Fejjel lefelé szorult bele egy utahi barlangjáratba, 28 órán keresztül hiába próbálták kiszabadítani

2009 novemberében több tucat ember imádkozott a Utah állambeli Nutty Putty barlang bejárata előtt azért, hogy a mentőalakulatoknak sikerüljön kiszabadítaniuk John Jonest a barlang egyik zugából, ahova az amatőr barlangász fejjel lefelé esett bele. A mentés 28 órán keresztül tartott, a 26 éves orvostanhallgatót azonban nem tudták időben kimenteni.

Jonesnak nem volt ismeretlen a Salt Lake City közelében található barlang. Gyermekkorában a családjával sokszor látogatott el az 1960-ban felfedezett Nutty Puttyba, ami híres volt szűk és csúszós átjáróiról, folyosóiról. 2009 őszén Jones öccsével és kilenc másik emberrel vágott neki a barlangnak, amit három évvel korábban az ott történt balesetek miatt átmenetileg bezártak. Akkor egy helyi tinédzser egy éjszakát töltött az egyik átjáróban – Jones-hoz hasonlóan – fejjel lefelé, mielőtt a mentőcsapatoknak sikerült kiszabadítaniuk. Egy ott ragadt 23 éves férfit pedig hét órával a riasztás után hoztak fel a Nutty Putty mélyéről.

Jones a csapatával november 24-én, hat hónappal az újranyitás után lépte át ismét a barlang bejáratát. Az első egy órában minden rendben ment. Jones és testvére azonban egy ponton elszakadtak a csoporttól, hogy felfedezzék a barlang egyik legszűkebb részét, a Nutty Putty „szülőcsatornáját”. Idősebbként Jones ment előre, de az egyik elágazásnál rossz irányba fordult. Egyre mélyebbre és mélyebbre került, míg egy korábban nem ismert lyukba esett fejjel lefelé. A mindössze 45 centiméter széles lyukban Jones képtelen volt megfordulni, az egyik karja maga alá, a másik pedig a teste mellé szorult.

Amikor öccse ráeszmélt, hogy testvére egyedül nem fog tudni kiszabadulni a lehetetlen helyzetből, felment a felszínre, és azonnal tárcsázta a 911-et. A kiérkező hatóságok, szakértő mentőegységek több tervvel is előrukkoltak. Több gallon olajat rendeltek, amivel elég csúszóssá tehetik a járatokat ahhoz, hogy a beszorult barlangászt kihúzzák. Felmerült az is, hogy eltörik Jones lábait, mert úgy egyszerűbb lenne a kacskaringós barlangrendszeren át a felszínre hozni. Végül azonban kötelet és csigákat eresztettek le a Nutty Puttyba. A kötelet tartó csigákat a falakba rögzítették, a kötél végét pedig Jones lábaira és derekára erősítették. Majd emberi erőt nem kímélve próbálták kihúzni a kétségbeesett barlangászt, akinek az állapota egyre rosszabb lett.

A mentőakció elméletben jól működött, a gyakorlatban annál kevésbé. Négyszer futottak neki a mentésnek. A csigák kiszakadtak a falakból, a mentés során a mentőegység több tagja is megsérült, és bár egyszer-egyszer felcsillant a remény, hogy Jonest sikerül kimozdítani, mindig visszacsúszott a lyukba. Szorította őket az idő is, ugyanis fejjel lefelé az emberi szervezet nagyjából tíz órán át képes funkcionálni.

A gravitáció miatt az agyban és tüdőben annyi vér és folyadék gyűlik össze, amitől egyre nehezebb levegőt venni. Ahogy a szívnek is egyre nehezebb feladattá válik folyamatosan pumpálnia, hogy biztosítani tudja minden szervnek a vérellátást. Jones a harmadik próbálkozás után vesztette el az eszméletét, majd a negyedik sikertelen kiemelés után már biztos volt, hogy a szervezete feladta a harcot. Jonesnak megállt a szíve.

A Nutty Putty nagyon népszerű volt a tapasztalt és kezdő barlangászok körében is, évente több ezren másztak, csúsztak a barlang szűkebbnél szűkebb alagútjaiban. A 2009-ben történt tragédia után azonban végleg bezárták. A bejáratnál egy emléktábla őrzi John Jones emlékét, akinek a holtteste a mai napig a Nutty Puttyban, körülbelül 45 méter mélyen nyugszik. A tragikus szerencsétlenségről 2016-ban The Last Descent (az utolsó leereszkedés) címmel egy film is készült.

’