogy ő volt a pilóta, csak azután tett vallomást, hogy több szemtanú azonosította. Ekkor azt mondta, ő nem akart volna már repülni, de hát, csak bizonyítani akart a hitetlenkedő férfinak.
A pozícióján az sem segített, hogy addigra már a repülési engedélye is lejárt. A hatóságok ezúttal már nem volt annyira elnézőek, mint az első alkalommal: nagy értékű lopás és gondatlan veszélyeztetés miatt eljárást indítottak a férfival szemben, a bíróság pedig hat hónapos börtönbüntetésre ítélte.
Fitzpatrick ezután már nem kísértette a sorsot: élete hátralévő részében kazánszerelőként dolgozott, és 2009 szeptemberében, 79 évesen halt meg. A mutatványait azóta sem múlták felül, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni repülésbiztonsági szigorítások után pedig valószínűleg már nem is fogják.
(Források: The New York Times, DannyDutch, All That's Interesting)
