A magyar nyelv tele van furcsábbnál furcsább szavakkal, mondásokkal, közülük az egyik legnehezebben visszanyomozható kétségkívül a „pattog, mint a nikkelbolha” hasonlat – talán nincs ember az országban, aki tudná, pontosan mi is az a nikkelbolha. Ez nem véletlen: a legtöbb forrás szerint nem létezik ilyen állat, és a szó nem is vonatkoztatható semmilyen más élőlényre, egész egyszerűen egy kitalált kifejezésről van szó.
A nikkelbolha tehát nem egy létező állat, csak ebben a kontextusban értelmezhető, és arra utal, hogy valaki nagyon mozgékony, gyors, lelkes – akár azt is lehetne mondani simán, hogy pattog, mint egy bolha, de a szólás valamiért a nikkelbolha kifejezéssel állandósult a nyelvben. Az összetett szó két felét (a nikkelt és a bolhát) egy ismeretlen szerző illesztette össze, valószínűleg sokaknak annyira tetszett, hogy használni kezdték, így maradhatott fenn a mai napig a nyelvünkben.
Már az 1980-ban kiadott, Az ifjúsági nyelv szókészletének eredete című könyvben is említik: „A szólások zöme szóláshasonlat. Egy részük közismert szólások átalakítása, megváltoztatása. Az ifjúságnak azonban a sajátságos szólásaival nem az a célja, hogy valamit szemléletessé tegyen, hanem inkább az, hogy újat és nagyot mondjon, a beszédével is feltűnjön; de igen sokszor csak a beszédtöltelék szerepét játssza a szólás. Sok közöttük a friss, az ötletes alkotás, de sok az ízléstelen és durva találmány is.” Itt jelenik meg példaként a nikkelbolha, valószínűleg inkább az ötletes, mint az ízléstelen kategóriában. Mondjuk, a hasonló értelmű „pattog, mint kecskeszar a deszkán” már inkább az utóbbiba illik.
Azt, hogy ebben az esetben mire gondolt a költő, vagyis miért pont a nikkelt illesztette a bolha szó elé, nehéz kitalálni. Több magyarázat is kering róla az éterben, az egyik összeköti például a német nikkel szóval, vagyis egy kobolddal, aki szerette ugratni az embereket, és tipikusan őt is hibáztatták, amikor az értékes fémekhez hasonló érceket nem tudták megolvasztani. Arra azonban nincs hiteles magyarázat, hogy valóban innen ered-e egyáltalán a magyar kifejezés. Valószínűbb, hogy inkább a nikkel szó hangzása, „pattogása” tetszhetett meg az ismeretlen szerzőnek, és ezzel társította a bolhát mint pattogó kis állatot. Szép képzettársítás viszont az ördögi, gonosz (nikkel) és az ugráló, pattogó bolha is.
Ahogy Bachát László is írja a már idézett könyvében: „Meglepő dolog az, hogy a tolvajnyelvből, a diáknyelvből és az egyéb szaknyelvekből átvett szók mennyire meg tudják tartani a helyüket, a köznyelvi szók, elsősorban a szóösszetételek és a szólások, milyen gyorsan változnak.” Ahhoz képest, hogy a nikkelbolháról szinte semmit nem találni az értelmező felületeken, és senki nem biztos benne, egyáltalán honnan származik, annyira állandósult a nyelvben, hogy a mai napig használjuk.
A cikk megjelenése után olvasóinktól sok lehetséges megfejtés érkezett: van, aki szerint a nikkelbolha bútor- és autóalkatrész, ami könnyen kipattan, innen a szólás. Van, aki cipőfűzőtartót vél felismerni benne: azt a nikkelből készült fűzőt, amit bakancsokon szokott látni az ember. Megint más úgy tudja, hogy a seeger gyűrű népies neve a nikkelbolha – ez egy biztosítógyűrű, ami arra szolgál, hogy egy tengelyt rögzítsen a helyén. Egyik olvasónk megtalálta a kifejezést egy 1940-ben kiadott újságban, a Kanadai Magyar Munkásban, ahol a tetű szinonimájaként használják, és valószínűleg a német katonaszlengből ültették át a magyar nyelvbe.
