2024. március 13. – 04:10
Arról, hogy a teniszlabda egészen pontosan sárga vagy zöld, legalább annyit lehetne vitatkozni, mint arról az ominózus kék-fehér ruháról, és bár én meg vagyok róla győződve, hogy a helyes megfejtés a sárga, egy twitteres közvélemény-kutatás szerint 30 ezerből 15 600-an egyáltalán nem értenek velem egyet. Pedig előírás, hogy a teniszlabdáknak, ha profi versenyen használják őket, sárgának kell lenniük. A Nemzetközi Teniszszövetség 1972-ben hozta ezt a szabályt.
Annak, hogy a labda színét sokan vitatják, az lehet az oka, hogy ha egy sárga tárgy egyedül áll, és nincs mellette más színű tárgy, amivel összehasonlíthatjuk, nehezebb leírni, és ugyanez igaz a zöld tárgyakra is. Emellett a fényviszonyok is beleszólhatnak a dologba, valamint az is, hogy agyunk hogyan érzékeli és kompenzálja a színeket. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy az emberek színkorrekciókat végeznek annak érdekében, hogy egy-egy dolgot különböző megvilágítás mellett is stabil színűként lássanak. Az elmélet szerint egyesek leértékelik a hideg színeket, ezért a teniszlabdákat sárgának látják. Azok viszont, akik a meleg színeket értékelik le, a zöldre voksolnak.
Most, hogy tisztáztuk: a teniszlabda sárga, érdemes azt is megvizsgálni, hogy miért van ez így. A modern tenisz elődje az angol gyeptenisz, amelyet valószínűleg az 1870-es években találtak ki. A gyeppályás tenisz szabadtéri játék volt, a 12. században kialakított francia „jeu de paume”-ből, vagyis a „tenyérjátékból” ered, ahol – a nevéből kikövetkeztethetően – még tenyérrel ütögették a labdákat. Sok próbálkozás és parafából, gyapjúból, de még emberi hajból is készült labdák után végül kialakították a ma ismert verziót, ami fehér vagy fekete, meltonba burkolt kaucsukgumiból készült labdát jelentett, amely szorosan szőtt és nemezelt anyagból készült.
Közel egy évszázadon át a teniszlabdák fehérek vagy feketék voltak, csak 1972-ben cserélték le őket neonsárgára. Sir David Attenborough természettudós, dokumentumfilmes, az ismeretterjesztő televízió-műsorok egyik úttörője akkoriban a BBC stúdióvezetőjeként dolgozott. A hatvanas évek végén ő vezette a BBC átállását fekete-fehérről színesre. Úgy döntött, hogy Wimbledon a tökéletes esemény lesz az átvezetésre: azt nyilatkozta később, hogy rájött, ez egy csodálatos esemény, van benne dráma, minden, ami a nézőnek kell. Ekkor az Egyesült Államok és Japán már adott le színes tévéműsorokat, de a britek a wimbledoni teniszversenyt láthatták először színesben a televízió-képernyőn keresztül.
Ez nagyot dobott a nézői élményen, a fehér labdát azonban a képernyőn nehéz volt követni, különösen akkor, ha a fehér pályavonalak közelében pattant. A Nemzetközi Teniszszövetség tanulmányt készített, ami megállapította, hogy a sárga a legjobb színválasztás, ha azt akarják, hogy a nézők minél jobban nyomon követhessék a labda útját a képernyőn. A szövetség 1972-ben hozott döntést a színváltoztatásról, Wimbledonban azonban egészen 1986-ig nem cserélték le a fehér labdákat.
