Máig nem tudni, hogy a Rockefeller-örökös megfulladt, megették a kannibálok, vagy csatlakozott hozzájuk

Michael Rockefeller 1938-ban született. Apja Nelson Rockefeller volt, New York kormányzója, később az Egyesült Államok alelnöke, dédnagyapja pedig az a John D. Rockefeller, aki sokak szerint a valaha élt leggazdagabb ember volt. A pénz és a befolyás ellenére a családnak soha nem sikerült megtalálnia Michaelt, miután 1961-ben nyoma veszett az akkori Holland Új-Guineában, és eltűnésének rejtélye mindmáig megoldatlan.

Michael Rockefeller 1960-ban történelem–gazdaság szakon végzett a Harvardon, de az üzlet helyett inkább a művészet vonzotta. Érdeklődésére hatást gyakorolt az apja által 1954-ben alapított Museum of Primitive Art, ahol a nyugati civilizációtól távoli törzsi kultúrák tárgyait állították ki. Tagja volt a múzeum igazgatótanácsának, eltökélte a gyűjtemény bővítését. ,,Michael azt mondta, hogy olyasmit akar csinálni, amit eddig még nem csináltak, és egy nagy kollekciót akar New Yorkba hozni” – emlékezett vissza Karl Heider antropológus.

Michael Rockefeller 1960-ban csatlakozott az új-guineai expedícióhoz, amit a Harvard Egyetem antropológiai múzeuma, a Peabody Museum of Archaeology and Ethnology szervezett. Az expedíció során az új-guineai dani törzset tanulmányozták, és egy dokumentumfilmet forgattak róluk. Ezután néhány antropológussal és dokumentaristával Új-Guinea déli részére ment az ott élő aszmat törzset tanulmányozni, jellegzetes fadíszműves tárgyaikat gyűjteni a múzeumnak.

1961. november 17-én Rockefeller, René Wassing holland antropológus és két aszmat fiatal Otsjanep városa felé tartottak a Betsj folyón, amikor a motorcsónakuk meghibásodott, felborult, és sodródni kezdett a tenger felé. A két aszmat segítségért úszott, míg Rockefeller és Wassing a csónakba kapaszkodva vártak. Rockefeller 19-én reggel úgy döntött, nem vár tovább tétlenül, és a part felé úszott segítségért. Ekkor látták utoljára. Közben a holland gyarmati kormány hajókat, repülőket és helikoptereket küldött a keresésükre, így Wassingot még aznap délután észrevették a levegőből, és másnap reggel kimentették. Michael Rockefellert azonban nem találták meg.

A szülők Új-Guineába utaztak, és minden követ megmozgattak fiuk megtalálása érdekében. Miután a sikertelen keresését egy hónap után hivatalosan abbahagyták, és halottnak nyilvánították fulladás miatt, elindultak a találgatások és az összeesküvés-elméletek a haláláról. Az évek során újabb és újabb nyomok, lehetséges megoldások bukkantak fel a rejtélyes eltűnéssel kapcsolatban.

Megölték, megették, csontjaiból fegyvert készítettek

Carl Hoffmann, a National Geographic újságírója 2014-ben megjelent könyvében megpróbálta feltárni az eltűnés rejtélyét. Leírta, hogyan épült be a törzsbe ötven évvel a történtek után, és milyen információkat, lehetséges bizonyítékokat szerzett Rockefeller halálával kapcsolatban. A nyomozás és feltárás során korabeli holland misszionáriusok feljegyzéseiből és nyilatkozataiból is dolgozott.

Egy otsjanepi, Hubertus von Peij nevű holland katolikus pap elmesélte Hoffmann-nak, hogy egy hónappal Rockefeller eltűnése után pár aszmat férfi bevallotta neki, hogy megöltek egy fehér embert. A leírásuk alapján az áldozat Rockefeller lehetett.

Előzményként fontos tudni, hogy 1957-ben, három évvel az eltűnés előtt két aszmat település, Otsjanep és Omadesep lakói harcba keveredtek, aminek a hollandok fegyverekkel vetettek véget, több vezért lelőttek. A Von Peij-történet szerint amikor Rockefeller kiúszott a partra, a hollandok által megölt vezérek fiai találtak rá. Az egyik mellkason szúrta, majd lefejezték, megsütötték és megették a húsát és az agyát. Csontjaiból fegyvereket, használati eszközöket faragtak, és szétosztották egymás között.

Az aszmat törzs komplex, rituális erőszakon alapuló hitvilággal rendelkezik. Előfordult, hogy lefejezték az ellenségeiket, és húsukat elfogyasztották, szertartásaikat vérrel, vizelettel, hetero- és homoszexuális aktusokkal kötötték egybe.

A holland kormány Wim van de Waalt holland járőrparancsnokot 1962-ben Otsjanepbe küldte kivizsgálni a már akkor keringő pletykákat Rockefeller lehetséges haláláról. Van de Waalt elmesélte Hoffmannak, hogy akkoriban néhány férfi elvitte őt a dzsungelbe, ahol kiástak egy koponyát és néhány csontot. A koponyának hiányzott az alsó állkapcsa, és volt egy lyuk a jobb halántékán, amik embervadászatra és az agy elfogyasztására utaltak.

Maga Hoffmann is Otsjanepben töltött pár hónapot a könyv megírása előtt. Ez idő alatt több, az aszmat férfiak közötti beszélgetésnek is fültanúja volt, amelyek során elhangzottak a turista, halott és Rockefeller szavak. Szemtanúja volt egy produkciónak is, amit egy helyi férfi adott elő, melyben valakit leszúrnak lándzsával, majd levágják a fejét. Hoffmann tolmácsa elmesélte neki, hogy köztudott tény a faluban, hogy meghalt egy fehér amerikai turista, amiről senki nem akar beszélni, mert félnek, de a férfit „Otsjanep ölte meg. Mindenki tudja”.

Ötven év távlatából nehéz lenne konkrét bizonyítékokat találni, de a megszólalások és a feljegyzések alapján Hoffmann-nak meggyőződése, hogy Rockefellert az aszmat vezérek fiai gyilkolták meg a holland vérengzés miatt.

Csatlakozott az aszmat törzshöz, és velük élt tovább

Ismert egy másik teória is Rockefeller eltűnéséről. E szerint kiúszott a partra, majd csatlakozott a törzshöz, és velük élt tovább. Nagyjából tíz évvel az eltűnés után a National Geographic az aszmat területeken forgatott. Malcolm Kirk egyik felvételén egy csapat meztelen aszmat férfival együtt evez egy fehér bőrű, szakállas férfi is, aki sokak szerint nem más, mint Michael Rockefeller. Fraser Heston 2011-es, The Search for Michael Rockefeller című dokumentumfilmje is emellett érvel.

(Források: BBC, New York Post, Smithsonian Magazine)