A három a magyar igazság mondásunk mára már teljesen beépült a mindennapi szókincsünkbe. Nem csak mi, politikusaink is előszeretettel használják, gyakran magyarspecifikus ügyekre, belpolitikai eredményekre, összegzésként. Azt gondolhatnánk a mondásról, hogy a tartalma nagyon magyar, nagyon érvényes ránk és csak ránk, valami ősi igazságot fogalmaz meg a magyar néplélekről, pedig üknagyapáink valószínűleg még másképpen ismerték és használték a mondást, ha használták egyáltalán.
A három a magyar igazság nemcsak hogy nem ősi, de nem is magyar eredetű mondás. Viszonylag új keletű, nagyjából száz éve használják ebben a formában. Egy latin közmondásnak, az omne trinum perfectumnak a szabad fordítása, ami több változáson is átesett, amire a mai formáját elnyerte. A latin mondás pontos fordítása így hangzik: minden három tökéletes vagy teljes, ami három.
Erdélyi János 1851-ben megjelent közmondásgyűjteményében még Három a szent számként jelenik meg. Sirisaka Andor 1890-es gyűjtésében emellett a Három az igazság is megjelenik. Dr. Margalits Ede 1896-ban még mindig ezt a két formát jegyzi. A magyar szó később került bele a mondásba, és O. Nagy Gábor nyelvész szerint nem azt jelöli, hogy specifikusan a magyarok igazsága három. A magyar szónak csupán nyomatékosító szerepe van, hasonló értelemben, mint a magyarán szónak, tehát nem a magyarok igazságáról árul el valamit.
A népmeséinkből ismert tipikus hármas szám (három próba, három királykisasszony stb.), vagy Lúdas Matyi háromszoros bosszúja miatt azt gondolhatnánk, hogy ez valami tipikusan magyar dolog. A hármas valóban ősi, mágikus szám, de ez sem specifikusan magyar, a legtöbb nép meséiben, mítoszaiban megjelenik. Ahogyan az omne tinum perfectum mondás fordítása is több nyelvben előfordul.
(Források: O. Nagy Gábor – Mi fán terem?, Erdélyi János – Magyar közmondások könyve, Sirisaka Andor – Magyar közmondások könyve, Dr. Margalits Ede –
Magyar közmondások és közmondásszerü szólások)
