1919. április 3-án szokatlan eseményre gyűltek össze a floridai Jacksonville lakói. Bár a rendezvényt a szervezők nem hirdették meg, mert tartottak az állatvédők haragjától, a város legnagyobb pavilonja előtt így is megtelt a nézőtér. A színpadon felsorakozott egymás mellé a show három főszereplője: egy zömök férfi, egy strucc és egy hatalmas tál spagetti. A konferanszié bejelentette, hogy ember és madár fog megmérkőzni a bokszmérkőzés szabályai szerint több menetben és minden menetben egy tál spagettit kell elfogyasztani. Aki több tésztát bír megenni, az nyer.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért akarna bárki versenyre kelni egy struccal spagettievésben. És az is, hogy vajon milyen ember lehet az, aki részt vesz egy ekkora marhaságban. Ismerkedjünk meg tehát Ping Bodie-val, akinek figyelemreméltó sportkarrierje volt, mégis leginkább úgy emlékszik rá az utókor, mint Az Ember, Aki Legyőzött Egy Struccot Egy Tésztaevő Versenyen.
A nagyszájú Kerítéstörő
Bodie születési neve Francito Sanguenitta Pezzolo volt, szülei Olaszországból emigráltak Amerikába és a fiuk már San Franciscóban született, 1887-ben. Francitót már gyerekkorában érdekelte a baseball, és mire 18 éves lett, profi baseballjátékosként kezdhetett a kaliforniai állami ligában. 1908-ban már San Francisco Seals színeiben játszott a nyugati parti bajnokságban, 1911-ben pedig elhívta a Chicago White Sox és onnantól az országos első osztályban, a Major League Baseballban mutatta meg, mit tud.
Ekkorra már nevet változtatott. Ő volt az egyik első olasz-amerikai, aki bekerült az MLB-be, és nem akarta, hogy olaszos neve miatt nevetség tárgya legyen. Édesapja egy Bodie nevű bányatelepülésen dolgozott sokáig, ez ihlette új vezetéknevét. Keresztnevének eredete már homályosabb: egyes források azt írják, a család egyik barátja nevezte el Pingnek a kis Francitót, de egy másik magyarázat szerint ilyen hangot adott a labda, amikor Bodie jól megküldte az ütővel, és valljuk be, ez sokkal jobban hangzik.
Bodie négy évet húzott le a White Soxnál, ahol erős ütéseivel kiérdemelte a Kerítéstörő becenevet. Az utolsó szezonja után összeveszett a csapat menedzserével, ezért 1915-ben visszacserélték a Sealshez. Két év múlva a bajnokság egyik legrosszabb csapata, a Philadelphia Athletics csapott le rá, és ezt nem hagyta szó nélkül. „Philadelphiában két nevezetesség van, a Liberty Bell és én” – mondta egy alkalommal újságíróknak. Nagyszájú, szerénytelen alak volt, de a visszaemlékezések szerint olyan életöröm áradt belőle, hogy szinte mindenki kedvelte. 1918-ban karrierje csúcsára ért: leszerződtette a sportág egyik legjobb klubja, a New York Yankees.
A következő évben a csapat a kellemes klímájú Jacksonville-ben tartotta a tavaszi edzéseit, nem messze a város állatkertjétől. Lazításként megnézték az állatokat, akárcsak a játékosokat kísérő személyzet és újságírók. Bodie ott találkozott Bodie Percyvel, a struccal.
Tésztával töltött strucc, floridai módra
Percy akkor már Jacksonville hírességének számított feneketlen étvágyával, a helyi kereskedelmi kamara „a világ legnagyobb zabálója” néven hirdette a madarat. A perverz ötlet, hogy ő és egy ember mérkőzzenek meg evőversenyen, egy sportújságíró, W. O. McGeehan fejéből pattant ki. McGeehan az egyik állatkerti látogatása során szemtanúja volt Percy etetésének és ekkor fundálta ki, hogy remek hírlapsztori lenne egy ilyen verseny. Az ötletet előadta a Yankees tulajdonosának, akinek rögtön eszébe jutott Ping Bodie, a játékos ugyanis nagyevő volt, óriási éttermi számlákat tudott összehozni. A versenyt az állatkerttel is sikerült leegyeztetni, mindenki azt gondolta, hogy az esemény remek reklám lesz a csapatnak is és az állatkertnek is.
