A magyar, aki kifogott az FBI bombaszakértőin, és felrobbantott egy kaszinót

1980. augusztus 26. reggele izgalmasan indult a nevadai Stateline-ban található Harvey’s Resort Hotelben. A személyzet egyik tagja a második emeleten talált egy méretes ládát, aminek az oldalán IBM-logók virítottak, ezért úgy sejtette, talán egy fénymásoló vagy más műszaki berendezés lehet benne. De a doboznak semmi keresnivalója nem volt ott, és egy gyanús boríték is feküdt mellette. A dolgozó értesítette a biztonságiakat és a megyei seriffhivatalt.

A kaszinóval egybeépített szálloda biztonsági főnöke nem sokkal korábban kapott kiképzést arról, hogy mi a teendő a levélbombákkal, és rögtön a borítékra terelődött a figyelme. Kiüríttette a helyiséget, majd a doboz mögött fedezékbe bújva seprűnyelekkel megbökdöste a nyitott borítékot, végül kipiszkálta a tartalmát. Csak három gépelt oldal volt benne, így a bombaveszély elmúlt, legalábbis ami a borítékot illeti. Mert a levél szövege arról tájékoztatta a Harvey’s személyzetét, hogy a fedezékként használt láda tele van dinamittal. Ezzel kezdetét vette az FBI egyik legfurcsább robbantási ügye, aminek kulcsfigurája egy ötvenhatos magyar, John Birges, azaz Birgés János volt.

Gulágfogolyból milliomos

Birgés 1922-ben született Jászberényben, és már a disszidálása előtti évei is eseménydúsan teltek. Hol alkoholista apja nevelte, hol a nagyszülei, amíg 15 évesen el nem szökött Budapestre, ahol egy hentesnél inasnak állt. Arról, hogy ezután hogyan élt, nem szívesen beszélt, de a második világháború alatt állítása szerint a magyar királyi légierőben szolgált. Később azt hangoztatta, hogy a háború után az amerikai katonai hírszerzésnek dolgozott, de nincsenek erre utaló dokumentumok. A szovjeteknek azonban nem is kellett ilyen bizonyíték: a titkosrendőrség kémkedés vádjával 1948-ban letartóztatta Birgést.

A férfi tárgyalása hét percig tartott, 25 év kényszermunkára ítélték.

Birgés egy szibériai gulágon kezdte letölteni a büntetését, és majdnem nyolc évet lehúzott ott. Sztálin halála után Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár közbenjárására a Szovjetunió 1955-ben sok hadifoglyot és politikai foglyot hazaengedett, ezzel az amnesztiával szabadult Birgés is. Otthon igyekezett bepótolni az elveszett éveket. Még ugyanabban az évben felkért táncolni egy nőt egy jászberényi étteremben, aki éppen az étteremben dolgozó férjére várt. A tánc olyan jól sikerült, hogy a nő, Nyúl Erzsébet elvált a férjétől, és 1956 elején összeházasodtak Birgéssel.

A férfi részt vett az 1956-os forradalomban, és amikor az elbukott, elhagyta az országot. 1957 elején feleségével együtt politikai menekültként telepedett le az Egyesült Államokban. Kaliforniában kezdtek új életet, ahol Birgés először egy farmon dolgozott, majd összespórolt annyi pénzt, hogy pár év múlva be tudott indítani egy saját vállalkozást. Kertészettel, kerttervezéssel és tájépítészettel foglalkozott, és egyre jobban ment a cégének, ahol hamarosan már csak „Big John” néven szólították őt.

Mindeközben a párnak két gyereke is született, Johnny és Jimmy. Nem volt felhőtlen gyerekkoruk, mert mindkét szülő ivott, az idősebb John pedig erőszakos, durva modorú ember volt, aki rendszeresen verte a két fiút. Jimmynek például hatéves korában több fogát kiütötte, amikor egyszer az asztalra könyökölt vacsoránál. A pár házassága is megromlott: Big John sokat féltékenykedett, amire Erzsébet okot is adott, például többször előfordult, hogy napokra eltűnt.

Anyagilag viszont jó ideig nem volt gondja a családnak. A kertészeti cég megrendelői között golfpályák és kaliforniai önkormányzatok is voltak, Big Johnnak egyre több alkalmazottat kellett felvennie. 1972-re milliomos lett, és vett egy nagy házat Fresno külvárosában, Clovisban. Több Mercedest is vásárolt, majd amikor gyorshajtás miatt elvették a jogosítványát, vett egy kis magánrepülőgépet, és azzal repült üzleti utakra. A közlekedést néha veszélyes mutatványokkal tette izgalmasabbá, például szeretett átrepülni viaduktok alatt vagy alacsonyan elhúzni vízfelületek felett. A két fiú még gyerekként elkezdett apjuk vállalkozásában dolgozni, Erzsébet pedig a család Villa Basque nevű éttermét vezette.

