Mauriac egy mindössze néhány ezer fős település Franciaország déli részén. A semmilyen szempontból sem jelentős, de a fekvése és középkori építészete miatt annál hangulatosabb kisváros egy egészen meglepő mémnek hála került be mégis az internetes köztudatba és az európai punkszíntér vérkeringésébe. Egy helyi farmon élt ugyanis Biquette, a kecske, ami imádta a punkot és a grindcore-t.
A 2010-es években mémmé vált képen látható kecske ugyanis tényleg létezett, és tényleg rendszeres látogatója volt a helyi közösség punkkoncertjeinek. Biquette valamikor 2003 környékén születhetett egy helyi kecskefarmon, és akkor került a városka punkjaihoz, amikor a farm lepasszolta volna egy vágóhídnak, miután nem adott több tejet. A tulajdonosoknak végül jobban megérte simán eladományozni Biquette-et, a kecske így végül egy másik farmon folytatta életét, ahol nem mellesleg a helyi punkok laktak és szerveztek koncerteket.
A többi már szó szerint történelem, Biquette a farmon szervezett koncertek rendszeres látogatója lett. Halála után nem sokkal a Vice interjút készített a farm egyik lakójával, Flóval, aki nemcsak a koncertek szervezésében vett részt, de ő gondozta Biquette-et is. Ő arról mesélt, hogy Biquette nemcsak a koncerteket szerette, de a farmra látogató idegeneket is. „Amíg velünk volt, imádta a koncerteket, az eseményeket sok emberrel. Amint megjelent valaki, akit még nem látott, órákig rátapadt!”
Flo szerint Biquette a koncerteken a nagy terem fapadlójának rezgését élvezhette, ugyanis gyakran befeküdt a hangfalak elé, de előfordult az is, hogy az éppen koncertező zenekar basszusgitárosa mellé heveredett. A legendás fotón éppen a szingapúri Wormrot koncertjét élvezi, amiről egy videó is fennmaradt:
Biquette nemcsak a zene iránti rajongást tanulta el a helyiektől, de az életmódjukat is átvette. Flo szerint a dohány volt a kecske kedvenc étele. „Ha sok ember volt, az leginkább egy lehetőség volt arra, hogy elmenjen csenni egy kis dohányt vagy valami mást, ami ott hevert.
Minden formájában imádta a dohányt, kiette a csikkeket a hamutartókból, az égő cigit az emberek kezéből.
De rendszeresen beleivott mindenféle szerteszét heverő dologba, festékes- és olajoshordókba, és szerette az alkoholt is, mindig zsákmányolt magának néhány kortyot a széthagyott poharak aljáról.” Flo szerint Biquette halálának körülményei nem ismertek, de az étrendje és az, hogy „két végén égette a gyertyát”, valószínűleg szerepet játszott abban, hogy tíz évet, pont feleannyit élt, mint amennyi egy normális kecske átlagos életkora. De hát Biquette minden volt, csak normális kecske nem.
A Wormrot akkori turnémenedzsere, aki az ikonikus képet készítette, úgy emlékezett vissza Biquette-re egy másik interjúban, hogy az állat rendkívül barátságos volt, és a zenekarhoz dörgölődzött, amikor megérkeztek a farmra. „A többi zenekar koncertje alatt hátul maradt a sarokban, de a Wormrotra előrejött, és az első sorból nézte végig a koncertet. Ha már így alakult, gondoltam, lövök pár képet.” A Wormrot később kétféle merch dizájnnal is készült a kecske tiszteletére, de lehet kapni biquette-es pólót „Escaped Death Lived Punk” felirattal, sőt az Etsyn még akciófigura is található a híres állatról.
Az extrém zenei műfajok és az állatok kapcsolata egyébként nem egyszer komplett zenekarokban csúcsosodott ki. Az amerikai Caninusban két pitbull, Basil és Budgie énekelt, vagyis ugatott, a zenekar pedig még a színtéren elég nagy névnek számító Cattle Decapitationnel is készített közös lemezt. De ott van még a szintén amerikai Hatebeak is, aminek énekese Waldo, a szürke jákópapagáj. A két zenekarnak természetesen van közös lemeze is.
