2024. március 30. – 15:14
„A kötöttfogásúak kilencven kilós súlycsoportjában az Újpesti Dózsa junior Európa-bajnoka, Farkas Péter végzett az élen a tavasz legnagyobb birkózó versenyén, Bonnban. Kitűnő, taktikus, a tőle még szokatlanul érett birkózással lepte meg ellenfeleit. A csoportdöntőben a szovjet Olejnyikovot verte, míg a fináléban a szintén szovjet, világbajnok és olimpiai bronzérmes Popovot győzte le hosszabbítás után” – lelkendezett a Népsport hasábjain 35 éve a hazai szövetség főtitkára, aki az alkalmi tudósító szerepét töltötte be.
Az akkor 20 éves Farkas ezen a húsvéti versenyen robbant be a felnőtt mezőnybe, 1989-ben. Hogy a felnőttek között így indult, az azért is nagy szó, mert alig pár évvel korábban, 16 évesen a Vasasban még eltanácsolták. Az 1980-as olimpia bajnoka, az akkor már edzősködő Kocsis Ferenc látta meg benne a tehetséget, és azt is, hogy későn érő típus. A lomha, de vagány és vagabund stílusa tetszett meg neki, az, ahogy minden helyzetből az akció, a dobás lehetőségét kereste. A Ganz Mávagban kezdtek el együtt dolgozni. Mivel nagyjából ugyanannyit nyomtak, Kocsis sokszor be is állt a szőnyegre, hogy egymás ellen küzdjenek. Az elején értelemszerűen Kocsis nyert, ekkor Farkas duzzogva ment le a szőnyegről, egy idő után azonban Farkas annyit fejlődött, hogy a mesterét is felülmúlta. Ez volt az első lépés, hogy jó úton járnak.
Ahogy írták róla az idézett tudósításban, a juniorok között 1988-ban már Európa legjobbja volt. A korabeli tudósítások arra nem tértek ki, milyen családi drámán ment át rögtön a juniorok közti győzelem után.
„Még a fülemben csengett a Himnusz, amikor felvettem a telefont a szállodában. Ennyit hallottam: meghalt a Karcsi. Talán ennyit bírt kipréselni magából Péter anyja. Engem bízott meg, hogy ezt Péterrel közöljem, az ünneplés helyett ez várt rám” – emlékezett vissza Kocsis. A lengyelországi Walbrzychból jöttek haza, és ugyan arról beszélgettek az autóban, hogy fogják két vállra csapni az egész világot a barcelonai olimpián, Kocsis öröme színlelt volt. Amikor a családi házukhoz értek, Farkas megtudta a rossz hírt. Apja segíteni indult egy méhész barátjának, esős idő volt, így amikor a kaptárokat kiemelték, az egyik agyonázottnak kiszakadt az alja. A méhek kiszabadultak, és az életerős férfit rengetegszer megcsípték, ez okozta a halálát.
Farkas Péter 1989-ben a bonni siker után biztosította a helyét az Eb-csapatban, ahol újoncként a negyedik lett. Volt esélye a még átütőbb bemutatkozásra is, de ekkor még mentálisan nem állt rá készen. 1990-ben jöttek rá arra, hogy a 82 kilóban van a helye, igaz, ezért nagy áldozatot kellett hoznia, tíz kilónál is többet fogyni. Vállalta, és mindjárt az első vb-jén megverte az olimpiai címvédő Mihail Mamiasvilit. A nagy szovjet bálvány az olimpián két évvel azelőtt Komáromi Tibort győzte le a döntőben, aki egy év múlva sérülése ellenére visszavágott neki a vb-fináléban. Mamiasvili átmenetileg abbahagyta, aztán visszatért a szép és győztes búcsú reményében. Arra nem számított, hogy egy 22 éves magyar lesz az, aki az aranyérmes búcsúját megakadályozza. Farkas két intés után nagy tempót diktált, levitte az ellenfelét a földre 63 másodperccel a vége előtt. Mamiasvili egyenlíteni akart, támadott, ekkor azonban Farkas kibújt a szorításából, és egy villámgyors mozdulattal mögé került, amivel 2-0-ra alakította a meccs állását. Mindenki Farkast ünnepelte, aki a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét szerezte ekkor.
A vb-újonc Farkas úgy értékelt, hogy többet várt a neves riválistól, majd amikor figyelmeztették, hogy ne kisebbítse a saját érdemeit, úgy reagált, hogy így is messze az orosz volt a legkeményebb ellenfele, amíg eljutott a dobogó legtetejére. Az év sportolója választáson a második lett, akkor azt mondta, soha nem akart híres ember lenni, nincsenek különösebb álmai, mindig azt szeretné megkapni az élettől, ami éppen nincs. Azt is megtudtuk tőle, milyen mondatot írna ki egy birkózóterem falára.
