A kétezres évek egyik megszokott jelensége, az utcák elengedhetetlen díszítőeleme volt a fehér kutyakaka. Már majdnem teljesen feledésbe merült, de néha-néha még eszünkbe juthat, hogy valami mintha hiányozna a járda széléről. De hova tűnt ez a korábban szinte kötelező elem az utcákról?
Maga a végtermék nem tűnt el, még mindig aknamezők Budapest és más más nagyobb városok utcái, csak az összetevők alakultak át, és a porhanyós fehér rudak helyét átvette a sima mezei ürülék. Az átalakulás annyira fokozatos volt, hogy szinte észre sem vettük: egy évtized alatt a fehér kutyakaka olyan nyomtalanul tűnt el, mintha soha nem is létezett volna.
Ennek oka valójában egészen egyszerű. Manapság már sokkal jobban odafigyelnek a kutyatápok minőségére, és már nem az a fő szempont, hogy az eb hasa tele legyen, hanem az is, hogy minél tovább éljen. Ezért a tápok között is egyre inkább az egészséges, adalékmentes termékek terjedtek el.
Ráadásul az akkori kutyák étrendje tele volt csontokkal és magas kalciumtartalmú tápokkal, aminek a többlete már nem tudott rendesen felszívódni a kutyák szervezetében. Ez volt a két fő oka annak, hogy a jószágok ürüléke kifehéredett a napon száradva. A fehér kutyakaka egyben a gazdának is jelzés lehetett arról, hogy a magas kalciumtartalom miatt a háziállata hajlamos lehet a székrekedésre, ahogy ezt ez a kutyaszarszínskála is magyarázza.
A mai kutyatápok viszont már megfelelő mennyiségű kalciumot, fehérjét és rostot tartalmaznak, az oda nem illő anyagokat pedig mellőzik kedvenceink egészsége érdekében, így az ürülékük is kevésbé hajlamos a kifehéredésre.
A fehérkakarejtély magyarázatának tudatában már nyugodt szívvel zárhatjuk le ezt a korszakot. Az utcák ugyanúgy kakásak, de a kutyák egészségesebbek, és ha legközelebb mégis belefutnánk egy kósza kifehéredett kakaszörnyetegbe, akkor talán már nem csak a nosztalgia fog majd el bennünket, hanem legalább a jelenség okát is tudni fogjuk.
