2024. február 10. – 14:07
Száz éve, 1924. február elején filmfelvétel közben súlyos baleset érte Putty Liát, a neves berlini filmdívát – jelentették a magyar és a csehszlovák lapok.
„Autóval kellett üldöznie egy száguldó vonatot az országúton egy filmforgatáson. Hirtelen kanyarulatnál az autó az árokba fordult és Putty Lia az autó alá került. Külső és belső sérüléseket szenvedett. A felvételt bizonytalan időre abbahagyták”
– számolt be az esetről a Kassai Ujság.
A kassai lap már csak amiatt is kiemelten foglalkozott a színésznővel, mert Vécsén született, Kassától negyven, Sátoraljaújhelytől harmincöt kilométerre. Az olasz Putti Gyula báró, huszárezredes és Hoyos Mária grófnő negyedik, legkisebb gyereke volt Amália, aki 1897. január tizedikén jött a világra. Nem volt kézenfekvő, hogy a színészet felé fordul, mert már 1913-ban férjhez ment Szepessy Zoltán főszolgabíróhoz Nyíregyházán, akivel egy bálon ismerkedett meg, és akibe azonnal beleszeretett.
Szepessy négylovas hintón vitte a kastélyába, az Encs melletti Gibártba. Putty (kizárólag ipszilonos formában írtak róla) 16 évesen megszülte első, másfél év múlva a második kislányát. Egy huszárkapitánnyal szövődött románca arra utal, hogy a házasságuk nem volt a legboldogabb, és ha csak két hétre is, de elhagyta a családját. A kapcsolat csupán egy hirtelen fellángolás volt, Szepessy visszafogadta volna a birtokára, miután a felesége megbánta a tettét, a család azonban hajthatatlan volt, és nem bocsátották meg neki a félrelépést. Egy visszaemlékezés szerint Puttyt annyira megviselte apósa hajthatatlan magatartása, hogy fegyvert fogott maga ellen,
de az öngyilkossági kísérlete szerencsére nem sikerült, így nemsokára az egész világ megismerhette a nevét, illetve jó néhány alakítását.
A csendes vidéki életet hátrahagyva, 20 évesen, 1917-ben lépett fel először a fővárosi Royal Orfeumban mint táncosnő. Egyik fellépés követte a másikat, gyorsan a közönség egyik kedvence lett. Van olyan családi történet is, ami szerint Ady Endre egy balatoni nyaraláson javasolta neki, hogy a szépségét kamatoztatnia kellene, és már csak emiatt is legyen színésznő. A lányai eközben úgy tudták, hogy az anyjuk meghalt, csak jóval később, egy véletlen miatt derült ki, hogy hazudtak nekik erről a nagyszülők.
Első főszerepét 1918-ban kapta, a Császár katonái című némafilmben. Ebben nem játszott rosszul, de kritizálták: ha sikert akar, sürgősen le kell fogynia. A magyar filmgyártásra az első világháború szinte semmilyen hatással nem volt, száznál is több filmet forgattak annak utolsó évében. A rendszer szétesése után azonban Putty elhagyta az országot, Nagyváradon és Bukaresten keresztül érkezett meg Berlinbe.
Igazi dívaként jelent meg Nagyváradon 1919-ben, és egy kisebb botrány is kialakult körötte. A Park Szálló tulajdonosát ugyanis öt nap fogdára ítélték miatta: a fogadós nem volt hajlandó szobát adni neki, mert úgy gondolta, csak férjezett asszonyoknak adhat. Az elveivel ellenkező tettet nem szeretett volna végrehajtani – szólt a magyarázat. A beszámolók szerint amikor a tulajdonos az öt nap zárka után visszatért, Putty a legnagyobb lakosztályból csábosan integetett felé. Azt, hogy Bukarestből valóban kiutasították-e, mint ahogy a korabeli újságok beszámoltak róla, és hogy ott milyen szerelmi kalandba került, már nehéz rekonstruálni.
Mindenesetre ezután Berlin felé vette az irányt, mulatókban lépett fel. A bécsi Richard Oswald azonnal meglátta benne, hogy a filmvászonra termett, ő adta neki az első külföldi lehetőséget. 1921-ben a Hindu síremlékben egy táncosnőt kellett alakítania, ami nem állt tőle távol. Kedvező kritikákat kapott, csodás alakját dicsérték, ennek hatására egyre több szerep találta meg, majd az első számú német sztár, a lengyel gyökerekkel bíró Pola Negri Amerikába szerződött 1923-ban. Itt volt az esély, hogy Lya de Putty, ahogy egyre inkább ismerték, betöltse azt az űrt, amit Negri a német fővárosban hagyott.
A bevezetőben említett balesetnél az ijedség nagyobb volt, mint a valós sérülés, és az átmeneti szünet után Putty még nagyobb lendülettel tért vissza a forgatásokra. 1920 és 1926 között tizenhat filmet forgatott Németországban. Az 1925-ben készült Varieté nemcsak Európában lett sikeres, hanem az Egyesült Államokban is, ami fokozottan felkeltette az érdeklődést a színésznő iránt. Ez volt az a film, ami világhírűvé tette őt, még ha ki kellett is vágni belőle jeleneteket, hogy a tengerentúlon valamennyi államban be lehessen mutatni.
Putty ebben a filmben elcsábítja a megsérült, már kiöregedett, nős akrobatát, akit Emil Jannings alakított. Egymásba szeretnek, de a szerelmük sokkal veszélyesebb, mint bármelyik elem a trapézon, együtt rohannak a végzetük felé, ami nem is marad el.
