Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, azaz a CIA a nyolcvanas évek végén megbízta Jim Sanborn szobrászt, hogy készítsen egy kültéri szobrot a Virginia állambeli Langley-ben található központjuk udvarára. Sanborn rögtön egy szoborcsoportot álmodott meg az épületegyüttes kertjébe, amelynek elemei stílszerűen egyben egy megoldásra váró rejtély kulcsai is. Az installáció az udvar és a bejárat környékén elszórt gránittömbökből és egyéb kerti elemekből áll, a legérdekesebb darab viszont egyértelműen az alkotás központi eleme. Ez egy hatalmas, S alakban hajló, papírlapot formázó szobor, tele elsőre véletlenszerűnek tűnő betűkkel. Ez a betűsor a Kryptos nevű kód, amit az 1990-es felavatása óta, tehát csaknem 34 éve senki sem tudott maradéktalanul feltörni, annak ellenére, hogy Sanborn már több tippet is adott a megfejtéshez.
Rejtély Rt.
A szobrot az elhelyezkedése miatt csak valamivel később láthatta a szélesebb közönség, a lelkes amatőr és profi kódfejtők pedig azonnal nekiugrottak a kódnak. Pontosabban ugrottak volna, ugyanis a rejtvény megfejtéséhez hiányzott egy nagyon fontos elem.
Az már a szobor átadásakor ismert volt, hogy a rajta szereplő szöveget egy úgynevezett Vigenère-rejtjellel kódolták. Ezzel a módszerrel az angol (vagy bármilyen másik) ábécé betűit egymás után leírva, majd a teljes betűsort egymás alá helyezve, a sorokat pedig mindig egyel balra eltolva egy táblázatot kapunk. Ebben a táblázatban aztán úgy tudunk valamit kódolni, hogy az eltitkolni vágyott szöveg mellé választunk egy szót, amit annyiszor írunk le egymás után, hogy az azonos hosszúságú legyen a szöveggel. Ez lesz a kulcs. Ezután a szöveg és a kulcs első betűit összepárosítva, az előbbi sorának és az utóbbi oszlopának találkozásánál kapott betű lesz a kódunk első karaktere. A szöveg összes betűjén így végigmenve megkapjuk a kódolt szöveget, a lépéseket visszafele elvégezve pedig meg is tudjuk fejteni azt.
De ez persze csak akkor lehetséges, ha ismerjük a kulcsot, amit Sanborn viszont nem árult el.
Ráadásul módosított a rejtjelen is, ugyanis nem a mezei angol ábécét használta, hanem azt megtoldotta a mű címével, a Kryptos szóval, ami görögül azt jelenti, „rejtett”, az esztétikai hatás kedvéért pedig további sorokkal is. A lemezbe két részletben vágták a betűket, az egyik oldalon szerepel a kódolt szöveg, a másikon pedig a hozzá tartozó táblázat a Vigenère-rejtjellel. A megfejtésre vállalkozók azonban hiába vizsgálták a szobrot, hiszen a kulcs ismeretének hiányában az valóban csak egy hatalmas kazal betűt tartalmaz.
Versenyfutás az idővel
Nem meglepő tehát, hogy az első megfejtést csaknem tíz évvel a Kryptos szobor átadása után jelentették be. James Gillogly, az American Cryptogram Association (Amerikai Rejtjel Egyesület) egykori elnöke 1999-ben publikálta eredményeit egy netes fórumon. Gillogly rájött, hogy a kódolt üzenet négy részre tagolható, amelyekből azonban csak az első három részletet tudta megfejteni.
Ráadásul amikor eredményeivel felkereste a CIA-t, kiderült, hogy a kódnak ugyanezt a részét már egy munkatársuk is megfejtette egy évvel korábban. Gilloglynak ráadásul főhetett a feje, hiszen ő hiába használt számítógépet a megfejtéshez, és volt a téma szakértője, a CIA munkatársa, David Stein minimális tapasztalattal, papírt és ceruzát használva jutott ugyanarra az eredményre, mint ő. Igaz, ami Gilloglynak mindössze négy napba telt, az Steinnek hét évbe és saját bevallása szerint négyszáz órába. A Kryptos negyedik részletét viszont egyiküknek sem sikerült megfejtenie.
A sors iróniája azonban, hogy mint kiderült, mindketten hosszú éveket késtek a megfejtéssel. Miután Stein és Gillogly eredményeiről beszámolt a sajtó, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) bejelentette, hogy ők már 1992-ben megfejtették a Krpytos első három részletét, csak éppen ezt nem kötötték senki orrára. Az NSA néhány gyakornokának eredménytelen próbálkozásai után ugyanis a CIA vezetője hivatalosan is felkérte az ügynökséget a Kryptos megfejtésére.