„Ha már olyan hülye vagy, hogy birkózó lettél, küzdjél tiszta szívedből”
Az igazi csúcsot 1991 jelentette az életében, amikor ugyanabban az évben megnyerte a vb-t és az Európa-bajnokságot, ilyen bravúr azóta sem sikerült magyar birkózónak. Akkor a vb-döntőben a bolgár Angelovot múlta felül, az Eb-döntőben pedig a csehszlovák Frintát.
„Hát, ezen is túl vagyunk. Hiába hátrált, azért megcsíptem. Remélem, nem gondolta komolyan, hogy megúszhatja” – egy olasz riválisa elleni meccset értékelt így a vb-elődöntő után. A hazai pálya előnyeit élvező Angelovval szemben az előzetesen kitervelt taktikát alkalmazta. Egy gyors akcióval vitte le a földre, ezzel elhalkította a publikumot. A pörgetése és az emelése nem sikerült, de mivel a riválisa nem tudott pontot csinálni rajta, megvédte a vb-címet.
Mivel Angelov hátrányba került, állandóan ment előre, olykor cséphadaróként verdesett a kezével, de Farkas kibillenthetetlen volt, és nyert. „Nem idegeskedtem, mert aki idegeskedik, az veszít. Hideg, józan fej, ez a siker titka. Tavaly a döntő nehezebb volt, most az idáig vezető út volt az.”
Ezek után favoritként érkezett az olimpiára 1992-ben, ő mondta el az olimpiai eskü szövegét a csapat nevében. Barcelonában megnyugtató versenyzéssel meg is nyerte az aranyérmet, alig tudtak pontot csinálni rajta az ellenfelek. Legnagyobb kihívóját, a német Zandert 1–0-ra verte meg a csoportmeccsen. A döntőbe meglepetésre a lengyel Piotr Stepien került, aki ugyan előnybe került Farkassal szemben, a folytatásban azonban nem tudott komoly ellenállást kifejteni, Farkas kétszer is megpörgette, és így az övé lett a végső siker. Utána készült az ikonikus fotó, amikor beleharapott a dobogó tetején az aranyérembe. Talán az egész világon ő csinálta először ezt, azóta minden évben vannak követői.
„Benne maradt a fogam nyoma, leteszteltem, hogy aranyból készült-e. Királyvíz nem volt nálam”
– mondta a rá jellemző hamiskás mosollyal.
Farkas a következő olimpiai ciklusban már korántsem volt olyan sikeres, de az utolsó pillanatban, egy 1996-ban szerzett Eb-ezüstéremmel bebiztosította a helyét Atlantában. Először úgy tűnt, az aranyérem is az övé lehet, de egy óvás után ezt a török Yerlikaya kapta meg.
Farkas erre az olimpiára már egy súlycsoporttal feljebb nevezett be, és a 90 kilóban ki is esett. Az olimpia után visszavonult a birkózástól, a sport közelében nem is akart maradni, a nyilvánosságot sem kereste. Évekkel később a magánélete rosszul alakult, 2001-ben összetűzött egy rendőrrel, aki elvitette a szabálytalanul parkoló autóját, amiért felfüggesztett börtönbüntetést kapott. 2004-ben marihuánaültetvényt találtak egy hozzá köthető ingatlanon.
2006-ban a bíróság nem jogerősen felmentette. 2008 novemberében viszont öt és fél év letöltendő fegyházbüntetést kapott, ám az ítélethirdetés közben elhagyta a tárgyalótermet és megszökött az őrizetbe vételére odarendelt rendőrök elől. Több hónapnyi bujkálás után 2009 karácsonyán Andorrában fogták el, börtönbüntetését a szökés miatt hét évre súlyosbították.
Már a büntetését töltötte, amikor megvonták az életjáradékát, kitüntetéseit is elvették. A törvényen úgy módosítottak, hogy ha egy olimpiai érmest szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélnek, érdemtelenné válik a járadékra. A lex Farkas néven elhíresült törvény arra is kitért, hogy nem csak a büntetési idő alatt, hanem utána sem juthat hozzá meghatározott ideig. A mentesülési idő a duplája annak, amennyire valakit elítélnek.
Farkas szabadulása után még inkább visszahúzódó életet él, 2015-ben azt nyilatkozta, hogy a börtön semmiség volt apja elvesztéséhez képest. 2020-ban egy pékségben dolgozott. A sporttal csekély kapcsolata maradt, elsősorban legjobb barátja, a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó Szabó Bence támogatta ekkoriban.