A film sikere felkeltette a Paramount Pictures érdeklődését, és Putty a cég párizsi irodájában írta alá azt a szerződését a szintén magyar származású, Amerikában kivételes karriert befutó stúdióalapítóval, Adolf Zukorral, amire akkoriban minden színésznő vágyott. (Putty és Zukor egyébként 70 kilométerre született egymástól.) Putty a világ akkori legfelkapottabb rendezőjével, David Wark Griffithsszel dolgozhatott együtt. A sátán keservei című film azonban csalódást okozott. A következő két filmje sem lett kasszasiker, ez üzenet volt Zukornak is.
Ezekben a filmekben többnyire Putty testesítette meg a végzet csábító asszonyát, ahogy Európában is. Ez az erotikusan túlfűtött szerep – a megállapítás a kor viszonyainak megfelelően értendő – viszont nem igazán tetszett neki, igyekezett ebből kitörni, úgy is meg akarta mutatni a tehetségét, hogy pozitív szereplő, és nem mindig utálatra méltó szerető.
„Rám ütötték a vamp, a végzet asszonya bélyegét. A pletykarovatok szerint megtört férfiszíveket kenek a vajas kenyeremre. Az igazság az, hogy nem vagyok férfifaló démon.
Mindig azt reméltem, hogy a sors sok boldogságállomást hoz, igaz, lángoló, nagy szerelmet. Csalódtam. A szerelem elvész, meghal a stúdió, a munka forgatagában” – panaszkodott.
1927-ben azt remélte, hogy Hollywoodban végre rátalál az újabb világsiker, a Paramountot elhagyva a Universal alkalmazásába szegődött. Noha a kritikusok jónak ítélték a teljesítményét a Szívtolvaj (másik címváltozatban Rablólovag) című filmben, amelyben egy szeretetre méltó nőt alakított, nem volt maradéktalanul elégedett, mert a film közepes sikert aratott. A következő filmje sem hozta meg a várt áttörést, noha még az orrát is plasztikáztatta, nehogy a siker útjába álljon markáns arcéle. Vígjátékokban is szerette volna megmutatni komikus oldalát, de más nem látta benne azt az érzéket, amiről ő úgy gondolta, hogy benne szunnyad.
Az átmeneti sikertelenséget észlelve visszatért Németországba, és mivel az ottani filmjét méltatták, egy újabb nagy amerikai stúdió, a Columbia tett ajánlatot neki. A Scarlet Lady forgatókönyve ugyan nem tetszett neki, elvállalta, mert mégiscsak egy melodrámai főszerep volt. Az amerikai visszatéréskor kellemetlenség érte, lejárt ugyanis a vízuma, és nem engedték be az országba, a filmes cégnek kellett a tekintélyét latba vetnie, hogy munkát vállalhasson az akkor az idejét Kubában töltő Putty.
Az igazi megpróbáltatások viszont még csak ezután jöttek.
A film pozitív fogadtatásra talált és sikert aratott ugyan, Putty továbbra is tartott attól, hogy beskatulyázzák, ezért inkább Londonba ment, és 1929-ben nekifogtak az Informer című filmnek, ami végül is az utolsó szerepe lett, bár ezt akkor még nem tudhatta. A hangosfilm térhódítása miatt vele is hangpróbát csináltattak, ami nem sikerült. A párbeszédekben szinkronizálni kellett az erős akcentusa miatt, ami nagyon megviselte. Ekkorra a filmiparban az általa képviselt szerep is fokozatosan divatjamúlttá vált. Úrrá lett rajta a depresszió, ráadásul nem mehetett hozzá szerelméhez, Walter Blumenthalhoz, mert a New York-i bankár családja ezt hevesen ellenezte.
1931-ben Putty adott magának egy utolsó esélyt, hátha Európában még rámosolyog a szerencse. Nem így lett. Berlinben már nem fogadták lelkesen, a színpadi szerepei sem emelték a magasba. Egyre elkeseredettebb lett, jobb híján lehajtott fejjel ment vissza New Yorkba. Mellőzése miatt, kilátástalanságában éhségsztrájkba kezdett, majd egy éjjel túl mohón harapott bele egy szendvicsbe, és egy csirkecsont megakadt a torkán. A gyors műtéti beavatkozás segített megmenteni az életét, de utána vérmérgezést kapott, további komplikációk léptek fel, az orvosok erejüket megfeszítve küzdöttek az életéért, de már nem tudtak segíteni rajta. 34 évesen, 1931 novemberében meghalt.
Néhány amerikai lapban az jelent meg, hogy öngyilkos lett, de ez álhír volt. Egy bizalmasa, Nizsinszkij Romola arról számolt be a Pesti Naplónak, hogy ugyan egykor halálsejtelmek gyötörték, nagyon szeretett élni, az esküvőjét tervezgette. Szakadó esőben temették el New Yorkban, mindössze tizennégyen kísérték utolsó útjára egy korszak nagy bálványát. Férje itthonról küldött neki két hatalmas vörösrózsa-csokrot, de az már nem érhetett oda a szertartásra. Szepessy egy évvel később, a gazdasági világválság végén, egy pesti szállodában öngyilkos lett.
Putty így is nagy hatást váltott ki nemcsak a filmrajongók – ereklyéit, a plakátjait a világ több pontján gyűjtötték –, de a színésznők közt is. Liza Minnellinek az egyik kedvence volt, és az 1972-ben forgatott Kabaréban megemlékezett róla, stílusát, kecses, szenvedélyes mozdulatait keltette életre, és persze nem véletlenül fekete parókában.