1973-ban Erzsébet elvált Jánostól, de a ház mellett élt tovább egy lakóautóban, hogy közel legyen a gyerekekhez. 1975 júliusában megint eltűnt, de ezúttal nem rejtélyes útjai egyikére ment. Három nappal később találták meg a holttestét a házhoz közeli mezőn. A halottkém szerint a nő szervezetében alkohol és válium volt, halálát pedig az okozta, hogy öntudatlan állapotban megfulladt a saját hányásától. A gyerekeknek sosem állt össze egészen a dolog: anyjuk mindig vodkát ivott, de ezúttal rengeteg whiskey volt a szervezetében, és alkoholos üveget nem találtak a közelben sehol.

Big John addigra már visszavonult az üzlettől, eladta a vállalkozását, és rákapott a szerencsejátékra. A nő halála után kontroll nélkül kezdte szórni a pénzt, egyre többször repült el kaszinózni. Egy alkalommal több mázsa mirelit élelmiszert rendelt a gyerekeknek – csak hot dogból 90 kilót – és közölte velük, hogy egy hónap múlva jön. Hasonló tempóban bonyolította a szerelmi életét is: 1976-ban, 54 évesen feleségül vette a Villa Basque egyik 18 éves pincérnőjét. A házasság egy évig sem tartott, majd miután a pár szakított, a férfi összejött az étterem egy másik pincérnőjével, Joan Williamsszel.

Több mázsa dinamit egy leállíthatatlan bombában

John Birges kedvenc kaszinója a festői Tahoe-tó közelében álló Harvey’s volt. Ott mindenki nagypályásként kezelte Big Johnt, aki jól ismerte a tulajdonost és a személyzetet. Amikor Birges milliói elfogytak, egy ideig hitelben is játszhatott, és csekkeket is elfogadtak tőle. A férfi hamar összehozott ezerdolláros tartozást, de szerencsére pár hónap múlva leégett a Villa Basque. Ugyan a rendőrség szándékos gyújtogatásra és biztosítási csalásra gyanakodott, nem volt bizonyíték Birges ellen. Big John így felvehetett 300 ezer dollárnyi biztosítási pénzt, ami aztán hamar elúszott a Harvey’s blackjackasztalai mellett.

A férfi ekkor a piaci ár töredékéért eladta a clovisi házat Joannak, de ez a pénz sem tartott sokáig. Nem volt megállás a lejtőn: adósságokba verte magát, és kibérelt egy lakást a Harvey’s mellett, hogy közelebb legyen káros szenvedélye helyszínéhez. 1979-ben, amikor már 15 ezer dollárnyi csekkje pattant vissza, egyáltalán nem kezelték Big Johnt nagymenőként a kaszinóban. A férfi egészsége is megromlott, év végén gyomorrákot diagnosztizáltak nála. 1980 márciusában pedig az adóhivatal is bekopogtatott és több mint 30 ezer dollárnyi tartozást követelt John Birgestől. Big John depresszióba zuhant, és egyre többször beszélt öngyilkosságról.

Aztán mentőötlete támadt: épít egy bombát, azzal megzsarolja a kaszinót, és így szerez pénzt.

Amikor még a cégében aktív volt, Birgésnek többször kellett kutakat, árkokat és kisebb tavakat robbantania. Ezalatt sokat tanult a robbanószerek kezeléséről, de egyébként is jó műszaki érzéke volt, ezermesterként ismerték. A férfi tehát valóban képes volt egy bomba barkácsolására, de hiányzott egy fontos alkatrész: a robbanószer. Beavatta tervébe két fiát, és elmondta nekik, hogy dinamitot fognak lopni. Johnny ekkor 19 éves volt, Jimmy 18. A tervet őrültségnek tartották, és úgy vélték, nagyon hamar el fogják kapni az apjukat. Mégis belementek, hogy segítenek neki, állításuk szerint azért, mert örültek, hogy valami reményt ad Big Johnnak.

