„Kedves uram!
Amíg még van levegő a tüdőmben, elmondom önnek, milyen pompás autót gyárt. Különösen menekülés közben szerettem Fordokat vezetni. Sebességtartás és megbízhatóság tekintetében a Ford minden más autót lepipál, és még ha az én ténykedésem nem is volt kimondottan legális, nem árt senkinek, ha elmondom, milyen remek autó az ön V8-asa.”
1934. április 10-én Clyde Barrow ezt a levelet írta Henry Fordnak, hogy hálát adjon a nyolchengeres autóért, amivel kiválóan lehetett elpucolni rablások és gyilkosságok helyszínéről. Legalábbis állítólag – mert a levél eredetisége nem bizonyított, de a keltezésének időpontja és helye passzolna a Bonnie és Clyde-ként ismertté vált bűnözőpáros véres turnéjába. Ahogy az is, hogy mindketten imádták és keresték is a népszerűséget, Barrow pedig sejthette, hogy egy ilyen levél bekerül a napilapokba.
Clyde Barrow a levél írásakor már Amerika-szerte híres volt, bő egy hónappal később pedig halott. 1934. május 23-án, éppen 90 éve ölte meg őt és szerelmét egy texasi rangerek által szervezett hattagú kommandó. A levél ezután a Bonnie és Clyde történetét átszövő legendák egyike lett, egy jól hangzó anekdota, amivel színezni lehet egy rablásokkal és gyilkosságokkal teli ámokfutás krónikáját. Ez a krónika később a popkultúrában gyakran erősen romantizált változatban jelent meg, pedig a sztori túlzások és hozzáköltések nélkül is felér egy shakespeare-i tragédiával. És persze csak egyetlen befejezése lehetett.
Szegénysorból a bűnözésbe
Clyde Barrrow sokáig nem ábrándozhatott Fordról vagy bármilyen más autóról. 1909-ben született a texasi Telicóban, egy szegény farmercsalád hét gyereke közül volt az ötödik. A család a húszas években Dallas közelébe költözött, de a megélhetés ott sem volt könnyebb: arra is spórolniuk kellett, hogy egy sátort tudjanak venni maguknak, lakás helyett.
Clyde tinédzserként jelentkezett a haditengerészetbe, de egy gyerekkori betegség szövődményei miatt nem vették fel, pedig már a karjára tetováltatta „U.S.N.” betűket. A kudarc után kezdett el bűntetteket elkövetni, először 17 évesen tartóztatták le, amiért egy bérelt autót nem vitt vissza időben. Az autókölcsönző később ejtette a vádat, de három hét múlva a fiúnak megint dolga akadt a a rendőrséggel: egyik bátyjával elloptak egy teherautót a rajta szállított pulykákkal együtt. Clyde ezután pár évig próbált legális munkákból megélni, de közben el-elkövetett kisebb-nagyobb rablásokat, lopásokat. Aztán jött a nagy gazdasági világválság, majd a találkozás Bonnie-val.
Bonnie Parker sem a felső tízezerbe született, 1910-ben Dallas ipari agglomerációjában látta meg a napvilágot. Kőműves apja Bonnie négyéves korában meghalt, ezután varrónő anyja próbálta eltartani a családot. A lány a középiskolában találkozott Roy Thorntonnal, akivel egymásba habarodtak. Kimaradtak az iskolából és 1926-ban összeházasodtak. Bonnie akkor még nem töltötte be a tizenhatot sem.
A házasság rövid életű volt, mert Thornton bűnöző lett, emiatt pedig sokat volt távol, illetve börtönben. 1929 januárjában találkoztak utoljára, de hivatalosan sosem váltak el. Sőt, Bonnie élete végéig hordta a jegygyűrűjüket, a jobb combján pedig tetoválás emlékeztette a frigyre: két összefonódó szív, bennük a „Bonnie” és „Roy” feliratokkal. A félresikerült házasság után Bonnie hazaköltözött az anyjához és pincérnőként dolgozott, amíg a válság miatt el nem veszítette a munkáját. Ekkortájt írt rövid ideig naplót, amiből az derül ki, hogy magányos volt, elégedetlen a dallasi életével, és érdekelte a fényképezés.
