A Half-Life minden idők legfontosabb videójáték-sorozatai közé tartozik. A Valve az 1998-ban megjelent első résszel egy olyan univerzumot alkotott meg, amiben rajongók egész hada játszik a mai napig. Az eredeti Half-Life újító jellege leginkább abban volt tetten érhető, hogy ez volt az egyik első belső nézetes lövöldözős játék, ahol a játékmenetet nem szakították meg átvezetők, hanem az egész történetet eseményeken keresztül, a játékos aktív részvételével mesélte el.
A sztori szerint egy Black Mesa nevű kutatóintézetbe érkezünk az ikonikus főhős, az elméleti fizikus Gordon Freeman bőrébe bújva, akivel egy kísérletet kell végrehajtanunk. Ez természetesen balul sül el, és mit ad isten, megnyílik miatta egy portál egy másik dimenzióba, ahonnan mindenféle szörnyű lények özönlenek át a Földre, ezen a ponton pedig át kell alakulnunk egyfős hadsereggé, felvéve a harcot az űrlények ellen, és bezárva a dimenziókaput.
Nyolc évvel később aztán jött a folytatás, a Half-Life 2., ami legalább annyira újító és korszakalkotó volt, mint elődje a maga idejében, ráadásul ahhoz hasonlóan azóta is remekül állja az idő próbáját. A második rész sikeréhez nagyban hozzájárult a Valve saját fejlesztésű motorja, a Source, aminek köszönhetően a Half-Life 2. nemcsak grafikailag volt topon, de egészen lenyűgöző szabadságot kínált a játékosnak a fizikai interakcióknak köszönhetően. A játékban ugyanis minden apró tárgy felvehető és eldobható, az ikonikus Gravity Gunnak (egy olyan eszköz, amivel kisebb-nagyobb tereptárgyakat lehet mozgatni, hajigálni) köszönhetően pedig fegyverként is használható.
A sorozat kultstátuszát mi sem bizonyítja jobban, mint az a temérdek összeesküvés-elmélet és különféle elmélet, ami az elmúlt huszonöt évben született a játékokról. Ezek azonban nem állnak meg a misztikus történet vagy egy-egy mellékszereplő rommá analizálásánál. Az egyik legvadabb ilyen konteó szerint ugyanis a játék egyik hullájához egy valóságos holttest képét használták. A legmegdöbbentőbb az egészben pedig, hogy a konteó talán nem is konteó.
A corpse01.mdl fájlnevű modellen egy játékban található karakter egyenruhás testére került egy elszenesedett arc, amiről annyira leégett a hús, hogy már a koponyája, állkapcsa is kilátszik. A holttesttel többször lehet találkozni a posztapokaliptikus pályákon, így nem csoda, hogy több játékosnak is feltűnt, hogy a figura arca szokatlanul realisztikus a játék többi grafikai eleméhez képest.
A témáról a legkorábbi forrás egy 2021-es Reddit-poszt (aki kíváncsi a valóban elég brutális képre, ide kattintson), itt vetődött fel annak a lehetősége, hogy a holttest túlságosan élethű ahhoz, hogy ne legyen igazi. Ezután azonnal elkezdtek terjedni a vadabbnál vadabb elméletek, az egyik szerint például a holttest egy maffiaszervezet áldozatáé, akik úgy kínozták meg az illetőt, hogy szétégették az arcát. A legmerészebb elméletek szerint maga a Valve szerzett egy holttestet, sőt öltek meg valakit azért, hogy aztán az arcát használhassák a játékban.
A Valve azóta sem reagált a különféle elméletekre, a kép és a holttest eredetéről pedig azóta sok poszt törlődött a kommentekkel együtt. A felkent nyomozók viszont állítólag megtalálták a forrást egy orvosi tankönyvben. Egy évvel az első Reddit-bejegyzés után egy Twitter-posztban került elő az eredeti kép (amit azóta szintén törölt az oldal), amin tényleg egyértelműen beazonosítható, hogy a szétégett arc azonos a játékban használttal. Ami pedig különösen fura, az az, hogy a képen jól látszik, hogy a holttestnek csak az arca van szétégve, a teste viszonylag ép. Ezzel kapcsolatban az a magyarázat terjedt el, hogy a férfi holttestét tudományos célra ajánlották fel, és az arcot utólag égették meg.
Az ügy nyomán aztán sorban kerültek elő olyan elemek a játék fájljai közül, amik ezek után kissé gyanúsak, mint ez a zombi egy korai, kiszivárgott verzióból, vagy ez a ránézésre teljesen átlagos koponya.
Ebben a videóban egyébként megszólal a Valve egy másik játékának, a Left 4 Deadnek egy fejlesztője, és arról beszél, hogy a játék zombijaihoz a hitelesség jegyében eredetileg valódi képeket akartak használni az egyik kollégájuk „rémálomképek” című mappájából, amelyben az illető különféle betegségekben vagy balesetet szenvedő emberek fotóit gyűjtötte. Azonban annyira undorító lett volna ezekkel a képekkel dolgozni, hogy az ötletet végül elvetették, a zombik textúráit pedig végül poliuretán habból és krumplihéjból alkották meg, szintén fotók alapján.
A brutális képekkel és videókkal való hosszú távú munkának ráadásul komoly következményei is lehetnek. A Mortal Kombat 11. megjelenése után a Kotaku cikkében megszólalt a játék egyik fejlesztője, aki a különböző brutális kivégzésekért volt felelős. A név nélkül nyilatkozó dolgozó arról számolt be, hogy a csapatnak részletes jeleneteket kellett végignéznie a fejlesztéshez, amiben állatokat és embereket kínoztak vagy végeztek ki. „A legfélelmetesebb az volt, ahogy az új emberek fokozatosan hozzászoktak ehhez. Én is elértem ezt a pontot” – mesélte a dolgozó, akinek az esettől PTSD-je (poszttraumásstressz-zavara) alakult ki, és olyan durva rémálmai lettek, hogy sokáig aludni sem tudott.
A sztorit természetesen többen igyekeztek cáfolni, de hivatalosan sem a fejlesztő, sem a kiadó nem reagált. Ahogy nem reagált eddig a Valve sem, így egyelőre a furcsán megégett és aránytalanul realisztikus holttest eredetéről sincs hivatalos információ.