Az embernek sok minden eszébe juthat a ludakról. Ott van például a hazánkban is népszerű Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című rajzfilmsorozat, vagy éppen a Márton-napkor szokásos lakomák. Arra azonban valószínűleg kevesen gondolnak, hogy a ludak – vagy libák, kinek hogy tetszik – remek őrző-védő állatok is, annyira, hogy egy brazil börtön tavaly decemberben még az őrkutyákat is őrlibákra cserélte.
Pedig a már említett Márton-napi népszokások is a ludak hangos gágogásának köszönhetően alakultak ki. Az év végén esedékes ünnepkör története szerint, amely egészen a Római Birodalom idejébe nyúlik vissza, a savariai (mai nevén szombathelyi) születésű és akkor még nem szent Márton római katonaként egy téli estén egy koldusnak adta köpenyét. Nemes cselekedete után álmában maga Jézus jelent meg előtte, ő pedig ennek hatására megkeresztelkedett és Istent kezdte szolgálni. Jósága miatt rövid időn belül püspökké akarták szentelni. Az alázatosan szerény Márton ezt megneszelve egy libaólba bújt, azonban a libák hangos gágogásukkal kiadták őt a híveknek, így végül mégis püspök lett belőle.
Lehet, hogy ezt a történetet hallották a Brazília déli részén fekvő Santa Catarina államban található Sao Pedra de Alcantra Állami Büntetés-végrehajtási Komplexum vezetői is, ugyanis
tavaly december óta őrkutyák helyett ludak járőröznek az intézmény peremén.
Az őrök nemes egyszerűséggel lúdügynököknek hívják új kollégáikat, akiknek alkalmazására több indokuk is van. A börtön kerítése és külső fala között szolgálatot teljesítő ludaknak nemcsak tartása sokkal olcsóbb, mint a kutyáké, de az állatoknak nincsenek az ebekhez hasonló érzelmeik, és kevés emberrel alakítanak ki kötődést. Aki viszont a területükre téved, hangos, elvakult agresszióval találja szembe magát.
A szökni próbáló rabokat tehát nemcsak megtámadják, de tettüket hangos gágogással is jelzik az emberi őröknek, akik, mivel a börtön egy kimondottan csendes területen fekszik, azonnal meghallják azt. Megvesztegetni sem lehet őket a területük őrzése közben, figyelmük nem elterelhető egy darab hússal vagy bármi más jutalomfalattal, mint a kutyáknak.
Az őrök azért hosszú távon a ludak bizalmába tudtak férkőzni, hiszen az állatok meg tudják különböztetni egymástól az embereket. A Reuters riportja szerint az osztagot vezető Piu-Piu nevű példány hangosan gágogva rohan eléjük, ha a nevén szólítják. A körülbelül tízfős alakulat Marcos Roberto de Souza, a komplexum vezetője szerint „azért is ideális választás, mert az, ahogyan a telepet kialakították, tökéletesen lehetővé teszi a védelemnek ezt a módját, azaz, hogy ludakat használjunk.” A speciális osztagnak egy kis medencéje is van, ahol napközben ejtőzhetnek két bevetés között.
A világtörténelemben egyébként nem új keletű, hogy ludakat tartanak őrző-védő célokra. Ókori római történetírók feljegyzései szerint például az időszámításunk előtt 390 tájékán zajló alliai csata idején a római Capitolium egyik dombjára felkapaszkodó gallokat sem az őrök vagy a kutyák hallották meg először, hanem a ludak. Juno istennő szent állata volt ugyanis a lúd, az állatokat pedig a rómaiak emiatt annyira tisztelték, hogy a fellegvárban, Juno templomában tartott példányokat akkor sem vágták le, amikor a támadó gallok a területet körbezárva próbálták kiéheztetni a bent rekedteket.
De nem kell ennyit visszamenni az időben, hogy megbizonyosodjunk róla, a ludak bizony kiváló őrök. Egy 1986-os Time-cikk szerint egy nyugatnémet amerikai légibázist is ludakkal őriztek, az állatok agresszív és hangos viselkedése mellett a másik ok itt is a költséghatékonyság volt: a 900 példányt számláló lúdhadsereg éves eltartása körülbelül feleannyiba került, mint egyetlen kiképzett őrkutyáé.
Évtizedeken keresztül ludak őrizték a skóciai Dumbarton egyik whiskeylepárlójának épületeit is, őket csak „The Scotch Watch”-nak, azaz Skót Őrségnek becézték. A többek között a Ballantine'st és a Chivas Regalt is birtokló Chivas Brothers 2012-ben oszlatta fel az egységet, az egykor 120 ludat számláló állomány utolsó 7 példányát egy glasgow-i rezervátumba költöztették. A szóban forgó állatok egyébként kínai ludak voltak, amiket a szakvélemény is a legjobbak közé sorol, ha őrző-védő feladatokról van szó, hiszen különösen hangosak és agresszívak.
Nem véletlen, hogy a koronavírus-járvány kirobbanásakor a kínai határőrök is ilyen fajtájú ludakat vetettek be a több mint 500 kilométeres kínai–vietnámi határ őrzésekor. Ahogyan a National Geographic fogalmazott, a ludakat ki sem kell képezni, hiszen amint a madarak kialakítják területüket, agresszíven meg is védik azt.
Az emberiség tehát hosszú ideje tudja, hogy a ludakkal érdemes jóban lenni, annál is inkább, mert az ellenkezőjének súlyos következményei lehetnek. 2001-ben például több mint 17 000 dollár kártérítést ítéltek egy futárnak, akit még 1998-ban támadtak meg ludak munkavégzés közben. Az eset, amelyben a dolgozónak az egyik csuklója is eltört, jogi precedensként híresült el, ugyanis ez volt Illinois állam első olyan munkavállalói kártérítése, amit vadon élő állatok okozta sérülések miatt kellett kifizetni.
A könyörtelen állatok nem válogatnak, katonákat és munkába siető üzletembereket is megtámadnak. Viszont ha valaki a bizalmukba tud férkőzni, olyan hűségesen védik, mint ezt a kedves nagymamát, vagy éppen ezt a kismalacot, akit egy egész lúdraj vett oltalmába, miután megelégelték, hogy a többi malac folyton szekálja.
