Ha azt mondom, Antarktisz, mi jut eszébe? Hó, jég, császárpingvin, fókák, Antarktisz-egyezmény, a szokásos. Mi a helyzet a vulkánokkal? Ugyanis nem egy jeges pusztaságról van szó, két hegység is megtöri az olvadó jégmezőket, és a terület vulkáni működés szempontjából is rendkívül aktív.
A londoni Földtani Társaság szerint 138 vulkán tarkítja a jégmező nyugati részét, és ezek többsége szunnyad ugyan, nyolc-kilenc azonban még a mai napig aktív. Mint például az Erebus, ami az Antarktisz második legmagasabb vulkánja, de az aktívak közül a legmagasabb, és a maga 3794 méterével egyben a bolygó legdélebbi aktív vulkánja. A ma ismert öt lávató egyike is ebben a vulkánban található.
Már emiatt sincs semmi szégyellnivalója, de mindez még semmi. Már a bemutatkozása is látványos volt: amikor a felfedező James Clark Ross 1841-ben arra hajózott, épp kitört, így a kapitány a szintén Erebus nevű hajója után nevezte el (ami pedig a görög mitológiai sötétség megtestesítőjéről kapta a nevét). Az Antarktisz környékén rengeteg mindent Ross fedezett fel, így egy régió és egy sziget is a felfedező vagy az expedíció más tagjának vagy hajójának nevét kapta.
Az Erebus azóta is pöfékel, és rendszeresen bocsát ki magából gázokat, gőzöket, olvadó szikladarabokat. És aranyat. Elég sok aranyat.
A vulkáni gázokban talált részecskék 0,1 és 20 mikrométer közöttiek, de a hegy körüli hóban 60 mikrométeres óriásrögöket is találtak. A mikrométer a méter egymilliomod része, tehát 1 mikrométer egyenlő 0,001 milliméterrel. Bár nem ez az egyetlen vulkán, ami aranyat lövell magából, csak az Erebus pöfékeli fémes formában. Nem is keveset, napi 80 grammot, ami akár hatezer dollárt (nagyjából kétmillió forint) is érhet, attól függően, milyen tisztaságú. Legrosszabb esetben is több mint napi félmillió forintot szór a hóba és a légkörbe, akár egy kilométeres magasságba is.
Az Erebus sajnos nemcsak arról híres, hogy naponta egy apró vagyont szór a levegőbe, hanem arról is, hogy 1979. november 28-án az Air New Zealand 901-es járata belecsapódott a vulkán oldalába.
A repülőgép egy McDonnell Douglas DC–10–30-as volt, ami 1977 óta szállított sétarepülőket az Antarktisz felett, hogy megcsodálhassák a jeges régiót. A baleset oka több összetevős volt: egyrészt rossz koordinátákat tápláltak be a fedélzeti számítógépbe, és amikor a pilóták úgy döntöttek, hogy lejjebb süllyednek, nagyjából 500 méteres magasságba, hogy jobb legyen a látvány az utasoknak, azt hitték, hogy csak egy jégmező felett repülnek.
Így amikor megjelent előttük az Erebus fehér, pont napfénnyel beterített oldala, azt hihették, hogy a horizontig nyúló jég és hó felett repülnek, és késő volt, amikor megszólalt a vészjelző, hogy túl közel a talaj. Hat és fél másodperccel később a repülő belerepült a vulkán oldalába, és a fedélzetén tartózkodó mind a 257 ember azonnal meghalhatott.
Az Air New Zealand 1980 februárjában megszüntette ezt a sétarepülős járatát, de egy hosszú vizsgálat után nagyjából százmillió dollárt kellett kifizetniük különböző perek nyomán.
