A világ gasztrokultúrájában vannak hírhedten veszélyes ételek, elég csak a japán gömbhalra, a fugura gondolni, aminek a fogyasztásakor – állítólag – a kulináris élvezet szerves része az a borzongató gondolat, hogy ha a séf nem tökéletesen készítette el, abba akár bele is halhatunk a hal mérge miatt. A hivatalos statisztikák nagyjából évi ötven fugumérgezéses esetet dokumentálnak Japánban, szerencsére ezeknek aránylag kis részük halálos kimenetelű. Van azonban egy szintén ázsiai étel, ami talán kevésbé híres, de sokkal halálosabb: a Thaiföldön és Laoszban népszerű koi pla fogyasztásába becslések szerint évente húszezren halnak bele.
Két kérdés adja magát: 1. ha ennyire halálos, ugyan miért eszik meg mégis az emberek; és 2. miből van, hogy annyira ellenállhatatlan, hogy úgy is megeszik az emberek, ha utána egy csomóan belehalnak?
Kezdjük az elsővel: a koi pla evésébe nem rögtön hal bele az ember mérgezéses tünetekkel, hanem jóval később, hosszú és fájdalmas úton, rákban (jellemzően máj- vagy eperákban). A kettőt az ételt nemzeti eledelként évszázadok óta fogyasztók nagyon sokáig nem kötötték össze, és amikor kiderült az összefüggés, akkor is jellemzően úgy voltak-vannak vele, hogy ha generációkon át ezt ették az őseik, ők sem fognak lemondani róla. Az étel leginkább Thaiföld Isaan nevű régiójában népszerű, ott is elsősorban a laoszi nemzetiségűek között, akik jellemzően salátaként hivatkoznak rá. Több verzió is létezik belőle, a koi nuea marhahússal készül, a koi kung rákkal, a koi hoi csigával, és a leghírhedtebb, a koi pla hallal. Konkrétan nyers, darált hallal, amit citromlével locsolnak meg, majd zöldségekkel és fűszerekkel tálalják, egyes helyeken élő hangyákat is tesznek rá.
A nyers halat sok kultúrában fogyasztják előszeretettel, sőt világszerte divat a japán szusi vagy a perui ceviche, utóbbinak az alapösszetétele (nyers hal + citrom + zöldségek) ráadásul eléggé hasonlít is a halálos thaiföldi salátára. A citromot nem csak ízesítésként használják, elvileg a savassága hivatott a nyers halban esetleg jelen levő baktériumok és paraziták semlegesítésére (eredetileg a japánok is ezért tették a vaszabit a szusira, nem az íze és a csípőssége miatt).
Csakhogy ez a módszer nem mindig működik tökéletesen, és az édesvízi halak, amikből a koi pla készül, Thaiföld folyóiban és tavaiban erősen fertőzöttek férgekkel és parazitákkal. Ezek elég agresszívan viselkednek az emberi szervezetben, és különösen peches esetben akár pár falatnyi hallal bevitt parazitamennyiség is képes a májban vagy az epében rákot okozni. Hát még ha éveken keresztül fogyasztja valaki. Felmérések szerint Thaiföld egyes régióban nyolcvan százalék körül van a lakosság fertőzöttségi aránya – ennek persze csak egy része jut el addig, hogy kialakul a rák, de az ország egészségügyi statisztikái így is évi húszezer halálesetet kötnek össze egyértelműen a koi pla fogyasztásával.
A thai kormány nagy erőkkel próbálja edukálni és lebeszélni a turistákat és a helyieket a nyers hal fogyasztásáról – utóbbiak esetében, főleg az ország elmaradottabb, szegényebb vidékein, elég kevés sikerrel.
