Ha valaki egyetlen sort sem olvasott Ernest Hemingwaytől, jó eséllyel akkor is él benne egy markáns kép a kalandos életű amerikai íróról. Ennek a képnek azonban valószínűleg nem része az, hogy Hemingwayt beszervezte a szovjet hírszerzés.
Utolsó éveiben Hemingway rendszeresen beszélt arról, hogy az FBI megfigyeli őt. 1960-ban azt mondta a barátainak, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda ügynökei lehallgatják az autójában, elolvassák a leveleit, és a telefonját is bepoloskázták. Akkoriban úgy tűnhetett, hogy a Nobel-díjas író idős korára paranoiássá vált, de évtizedekkel később kiderült, hogy az FBI tényleg hosszú időn át megfigyelés alatt tartotta a kubai kapcsolatai miatt: 1983-ban tették közzé a róla készült, 127 oldalas jelentést.
Jóval később derült csak ki, hogy nem ez volt Hemingway életének egyetlen kapcsolódási pontja titkosszolgálatokkal. 2010-ben jelent meg a Spies: The Rise and Fall of the KGB in America (Kémek: a KGB felemelkedése és bukása Amerikában) című könyv, amelynek egyik szerzője Alekszandr Vasziljev kiugrott KGB-ügynök volt, aki a Szovjetunió hírszerzési archívumából többek között azt is kitúrta, hogy Hemingwayt 1941-ben beszervezte a KGB elődszervezete, a Belügyi Népbiztosság (NKVD).
Hemingway a spanyol polgárháború 1936-os kitörése után kezdett el komolyabban érdeklődni a politika iránt. Tudósítóként utazott Spanyolországba, ahol beszippantotta az antifasizmus, harcolt is a Franco nacionalista erőivel szembeszálló gerillák oldalán (majd mindezt felhasználta egyik leghíresebb, Akiért a harang szól című regényében). Erre figyeltek fel a gerillákat támogató szovjetek is, és a Jacob Golos nevű New York-i NKVD-ügynök felvette vele a kapcsolatot.
Az író még kódnevet is kapott: Argo néven hivatkoztak rá. Legalább két alkalommal találkozott szovjet ügynökökkel, egyszer Havannában, egyszer Londonban, és „többször kifejezte a vágyát és hajlandóságát, hogy segítsen nekünk”. Az NKVD ügynökei azonban gyorsan rájöttek, hogy nem sok hasznuk van Hemingwayből, mert semmilyen hasznos információval nem szolgált. Végül az évtized végére meg is szakították vele a kapcsolatot.
Egy másik könyv is részletesen foglalkozott Hemingway kémpályafutásával. A 2018-ban megjelent Writer, Sailor, Soldier, Spy: Ernest Hemingway’s Secret Adventures, 1935-1961 (Író, tengerész, baka, kém: Ernest Hemingway titkos kalandjai, 1935-1961) szerzője Nicholas Reynolds hadtörténész, korábbi tengerészgyalogos ezredes és CIA-ügynök. Az ő kutatásai szerint Hemingway később az amerikai hírszerzéssel is együttműködött, és a CIA második világháborús elődje, az OSS több műveletében is közreműködött. Például átalakította Pilar nevű halászhajóját, amellyel német tengeralattjárókat keresett a Karib-tengeren – NKVD-ügynöki pályafutásához hasonlóan inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A második világháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió még egy oldalon állt, de aztán beköszöntött a hidegháború korszaka, vele az amerikai Red Scare és a mccarthyzmus, és egy csapásra nagyon kényelmetlen dolog lett bármilyen formában kötődni akár csak a baloldali eszmékhez is, pláne a szovjetekhez. Hemingwayt is kísértette korábbi együttműködése az NKVD-vel, ami Reynolds szerint „sok döntését befolyásolta az utolsó tizenöt évében: hogy hol élt, mit írt és hogyan cselekedett”. Barátainak írt leveleiben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a történtek miatt az antikommunista politikai hadjárat célpontjává válhat. Egyesek szerint a fokozódó depressziójához és 1961-es öngyilkosságához mindez hozzájárulhatott, míg mások az FBI-megfigyelésről gondolják ugyanezt.
(Források: History, Guardian, Telegraph, KnowledgeNuts)
