2024. május 21. – 04:05
San Franciscóról manapság a legtöbbünknek a Szilícium-völgy és ezzel a megállíthatatlanul dübörgő technológiai fejlődés juthat eszünkbe, esetleg a város azzal szorosan összefüggő, nem feltétlenül pozitív átalakulása. Amire viszont biztosan nem sokan asszociálnak a város nevéről, az a már egy évtizede is ósdinak tűnő technológiák rendületlen használata a város működtetésében. Márpedig San Francisco tömegközlekedésében pontosan ez a helyzet: a Muni Metro kocsijainak üzemeltetésében a mai napig mindennapos szerep jut három darab floppylemeznek.
Kezdjük néhány gyors tisztáznivalóval. Egyrészt a Muni Metro egy úgynevezett light rail, azaz olyan tömegközlekedési hálózat, amely a villamos és a metró szerelemgyereke. A kocsijai inkább olyanok, mint a villamoséi, de a működése hibrid, mert nemcsak a város utcáin, a forgalomban, hanem a föld alatt, kizárólag neki fenntartott alagutakban is közlekedik. Másrészt nem azokra a floppykra kell gondolni, amelyeket egy bizonyos életkor felett még sokan otthonról is ismernek, és egy-két évtizede még bőszen dugdosták be őket az asztali számítógépük megfelelő nyílásába (azok 3,5 hüvelykesek voltak); hanem az azoknál eggyel nagyobb (5¼-es) kiadásra.
Szóval a helyi BKV, az SFMTA volt állítása szerint az első amerikai ügynökség, amely floppykat kezdett használni, ami akkoriban persze szép teljesítmény volt, csak hát azóta is úgy maradtak. Persze régóta tervezik már a váltást, és most is azon vannak, hogy ezt véghez vihessék, de jelen állás szerint ez még öt-hat évbe és néhány százmillió dollárba fog telni.
A három floppylemez fontos összetevője a Muni Metro automata irányítórendszerének (Automatic Train Control System, ATCS), egészen annak 1998-as üzembe helyezése óta. Ennek a rendszernek a részei a light rail kocsik fedélzeti számítógépei, amelyek a meghajtó- és fékrendszerekhez, a központi és helyi szerverekhez, illetve a kommunikációs infrastruktúrához, például a jelzővezetékekhez kapcsolódnak. A floppyk feladata a központi szervereken működtető szoftver betöltése. Amikor egy kocsi belép a metrójáratba, a fedélzeti számítógépe csatlakozik az ATCS-hez, amely automata üzemmódban működteti. Amikor elhagyja az alagutat, leválnak az ATCS-ről, és visszatérnek a kézi vezérléshez.
Az SFMTA már 2018-ban elkezdte tervezni a leválást a floppykról, akkor a megvalósítás tízéves távlatban tűnt reálisnak. Aztán beütött a Covid, és kiesett másfél év, így most az átállás befejezése 2029-2030-ra várható. Ehhez a vállalat 2025-ben tervez szerződni egy kivitelezővel. Az SFMTA szerint egyébként az irányítórendszert 20-25 éves üzemidőre tervezték, ez 2023-ra lejárt. 2020-ban pedig egy szakértői munkacsoport azt javasolta, hogy 5-7 éven belül cseréljék le.
Na nem arról van szó, hogy ne működnének még mindig megfelelően a floppyk, de már így is nehézségekkel jár egy technológiatörténeti mércével ilyen ősréginek számító rendszer üzemeltetése, és csak idő kérdése, hogy mikor lépnek fel vele konkrétabb problémák is. „A rendszer jelenleg jól működik, de tudjuk, hogy minden egyes évvel növekszik a floppylemezek adatromlásának kockázata, és hogy egy bizonyos ponton katasztrofális meghibásodás következik be” – mondta Jeffrey Tumlin, az SFMTA közlekedési igazgatója.
Közben az elavult rendszert egyre nehezebb és költségesebb üzemeltetni, és olyan szakembert is egyre nehezebb találni, aki ért még az ilyesmihez. „Fenn kell tartanunk olyan programozókat, akik a kilencvenes évek programozási nyelveinek szakértői, hogy a jelenlegi rendszerünk továbbra is működjön, így több évtizedes technikai adósságunk van” – mondta korábban Tumlin.
Az átállás persze nemcsak azért lenne előnyös, hogy megelőzzék a nagyobb üzemzavarokat, illetve spóroljanak az erőforrásokkal; az egész közlekedési hálózat hatékonyabban működhetne egy naprakészebb rendszer bevezetésével, mert könnyebben tudnák nyomon követni a szerelvények mozgását a városban. A dolgot azonban nehezíti, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy nyugdíjaznak néhány floppylemezt: a teljes irányítórendszert és minden komponensét teljesen újra kell tervezni, a fedélzeti számítógépektől a szervereken át a kommunikációs infrastruktúráig.
Utóbbi rendbe tétele például még sürgetőbb is, mint a floppyk lecserélése, a központi szerverek és a kocsik közötti adattovábbításért felelős kábelek például nemcsak kisebb sávszélességet biztosítanak, mint egy betárcsázós modem, de rendkívül sérülékenyek is. Ez nemcsak a karbantartásukat teszi bonyolulttá, de nem is terjeszthető ki velük a rendszer a felszíni pályaszakaszokra. Ezért ezeket idővel üvegszálas optikai kábelekre vagy wifire kell cserélniük.