A három férfi a közeli hegyekben, Hells Creeknél talált ellopható dinamitot, ahol vízerőmű épült, és az építkezésen dolgozók gyakran robbantottak. Birgesék kifigyelték és kijátszották az építkezés gyenge biztonsági védelmét, levágták a lakatot a robbanószeres raktárról, és egy teherautóval elloptak több láda dinamitot. Összesen 450 kiló robbanószerrel tértek haza, a zsákmány körülbelül 50 ezer dollárt ért. A lopás ügyében nyomozott a helyi rendőrség, de akkor még nem tudták kideríteni, kik voltak a tettesek.

Egyvalaki viszont rájött a tolvajok kilétére: Johnny akkori barátnője, Kelli Cooper. Pár héttel korábban még ők ketten és Jimmy együtt nevettek azon, hogy Big John milyen lehetetlen tervet eszelt ki, amihez ráadásul dinamitot is lopni kellene valahonnan. Aztán amikor a lány a helyi lapokban olvasta, hogy ismeretlenek majdnem fél tonna robbanószert lovasítottak meg, rögtön arra gondolt, hogy a Birges testvérek mégsem vicceltek. Kelli felhívta Johnnyt, beolvasott neki, és szakított vele.

Az idősebb John Birges 1980 nyarának nagy részét a műhelyében töltötte, ahol óriási munkakedvvel építgette a bombáját. A szerkezet két nagyobb részből állt: egy hűtőláda-méretű dobozból, amiben a dinamitot helyezte el, ennek a tetejére pedig egy kisebb dobozt hegesztett, ebben volt a detonátor. Vagy inkább detonátorok. Big John ugyanis tutira ment: szenzorokkal és tervezési megoldásokkal nyolcféle módon biztosította be, hogy záródjon az áramkör, ami megállíthatatlanul berobbantja a dinamitot:

1. Ha valaki megpróbált volna belefúrni a dobozba, a bomba felrobbant.
2. Ha a doboz csavarjainak meglazításával próbálkozott volna, a bomba felrobbant.
3. Bármelyik doboz fedelének levételére a bomba felrobbant.
4. Ha vízzel árasztotta volna el valaki a detonátort, a bomba felrobbant.
5. Ha élesítés után elmozdították a ládát, egy ingás rendszer érzékelte a mozgást, és a bomba felrobbant.
6. Ha a két doboz közé elválasztó lemez került, a bomba felrobbant.
7. Volt egy időzítőszerkezet, ami arról gondoskodott, hogy a bomba felrobbanjon akkor is, ha semmit nem csinálnak vele.
8. Végül, Big John a láda egyik oldalára 28 számozott kapcsolót szerelt. A kapcsolók közül egyesek nem voltak bekötve, néhánynak az együttes lekapcsolásával viszont ki lehetett iktatni az ingás rendszer. És persze voltak olyanok is, amik rögtön felrobbantották a bombát.

Big John úgy tervezte meg a bombát, hogy élesítés után gyakorlatilag már ne lehessen hatástalanítani. Az volt az elképzelése, hogy ha megkapja a pénzt a kaszinótól, elárulja a bombaszakértőknek a helyes kapcsolóállást, ezáltal szállíthatóvá válik a bomba, és biztonságos távolságban fel tudják robbantani anélkül, hogy kárt okozna. A bomba augusztus második felére elkészült, már csak be kellett juttatni a Harvey’s Resort Hotelbe.

Pénzt vagy robbantunk!

Birges és fiai augusztus 23-án kipróbálták, mennyire mozgatható a féltonnás szerkezet. Eközben Johnny keze megsérült, amitől a két fiú besokallt, vagy csak már elegük volt az egészből, mindenesetre ekkor kiléptek a balhéból. Big John rögtönzött: felhívta két ismerősét, Terry Hallt és Bill Brownt azzal, hogy volna egy kis meló. A két férfi már elítélt bűnöző volt és nem kérdezősködött sokat: tudomásul vették, hogy fejenként kétezer dollárt kapnak, ha egy féltonnás csomagot segítenek a Harvey’s-ba juttatni.

Augusztus 26-án hajnalban Big John furgonjával történt az akció, miután előző nap loptak egy rendszámtáblát egy másik furgonról, álcázásként. A három szerelőruhás férfi egy kéziemelő segítségével néhány perc alatt betolta a ládát a kaszinóba, és lifttel felvitték a második emeletre. A Harvey’s személyzetéből néhányan észrevették őket, de senki nem tartóztatta fel a triót. A másodikon Big John élesítette a bombát, lehelyezte elé a borítékot, aztán elhagyták a kaszinót és a várost is. Amikor megálltak enni, Birges közölte két segítőjével, hogy éppen most szállítottak le egy bombát, és őket is beavatta a tervbe. Hallt és Brownt sokkolták a hallottak. A zsarolási próbálkozást őrültségnek gondolták, és csak remélték, hogy nem kapják el őket a rendőrök.

