Amióta létezik az élsport, megfoghatatlan a kategória: ki egy adott korszakban a világ legerősebb embere. A nyers erővel általában összekötötték a termetet, így egy 55 kilós súlyemelő, mint valaha Naim Szulejmanoglu, hiába ért el a maga nemében egyedülálló bravúrt azzal, hogy testsúlyának háromszorosát is felemelte egy versenyen, mindig a nehézsúlyúakat azonosították úgy, mint a világ legerősebb emberei. Még akkor is, ha a nehézsúlyúak képtelenek a testsúlyuk háromszorosát a fejük fölé emelni.
Az előző évszázad elején, egészen pontosan 1902-ben volt egy indiai sportember, aki a legenda szerint a testsúlyának majdnem a tízszeresét is meg tudta mozdítani:
Ghulam Mohammad Baksh Butt 24 évesen Barodában felemelt egy 1200 kilós kőtömböt, és egy lépés tett is vele.
Ezt a sziklát a mai napig a helyi múzeumban őrzik, így emlékeznek erre a kivételes rekordra. Ghulam, sokkal ismertebb nevén a Nagy Gama (Great Gama) ekkor már egész Indiában ismert sportoló volt, az ország egyik legjobb birkózója.
1878-ban Jabbowalban született, ami a Pakisztán szomszédságában lévő Amritsar körzetéhez tartozik, és ahol nagy hagyománya volt a testi erő fejlesztésének, egyben a birkózásnak is. A birkózás 1896 óta az olimpiák műsorán szerepelt, de ott csak amatőrök indulhattak, míg Indiában és Európában, nem beszélve az Egyesült Államokról, a hosszabb idejű, cserébe több technikát egyszerre alkalmazó birkózás volt a népszerű, amiért persze az érdekeltek jelentős pénzdíjat is kaptak, amivel ki is zárták magukat az olimpiáról.
Ghulamot apja korai halála után anyai nagyapja nevelte, és már tízévesen benevezte egy helyi versenyre, ahol négyszáz versenyző mellett ő is számot adott a felkészültségéről, állóképességéről. Az egyik versenyszám például a meghatározott idő alatti guggolás volt, és sorra dőltek ki mellőle az idősebbek, ő viszont állva maradt. Fiatal korát és elszántságát látva a maharadzsa őt nevezte ki győztesnek a tizenöt legjobb közül. A hírnevét természetesen nem ennek a versenynek köszönhette, hanem annak, hogy tizenhét évesen, 1895-ben kihívta az országos bajnokot. Ghulam 173 centis volt, amihez 110 kiló párosult. Rahim Wala 210 centis, ennek megfelelően nagyjából 30 kilóval nehezebb is volt. Ghulam azonban nem foglalkozott az előzetes esélyekkel, órákig nyüstölték egymást, míg végül döntetlenre hozták ki az összecsapást.
A visszavágón Ghulam már nemcsak a védekezésre összpontosított, hanem bátran támadott, még ha orrából, szájából, de a helyszíni beszámolók szerint még a füléből is folyt a vér. Ő sem maradt ellenfele adósa, és ezt a heroikus találkozót már meg is nyerte. Ekkoriban kapta a Nagy Gama nevet is, ahogy az egész világ megismerte.
A következő években valamennyi nagy hírű tartományi bajnokkal megmérkőzött, és mivel sorra ő hagyta el győztesen a ringet, 1910-ben elérkezett az idő, hogy az erejét Londonban is megmutassa. A korszak nagy bálványai nem igazán akartak kiállni ellene, a lengyel gyökerű Stanislaus Zbyszko viszont igen. Órákig tartó gyömöszölés után itt sem tudtak döntést hozni a bírók, ezért végül döntetlent állapítottak meg. Az erkölcsi győztes azonban a támadó harcmodorban fellépő Gama volt, nem pedig Zbyszko, aki a hátára feküdt, minden erejét lekötötte a védekezés, és eleve feladta egy látványos, akciódús mérkőzés lehetőségét.
Egy hét múlva a visszavágóra ki sem állt, ezért Gamát hivatalosan is világbajnoknak nyilvánították.
Indiába visszatérve újra Wala várt rá, és ekkor végérvényesen bebizonyította, hogy már jobb az óriásnál. Zbyszkóval 1928-ban mérkőzött meg ismét, de ez már egyoldalú volt, egy perc alatt végzett vele, meglehetősen gyorsan leszorította. Zbyszko úgy értékelt, hogy egyáltalán nem szégyen a veresége, mert egy valódi tigrissel állt szemben. A dán Jesse Petersen sem tudta komoly erőbedobásra késztetni, a negyvenes években viszont emberére akadt. Balram Heeraman Singh Yadav szintén veretlen mérleggel rendelkezett, amikor összefeszültek. Órákon át gyűrték egymást, míg végül ez a csata is igazságos döntetlennel zárult a visszaemlékezések szerint.
Gama étrendjét is megörökítették ebben az időszakban, hat csirke mellett tíz liter tejet is megivott mindennap, másfél kiló mandulát is elfogyasztott. Bárányhússal is kiegészítette az étrendjét, és persze a gyümölcsök sem maradhattak ki belőle, háromvödörnyit is elfogyasztott.
India 1947-es újrafelosztása után Pakisztán lett Gama hazája, és Lahore-ban a muszlim–hindu zavargások idején hinduk százait mentette meg. Már jócskán túl a hatvanon is próbált ellenfeleket keresni, de nem szívesen álltak ki ellene. Egyes források szerint 1952-ben hagyta abba, mások szerint 1955-ben. Összességében ötezer meccset vívott, és egyszer sem veszített.
Öt fia és négy lánya született. Fiai egytől egyig fiatalon meghaltak, legkisebb fia mindössze tizenhárom évet élt. Unokaöccsének próbálta átadni a tudását, aki szintén birkózó volt. Unokája, Kulsoom Nawaz Sharif több ciklusban is volt Pakisztán first ladyje, a miniszterelnök felesége.
Nagy Gamát a küzdősportok száz leghíresebb, emblematikus alakja közt tartják számon. Olyannyira nagy hatással volt a világra, hogy Bruce Lee is tanulmányozta az edzésmódszereit, és a saját felkészülésébe át is emelte a nyújtó és a guggoló gyakorlatokat. Egymázsás edzőtárcsáját Patialában őrzik, amit naponta ezrek láthatnak a helyi múzeumban. Közvetlenül a 82. születésnapja után halt meg 1960-ban. Abban az évben nyert olimpiát ökölvívásban Muhammad Ali, aki később elismerően beszélt a veretlen bajnokról.
(Források: Mensxp.com, Wikipédia)