Ők máshogy kezdtek neki a kód feltörésének. Figyelmen kívül hagyták a szövegben található négy kérdőjelet, ami korábban arra engedte következtetni kollégáikat, hogy a szöveg öt részre oszlik. Először megszámolták a szöveg egyes betűit, és észrevették, hogy az egyik rész betűinek gyakorisága kísértetiesen hasonlít az angol nyelvére, amiből arra következtettek, hogy ebben a szakaszban Sanborn pusztán összekeverte az eredeti szöveg betűit. A tippjük bevált, és némi próbálkozással meg is fejtették a szöveg egy jelentős részét.
Ugyanezzel a módszerrel figyeltek fel arra is, hogy a szöveg egy korábbi részén sok az ismétlődő elem, amiből ki tudták következtetni nemcsak a Vigenère-kulcs hosszát, de végül magát a kulcsot is. Ekkor jöttek rá arra is, hogy a szöveg legelejét egy másik kulccsal kódolták, a Kryptos pedig összesen négy részből áll. Az NSA csapata végül az első részt is ki tudta silabizálni, így néhány nap alatt feltörték a kód háromnegyedét.
A megfejtés pedig…
A szöveg első része tartalmaz egy koordinátát, ami egy, az udvaron elásott jelzőtárgyra mutatott, erről viszont Sanborn egy interjúban később elmondta, hogy már nincs ott, a CIA eltávolította. A szöveg említést tesz egy „láthatatlan, mágneses” dologról is, ami valószínűleg az installációban szereplő iránytű, a szöveg harmadik része pedig egy valamelyest átírt részlet Howard Carter Tutanhamon sírja című kötetéből.
A kódfejtők azonban több ok miatt nem dőlhettek hátra, mármint azon túl sem, hogy a negyedik részletet egyáltalán nem sikerült még megfejteniük. Egyrészt mindhárom megfejtett részletben volt egy-egy elírás, ami ennyi információ alapján akár direkt félrevezetés is lehetett volna. Sanborn egy 2005-ös, CNN-nek adott interjúban azonban annyira sejtelmesen fogalmaz, hogy az alapján akár azt is lehet gondolni, hogy csak elfedi esetleges hibáit azzal, hogy utólag szándékosnak, sőt nyomnak állítja be az elírásokat.
A másik kérdéses rész a második szövegrészlet végén olvasható „ID by rows”, azaz „azonosítás soronként” sor. Ez sehogy nem illett bele a szövegbe, a megoldásra pedig egészen 2005-ig kellett várni, amikor is Sanborn rájött, hogy hibázott, és a sor nem „ID by rows”, hanem „X layer two”, azaz „második réteg”. (Az X csak azért van a szövegben, mert azt Sanborn egy rádióüzenet stílusában írta meg.) A megfejtéshez ez sem vitte sokkal közelebb a kódfejtőket, de felvetette annak lehetőségét, hogy az ominózus, feltörhetetlennek bélyegzett negyedik szövegrészlet is egy esetleges hiba vagy hibák miatt bizonyul feltörhetetlennek.
…továbbra is rejtély
Bármi is legyen az ok, a Kryptos negyedik passzusát, azaz a K4-et azóta sem tudták feltörni, hiába próbálkoztak vele rengetegen. Sanborn maga is amatőr a kódnyelvek terén, de hiába segített neki a Kryptos megalkotásában egy szakember a CIA-től, a megfejtést ő sem tudja, hiszen a rejtvényt magát Sanborn egyedül állította össze.
Sok megfejtési kísérlet emiatt közel céltalan. A korábban említett gránittömbökön található morzekódot például leolvasták ugyan, sőt azt is észrevették, hogy annak egy részletét a Kryptos szövegébe megfelelő módon behelyettesítve megkapjuk a kulcsot. De arra már semmi nem utal, hogy a morzekód szövegének miért éppen azt a részletét kellett beilleszteni, miért éppen oda, és miért éppen úgy. A K4 megfejtéséhez vezető út csupa ilyen, véletlenszerűnek tűnő nyommal van kikövezve.
Sanborn ráadásul azt is elárulta, hogy már maga sem emlékszik a megfejtésre. A New York Timesnak adott interjúban azt is elmondta, azt hitte, hamar feltörik majd a kódot. A CNN-nek úgy fogalmazott, „megbíztam egy intézményt, hogy halálom esetén őrizzék a megfejtést, és ha valaki rájön a megoldásra, akkor fedjék fel azt”, tehát a most 78 éves művész számol azzal, hogy nem éri meg, hogy valaki feltörje kódját. Sanborn azóta hiába adott négy tippet is a kódfejtőknek (ezek a „Berlin”, „clock”, „northeast” és „east” szavak a megfelelő helyeken a szövegben), egyelőre nincs áttörés.