Bonnie és Clyde egy közös barátjuk házában ismerkedett meg 1930. január 5-én. Amikor a férfi megérkezett a házba, a konyhába ment és ott találta Bonnie-t, aki éppen kakaót főzött. Azonnal felszikrázott közöttük a levegő. Clyde vonzódni kezdett az izgalmasabb életről álmodozó nőhöz, Bonnie pedig el volt ragadtatva a férfitól, aki ki tudta őt menteni az üres dallasi mindennapokból. Hamar egy pár lettek, ami azt jelentette, hogy Bonnie követte Clyde-ot a bűn útjára.
Börtönben történt az első emberölés
A románcot csak pár hónapig élvezhették, mert áprilisban letartóztatták Clyde-ot egy autólopás miatt és a hunstville-i Eastham Prison Farmra került. Bonnie hamarosan meglátogatta őt a börtönben és sikerült becsempésznie egy fegyvert, amivel a férfi megszökött. De egy hét múlva elkapták, és újra elkezdhette tölteni az – ekkor már tizennégy éves – börtönbüntetését.
A következő két év pokol volt Clyde Barrow-nak. Az Eastham szigorú börtön volt, ahol kisebb kihágásokért is megkorbácsolták a rabokat vagy éppen tűző napra tett bádogbódékba zárták őket és az őrök a szökés első gyanújára lőttek.
A férfit egyik rabtársa többször bántalmazta szexuálisan, amíg Clyde már nem bírta tovább, és egy vascsővel betörte kínzója fejét. Ez volt az első gyilkossága, de nem került miatta bajba, mert egy életfogytiglani büntetését töltő rab magára vállalta a tettet. De Clyde továbbra is el akart kerülni az Easthamből, ezért két lábujját amputálta, amivel csak azt érte el, hogy élete hátralevő részében bicegett. 1932 februárjában mégis szabadult a börtönből, miután édesanyja többször kérelmezte a büntetése elengedését. A texasi kormányzó azzal a feltétellel bocsátotta szabadon, hogy rendes munkát kell vállalnia.
Clyde Barrow tehát kapott még egy esélyt a hétköznapi életre, de a két börtönév után erre már végképp nem volt alkalmas. Családtagjai, barátai is látták, hogy valami megváltozott benne, és két választásuk volt: vagy elállni az útjából vagy vele tartani. Voltak, akik az utóbbit választották, így alakult meg a Barrow-banda. Bonnie és Clyde mellett 1934-ig tagjai voltak Clyde egyik bátyja, Buck, annak felesége, Blanche, valamint öt barátjuk: W. D. Jones, Ralph Fults, Ray Hamilton, később pedig Joe Palmer és Henry Methvin.
A banda tevékenységéhez sok tévhit kapcsolódik, például szinte sosem dolgoztak együtt, inkább 2-3, legfeljebb 5 fős csoportokban követték el bűntetteiket. És a közhiedelemmel ellentétben ritkán, csak néhány alkalommal raboltak ki bankokat. Inkább kisebb boltokat, családi vállalkozásként üzemeltetett benzinkutakat fosztogattak, a zsákmány gyakran csak 5-10 dollár volt. És persze autókat loptak, amikor a szükség úgy hozta. Mégis, Bonnie és Clyde párosa népi hőssé vált. A sajtó felkapta a bűnben, de szabadon élő szerelmespár sztoriját, a történet pedig a napilapok hírei és a szájhagyomány révén sokat torzult. Többen amolyan modern Robin Hoodként tekintettek rájuk, akik elveszik a pénzt a gyűlölt bankoktól, az emberek nagy része pedig a válság egyik okát látta a pénzintézetekben. A válság utáni letargikus években sokan örültek annak is, hogy két fiatal bűnöző folyton nyer a hatóságokkal folytatott veszélyes bújócskában.