Reggel a Harvey’s emberei megtalálták a bombát, és értesítették a hatóságokat, a kiérkező Nemzeti Gárda pedig elkezdte kiüríteni a hotelt. Szezonban tele voltak a város szállodái, az utca megtelt vendégekkel. Voltak, akik pizsamában vártak, reménykedve, hogy hamarosan visszamehetnek a szállodába. Hiába vártak: miután a kiérkező szakértők egy röntgengéppel átvilágították a ládát, és kiderült, hogy az valóban rengeteg robbanószert rejt, még a Harvey’s környékét is evakuálták.

Miközben a kiürített hotelben egy csapat tűzszerész próbálta kitalálni, mit lehet kezdeni Big John művével, az FBI elkezdte megszervezni, hogyan teljesítsék az ismeretlen bombakészítő követeléseit. A láda mellett hagyott levél részletesen leírta, hogy a bombát leállítani nem lehet, csak elszállítani, de ahhoz ismerni kell a kapcsolók helyes állását. A zsaroló ezért az információért hárommillió dollárt kért százdolláros címletekben. A pénzt egy helikopternek kellett volna éjjel egy megadott környékre szállítania, ahol a bűnözők stroboszkóppal jeleztek volna, hogy hol kell leszállni. A helikopterben csak a pilóta ülhetett.

Big John rábeszélte a fiait, hogy segítsenek neki a pénzátvételnél, és ezúttal Joan is részt vett az akcióban. Birges terve az volt, hogy ő és Jimmy várja a helikoptert, a pilótát fegyverrel kiparancsolják a járműből, aztán Big John és Jimmy elrepülnek a géppel egy mérföldekkel távolabb levő tisztásra, ahol Johnny várja őket kocsival. Az idősebb fiú elfuvarozza Jimmyt és a szajrét, Big John pedig továbbrepül egy másik találkahelyre, ahol Joan várja az ő autójával. Clovisban találkoznak, aztán Big John és Joan Európába utaznak tisztára mosni a pénzt.

Az FBI-nak egészen más tervei voltak. A pilóta mögött egy gépfegyveres FBI-ügynök lapult elrejtőzve. Az anyósülésen heverő táskákat pénz helyett papírral tömték meg, csak a táskák tetején terítettek szét pár ezer dollárt a látszat miatt. Emellett a gépet nagy magasságban követte egy katonai helikopter, tele kommandóssal.

Egész jól működött

Ez volt az a pont, amikortól senkinek nem ment semmi a terv szerint. Az FBI meglepő módon nem tudott a helyi ügynökségektől helikoptert szerezni, ezért Los Angelesből kellett odareptetniük egy gépet, és emiatt elkéstek a tervezett találkozóról. De a zsarolók is késtek, mert Big John elfelejtett elemeket vinni a stroboszkópba, és emiatt tenniük kellett egy kerülőt. Aztán hiába villogtattak, nem találták meg egymást az FBI-osokkal, és dolgavégezetlenül hazaautóztak. Ami megint nem ment simán, mert Joan balesetet szenvedett a kocsijával, és kórházba kellett vinni őt, ezután pedig egy rendőr megbüntette Johnnyt gyorshajtásért.

Elkövetkezett a másnap, augusztus 27. Miközben Big John kialudta magát, a bombaszakértők akcióba léptek. Birges nem közölte velük, hogy az időzítőt hány napra állította be, ezért ők úgy kezelték a helyzetet, hogy a detonáció bármikor bekövetkezhet. Valójában a bomba csak augusztus 30-31. körül robbant volna fel, de a tűzszerészek ezt nem tudták.

Egy válságülésen több kétségbeesett ötletet is felhoztak, végül elfogadták az egyiket: egy apró robbantással hatástalanítják a bombát.

Sárgaréz köpenybe helyezett, speciális formájú plasztikot terveztek felrobbantani, ami a detonátordobozba irányított volna egy gázcsóvát, és az jó esetben kiiktatta volna az elektronikát. Úgy kalkuláltak, hogy a töltet felrobbanása és a gázcsóva becsapódása között fél ezredmásodperc telik el, és ha a detonátorok csak kisfeszültségű áramköröket tartalmaznak, még azelőtt működésképtelenné válik az egész, hogy az elemből érkező elektromos impulzusok elérnék a detonátorokat, és beindulna a robbanás.

