2024. június 23. – 07:17
Ha valaki arra kéri, hogy gondoljon egy híres ősi kőrakásra, valószínűleg vagy a piramisok, vagy a napokban megvandalizált Stonehenge jut eszébe. Pedig a mai napig nem teljesen egyértelmű célú kőkör kispályás a carnaci kősorokhoz képest. Ez több mint 3000, sorba állított menhir (nagy kő, mint amit a képregényekben Obelix hurcol magával), amiket a Stonehenge előtt ezer évvel állíthattak fel Bretagne-ban.
A köveket nagyjából 6000 évvel ezelőtt kezdték el felállítani, és van köztük fél méteres és 6,5 méteres is. Átlagosan 5-10 tonnásak, így különösen figyelemre méltó, hogy a korabeli emberek képesek voltak ezeket a monstrumokat hosszú, rendezett sorokba állítani. A követ valószínűleg a közeli felszíni fejtésből hurcolták át, tehát nem szenvedtek annyit, mint a Stonehenge építői, de így is nagy dolog, hiszen pusztán kőszerszámaik voltak a menhirek megformázásra.
Azt ma sem tudjuk pontosan, hogy kik és miért állították a köveket, azt meg pláne, hogy milyen céllal, így az évezredek alatt számos legenda született a kősorok keletkezéséről. Egy 17. századi történet szerint Szent Kornél pápa a 3. században épp római légiósok elől menekült, és amikor nem talált magának hajót (a kősorok közel vannak a tengerhez), akkor megfordult, és kővé változtatta a római katonákat. Egy másik, nagyon hasonló történet szerint nem a pápa, hanem Merlin, Artúr király varázslója menekült a rómaiak elől, és ő változtatta kővé a légiósokat.
Egy harmadik eredettörténet szerint a Krifol nevű menhir valójában egy gazdag család egyetlen fia volt, aki mást sem csinált, csak a családi vagyont költötte, ezért Isten kővé változtatta, és arra kárhoztatta a lelkét, hogy a kő körül keringjen. Emellett persze sokakban az is felmerült, hogy különböző mitikus lények élnek a kövek alatt, mellett, vagy a kősorokhoz tartozó sírdombokban.
A valós céljuk valószínűleg soha nem fog kiderülni, bár létezik néhány elképzelés. A kősorok csak néhány kilométerre vannak a tengerparttól, és nem is teljesen egyenesek, hanem kanyarognak, egy gerincet követnek, ami elválasztja a tengerparti síkságot a szárazföldtől. Emiatt lehet, hogy egy szimbolikus határvonalként működtek. Azonban valószínűleg a rituális, vallásos vonal is meghúzódhat a háttérben, hiszen vannak kövek, amikbe különböző mintákat faragtak.
Bár mára már építettek egy látogatóközpontot a kövek köré, korábban évszázadokig, évezredekig nem sokat foglalkoztak velük a helyiek. Mármint nem tanulmányozták őket, hiszen egy rakás ingyen kő a hátsó kertben igen hasznos tud lenni. Volt, amit birkák és csirkék használtak menedékként, volt, amiből sütőt faragtak, sőt, olyan is akadt, amiből pár száz évvel később kisebb menhireket faragtak, amikkel távolabb folytatták a kősort. Elvileg a közeli Belle Île szigetén található világítótorony építésekor is kannibalizálták a köveket, és valószínűleg a környező házakba is került némi menhir az évszázadok alatt. Pont úgy járt, mint a Colosseum.
Az eredeti építők ma már valószínűleg nem ismernének rá alkotásukra. A kövek között utak kanyarognak, több épület is került a kövek közé, kinőtt a kősor mellett egy erdő, aminek 6000 évvel ezelőtt még nyoma sem volt, sőt, akkoriban még a tenger is egy kicsit messzebb volt. Emellett néhány kő is kidőlt, a legutóbbi 2023-ban.
Az első komolyabb ásatást James Miln skót régész indította el az 1870-es években. Ekkor feljegyezték az összes menhir pozícióját, és a sírkamrákban, dolmenekben több értékes leletet is találtak. Miln asszisztense, Zacharie Le Rouzic folytatta előde munkáját, nekiállt restaurálni a kősorokat. A munkájuknak hála az állam is elismerte a kősorok fontosságát, és végül 1996-ban az UNESCO világörökségi javaslati listájára is rákerültek.