Rímbe foglalt gyilkosságok
Bonnie és Clyde részben azért tudták évekig megúszni az elfogatásukat, mert ügyesen használták ki az államhatárokat: többször eljátszották, hogy miután végigraboltak egy területet, egy szomszédos államba menekültek, ahova az előző állam rendőrségének már nem terjedt ki a jogköre. Így a páros Texas után Oklahomában fosztogatott, de megfordultak Új-Mexikóban, Missouriban, Iowában, Minnesotában és Louisianában is.
Persze nem ment minden simán. 1932 áprilisában például egy bolt kirablása után a rendőrség elfogta Bonnie-t, aki hónapokig előzetesben ült, aztán bizonyíték hiányában elengedték. A börtönben kapott rá a versírásra, később a napilapokban is megjelent versei nagyban hozzájárultak a kettősről kialakult romantikus képhez. Az egyik leghíresebb az Öngyilkos Sal története, ami Bonnie alteregójáról szól: egy gengszterré vált nőről, akit a rend őrei végül lelőnek. A verset és több tekercs előhívatlan filmet a Missouri-beli Joplinban találták a rendőrök 1933 áprilisában, egy házban, ami pár hétig a banda búvóhelye volt. Olyan nagyon azért nem rejtőztek el, mert a szomszédok a hangoskodásuk miatt hívták rájuk a rendőröket. Tűzpárbaj tört ki, amiben két rendőr is meghalt, a Barrow-banda pedig elszelelt.
Nem ezek voltak az első rendőrgyilkosságaik, Barrow már 1933 elején megölt egy rendőrt. De a civilek sem voltak biztonságban: 1932-ben egy bolt tulajdonosát lőtték agyon, ugyanannak az évnek a karácsonyán pedig egy férfit, akinek ellopták az autóját.
Nem lehet tudni pontosan, hogy a bandatagok hányszor öltek, de az biztos, hogy legalább kilenc rendőrt és négy civilt gyilkoltak meg, mire ők maguk is bevégezték. Clyde valószínűleg kilenc gyilkosságban is részt vett, arra viszont nincs bizonyíték, hogy Bonnie is ölt volna embert.
1933-ra már az FBI is beszállt a Barrow-banda elleni nyomozásba és több állam seriffhivatala is kergette őket. Ugyanebben az évben júniusban egy szerencsétlen baleset is nehezítette a páros életét: Clyde későn vett észre egy hídlezárást és árokba borultak a kocsival. Bonnie lába súlyosan megsérült, vagy azért mert a kocsi kigyulladt, vagy az akkumulátorból kifröccsenő sav miatt, ebben nem egyeznek a források. A nő jobb lába annyira roncsolódott, hogy onnantól kezdve nagyon nehezen tudott járni, inkább az ép lábán ugrándozott, de az is gyakran előfordult, hogy Clyde az ölébe kapva vitte őt.
Alig épült fel kicsit Bonnie, júliusban a bandának megint meg kellett ütköznie a rendőrökkel, ezúttal egy Platte City-i fogadóban, aminek a tulajdonosa értesítette a hatóságot a gengszterek érkezéséről. Sikerült elmenekülniük, de Buck Barrow fejlövést kapott. A szomszédos Iowában, egy Dexfield Park nevű település közelében húzták meg magukat, de a rendőrök napok múlva megint rajtuk voltak: az újabb tűzharc után Buck és Blanche Barrow-t elfogták, előbbi pedig hamarosan meghalt, részben a fejlövés, részben a zárkában beszerzett tüdőgyulladás miatt.
A lövöldözésben Clyde-ot is többször eltalálták és a megfogyatkozott banda egyre nehezebben boldogult. A bandatagok képe megjelent a sajtóban, így sok helyen felismerték őket, nehezen találtak búvóhelyet. Sokszor hideg patakokban fürödtek és nem tudták, mi lesz a következő ebédjük. Novemberben újabb bandatag került rendőrkézre: W. D. Jonest kapták el, amikor hazament meglátogatni az anyját. A közvélemény is kezdett a szerelmespár ellen hangolódni, ahogy szaporodott a gyilkosságok száma. A két fiatal érezte, hogy közel a vég, Bonnie nem sokkal a haláluk előtt újabb verset írt és elküldte a lapoknak: a Bonnie és Clyde története megjósolta az elkerülhetetlent.