Bodie-t nem kellett sokáig rábeszélni a versenyre. Benne volt a jó balhékban, ugratásokban és madarakkal is volt már dolga: előző tavasszal két csapattársával együtt élő kacsákat csempésztek egy sportfotós szobájába. Kihívóként ő jelölhette meg a fegyvernemet és kedvenc ételét, a spagettit választotta. A kamara képviselőinek ez nem tetszett, mert tartottak tőle, hogy az állat nem fogja megenni a főtt tésztát – na nem a strucc épségét féltették, hanem a nyereményüket. A versenyen ugyanis pénzben lehetett fogadni a győztesre és a kamara vezetői nagyobb összeget tettek fel Percyre. Látszólag a madár volt az esélyes: egy kifejlett strucc egy nap akár négy kiló ételt is elfogyaszt (igaz, ennek egy része kő és homok, amikkel összezúzza az ételt), a gyomrában egyszerre akár két kiló táplálék is lehet. A kamara tagjai viszont még nem látták enni Bodie-t.
McGeehan utólag hosszú tudósítást közölt a San Francisco Chronicle-ben, leginkább ebből tudhatjuk, mi történt, miután a versenyt indító gongszó elhangzott. Ember és madár három menetig fej fej mellett haladtak, egyetlen izgalmasabb pillanat volt csak: a strucc állítólag az egyik óvatlan bíró zsebóráját is lenyelte. Aztán a negyedik tányérnál Percy lelassult és a következő menetekben szemmel láthatóan gömbölyödni kezdett. A hetedik tányérnál a felfúvódott struccot látva az érzékenyebb nézők elkezdtek elszállingózni, nem akarták végignézni, mi történik Percyvel. A kilencediknél valaki bekiabálta: „Meg akarjátok ölni a madaratokat?” A tizedik menetben a strucc már csak szédelgett, a tizenegyedikben pedig vérbe borult szemmel a tányérjába dőlt és nem mozdult többé. A bíró rászámolt tízet, de miután nem kelt fel, kikiáltották Bodie-t a verseny győztesének. Állítólag a sportoló azt mondta ekkor: „A spagettitől megéhezem. Valaki megfőzné nekem a struccot?”
Több mint száz év távlatából persze nem muszáj mindent elhinni, és nem is ismert minden részlet. Nem tudni például, hogy Percy belehalt-e a nagy zabálásba, mint egy Ferreri-filmhős vagy csak elájult. Sajnos nem lehet kizárni az előbbit, mert a struccok emésztése összetett és lassú, ennek megfelelően a gyomruk sem viseli jól, ha hirtelen telítődik pár kiló szénhidráttal. Azt sem tudni, pontosan mennyit evett a strucc és miért folytatta az evést, amikor már rosszul volt. Az adagok méretéről sincs információ, mint ahogy arról sem, hogy milyen szósz volt a spagettihez (ha volt egyáltalán). Egy dolog biztos: Ping Bodie, a Yankees középkülsőse a jacksonville-i tésztaevő versenyen legyőzte Percyt, a struccot.
A baseballpályáról Hollywoodba
Ping Bodie sportteljesítménye 1921-re leromlott, ezután a Yankees már nem tartott rá igényt. A csapat 1923-ban nyerte meg először a World Series bajnokságot, Bodie erről már lemaradt, bár azt még elmondhatta magáról, hogy egy ideig a legendás Babe Ruth szobatársa volt. A Seals mezében még hét évadot játszott az alacsonyabb osztályú Minor League-ben, de az MLB-be már sosem jutott vissza.
Ping a sportkarrier után Los Angelesbe költözött, ahol villanyszerelő lett. Főleg Hollywoodban, azon belül is a Universal Studiosnál vállalt munkákat. 32 éven át több forgatáson is elektronikai szaki volt, sőt néhány filmbe statisztaként is bekerült. Közvetlen, bőbeszédű természete miatt filmsztárokkal is összebarátkozott, jó viszonyt ápolt például Carole Lombarddal és Charles Boyer-val. Szinte élete végéig dolgozott, 74 évesen tüdőrákban halt meg San Franciscóban.
Nem Ping Bodie volt az egyetlen baseballjátékos, aki állatnak okozott kellemetlen perceket: az 1900-as évek elején játszó Rube Waddell szabadidejében aligátorokkal birkózott egy cirkuszban. Ember és állat közti evőversenyt is rendeztek még, 2009-ben például három elefánt és három ember mérkőzött meg egy hotdogevő versenyen (talán nem meglepő, hogy az elefántok nyertek), 2003-ban pedig Takeru Kobayashi hotdogevő világbajnokot alázta le egy kodiak-medve.