Kivégzés az úton
De a kettős nem veszített a harci kedvéből: 1934. január 16-án Clyde bosszút állt a gyűlölt Eastham börtönön. Kiszabadította az ott raboskodó és éppen 266 éves börtönbüntetését töltő Hamiltont és még négy rabot – egyikük Henry Methvin volt, aki ekkor csatlakozott a bandához. A szöktetés során Barrow-ék két börtönőrt megöltek, ami feldühített több magas rangú texasi vezetőt, de az eset ezt leszámítva is óriási presztízsveszteség volt az állam ítéletvégrehajtásnak. Ekkor szálltak be a hajszába a börtön megbízásából Texas rendfenntartói, a rangerek (a történetnek ezt a szálát a 2019-es Útonállók című film dolgozta fel Kevin Costnerrel és Woody Harrelsonnal).
Egy visszavonult ranger, az akkor már élő legendának számító Frank Hamer vállalta el a hajtóvadászat vezetését. Rangertársával, B. M. Gaulttal nyomozni kezdtek Bonnie és Clyde után, nagy figyelmet fordítva a családi kapcsolatokra, miután korábban Jonest egy családi látogatás során sikerült elfogni. Hamerék viszont nem elfogni akarták a szerelmespárt, hanem likvidálni. Amikor 1934 húsvétján Clyde agyonlőtt két motoros rendőrt, egyben jelet is adott a rangereknek, hogy hol keressék őket.
Végül az újdonsült bandatag, Henry Methvin vezette a hatóság embereit a szerelmespár nyomára. Szó szerint: Methvin elárulta társait, hogy ő maga megússza a súlyos büntetést. Elmondta Hameréknek, hogy Bonnie és Clyde az ő apjánál, a louisianai Bienville Parish mellett szokott időzni néha és hogy pár nap múlva ismét várható az érkezésük. A rangerek a 154-es út mellett állítottak csapdát: Hamer és Gault mellett a kommandó tagja volt a Bienville Parish-i rendőrség két embere és a dallasi seriffiroda két rendőre. Methvin az út szélén leállította a teherautóját, mintha az elromlott volna, majd vártak. Hosszú órákig álltak lesben, amikor felbukkant az úton egy Ford V8, benne a volánnál Clyde, mellette pedig Bonnie.
A Ford még csak lelassított Methvin teherautója előtt, amikor a rangerek és a rendőrök elkezdtek lőni. Mint az a két dallasi rendőr jelentéséből kiderül, semmit nem bíztak a véletlenre:
„Mind a hatunknak volt egy-egy puskája, gépfegyvere és pisztolya. A gépfegyverekből nyitottunk tüzet. Kiürültek, mielőtt az autó hozzánk ért volna. Aztán puskákat használtunk. Az autóból füst szállt, és úgy tűnt, mintha lángolna. Miután elsütöttük a puskákat, a pisztolyokból is kiürítettük a tárat az autóra, ami elhaladt mellettünk, és kb. 50 méterre az út melletti árokba fordult. Majdnem felborult. Tovább lőttünk az autóra, még azután is, hogy megállt. Nem akartunk kockáztatni.
Hamer és társai összesen 167-szer lőttek a Fordra, szó szerint szitává lyuggatták a kocsit. A halottkém később 17 lőtt sebet talált Clyde-on és 26-ot Bonnie-n. Az osztag tagjai utólag azzal magyarázták a nagy tűzerőt, hogy tudták, a szerelmespár alaposan fel van fegyverezve. Valóban, több puskát, pisztolyt és rengeteg muníciót találtak a Fordban, de ami történt, az könyörtelen kivégzés volt. A törvény emberei esélyt sem hagytak a párnak, hogy megadják magukat. Bár az előzményeket ismerve, lehet, hogy nem is éltek volna a lehetőséggel. Bonnie ekkor 23, Clyde 24 éves volt. Sosem házasodtak össze.
Látványosság lett mindenük
A két bűnöző holttestét a louisianai Arcadiában tették közszemlére, miután egy helyi temetési vállalkozó bebalzsamozta őket (állítása szerint nem volt könnyű dolga, mert a lőtt sebeken folyton kifolyt a balzsamozó folyadék). A kisvárosba hamarosan ezrek tódultak Bonnie és Clyde halálhírére, és több nézőt meg kellett akadályozni abban, hogy valamilyen szuvenírt gyűjtsön be a halottakról (egyikük még Clyde fülét is megpróbálta levágni). Május végén aztán eltemették a halott szerelmeseket, akaratuk ellenére nem egymás mellé, mert ezt Bonnie anyja megakadályozta. Clyde így bátyja, Buck mellé került, Bonnie pedig egy másik dallasi temetőbe.
A Barrow-banda tetteinek ügyében 23 embert tudtak bíróság elé állítani, voltak közöttük a banditákat bujtató rokonok, barátok is. A banda tagjai közül kevesen érték meg az öregkort. Buckot, Bonnie-t és Clyde-ot hamarosan követte a túlvilágra Ray Hamilton és Joe Palmer: miután mindkettejüket elfogták, a texasi bíróság gyors ítéletet hozott és 1935 májusában villamosszékben kivégezték őket. Henry Methvin a segítségéért kegyelmet kapott Texasban, de Oklahomában életfogytiglanra ítélték gyilkosságért. 1942-ben kiszabadult, de 1948-ban halálos baleset érte: miközben részegen próbált átkelni egy vasúti kereszteződésen, elgázolta egy vonat.
Ralph Fults már 1932-ben börtönben került, és csak 1935-ben szabadult, de még abban az évben újra elkapták több rablás miatt és ötven évre ítélték. 1944-ben kiengedték, azután megtért és a jó útra térés szószólója lett. 1993-ban halt meg, 82 évesen. Blanche Barrow az elfogása után hat év után szabadult, utána a rendőrség sokáig szemmel tartotta őt, de a nő betartotta a törvényeket, illetve volt elég gondja a boldogtalan magánéletével. 1988-ban halt meg, 77 évesen, tüdőrákban.
W. D. Jonesra csak kisebb bűnöket tudtak rábizonyítani, ezekért hat évet húzott le Huntsville-ben. A Barrow-bandában töltött napjai emlékeként több lövedéket hordott a testében. 1974-ben halt meg, 58 évesen, amikor egy vita hevében egy ismerőse lelőtte őt. Pár évvel előtte még láthatta az 1967-es Bonnie és Clyde című filmet Warren Beattyvel és Faye Dunawayjel a főszerepben. A filmet övező médiafelhajtás rövid időre Jonest is ismertté tette, a Playboy is készített vele interjút, a Houston Post pedig kikérte a véleményét a filmről. Jones ezt mondta róla: „Az egész olyan elbűvölőnek tűnik a filmben, de ahogy mondtam a mellettem ülő kamaszfiúknak az autós moziban: higgyétek el egy öregembernek, aki ott volt, az maga volt a pokol.”
Miközben senkinek sincs oka Jones szavaiban kételkedni, Bonnie és Clyde története 90 évvel annak befejezése után is népszerű. A társadalommal fegyverrel a kézben szembeszálló, öntörvényű, szerelmes fiatalok toposza visszaköszön például a Született gyilkosokban, de az utóbbi évek legjobban várt videójátéknak számító, elvileg jövőre érkező Grand Theft Auto 6 is egy modern kori Bonnie és Clyde-sztorit ígér.
És persze a kulturális hatás mellett a relikviákat is nagy érdeklődés övezi. 2012-ben több mint félmillió dollárért keltek el azok a pisztolyok, amiket a halott párnál találtak. A szitává lőtt, véres Ford V-8-ast pedig évekig vásárokon mutogatták pénzért, majd 1988-ban negyedmillió dollárért megvette egy nevadai kaszinó, a Primm Valley Resort & Casino. Ma is meg lehet nézni ott, az autót, amit Clyde Barrow annyira szeretett – a kilyuggatott inggel együtt, amit a férfi viselt a halála napján.