Kockázatos elképzelés volt, de nem volt jobb ötletük. Délutánra elkészítették a töltetet, és nagyjából akkor, amikor Big John elkezdte szervezi az újabb találkozót a pénz átadására, a szakértők robbantottak. A kis töltet délután három óra negyvenhat perckor a terv szerint elpukkant, a gázcsóva a detonátordobozba csapódott – és berobbantotta a felső dinamitot. Birges ugyanis a detonátordobozban is elhelyezett egy kis darab robbanószert, de ezt nem említette a háromoldalas levelében. A detonátordoboz felrobbant, és végül ez indította be a valódi, 450 kilós töltet berobbanását.

A detonációban nem halt meg és nem sérült meg senki, de a kaszinó környékére csak úgy záporozott a törmelék. A Harvey’s oldalába egy pincétől az ötödik emeletig terjedő lyuk robbant. A környéken várakozó bámészkodók egy része ujjongva és tapssal fogadta a fejleményeket, elvégre a káröröm nagy úr, és nem minden nap lát ilyesmit az ember. Sőt, élelmes vállalkozók addigra már pólókat nyomtak „engem is felrobbantottak a Harvey’s-nál” felirattal, így többen az alkalomhoz öltözködtek. Big John viszont összeomlott, amikor egy rendkívüli híradóban meglátta a robbanást. „Nincs miért élnem tovább” – mondta a fiainak. Amikor Joanért ment a kórházba, és ott is meglátta, hogy a tévé a robbantást adja, azért egy kis büszkeséget is megengedett magának, mondván: „Egész jól működött.”

A gyanús pulykafarm

Az FBI és a rendőrség nagy erőkkel kezdett nyomozni, de túl sok lehetséges gyanúsított volt, többek közt a maffia, a Harvey’s egyik volt dolgozója, az IRA és persze számos szerencsejátékos, akik a kaszinóban vesztették el a pénzüket. Közülük csak az egyik volt John Birges, bár ő tényleg nagypályás volt: több mint 700 ezer dollárt hagyott az évek során a Harvey’s-ban. Fel is került az FBI radarjára, de nem kezelték igazán komoly gyanúsítottként, amíg be nem futott egy telefonhívás. A Harvey’s és három másik kaszinó ugyanis 175 ezer dolláros nyomravezetői jutalmat ígért, amit később félmillióra emeltek. Ekkor hívta fel a forróvonalat egy férfi, aki Kelli Cooper aktuális partnere volt. Elmesélte az ügynököknek, hogy a barátnője korábban hallotta, ahogy Birgesék kieszelték a robbantást.

A nyomozók ezután jobban utánanéztek a családnak. Tudomást szereztek Erzsébet furcsa haláláról, a leégett étteremről, megtudták, hogy a családfőnek tapasztalata van a robbanószerekkel, és hogy szerencsejáték-függőként elherdálta a kosztpénzt. Johnny gyorshajtása és Joan kórházi kitérője révén az is világos volt, hogy a családból többen a környéken tartózkodtak a robbantás napján. Big John ekkor vált az egyik fő gyanúsítottá, és a gyanú csak megerősödött, amikor az ügynökök ellátogattak Birges egykori sógora, a szintén disszidens Schmidt Ferenc pulykafarmjára. Schmidt ugyanis adott egy kis munkát az anyagilag addigra teljesen leégett rokonnak: Big John etetőrendszert tervezett a pulykáknak. A nyomozók éppen olyan anyagokat és megoldásokat találtak a rendszerben, amilyenek sejtésük szerint a detonátorban voltak.

Big John eközben azt tervezte, hogy újra megzsarolja a kaszinót, és megint lopott több mint három mázsa dinamitot.

Amikor a Harvey’s nyolc hónapos renoválás után újranyitott, Birges elment terepszemlét tartani – és persze szerencsejátékozni. Újabb bombaépítésre azonban már nem volt lehetősége. A nyomozók az akcióhoz ellopott autó rendszámán elindulva is a Birges családhoz értek, és addig faggatták a két fiút, amíg megtörtek. Vádalkut kötöttek, és büntetlenségért cserébe az apjukra vallottak. 1981 augusztusában az ügy minden szereplőjének a csuklóján kattant a bilincs.

A tárgyaláson Big John igyekezett a fiaira kenni a balhét, azt állította, hogy Jimmy ötlete volt az egész, és neki kellett a pénz, hogy főiskolára tudjon menni. Később azzal érvelt, hogy a kaszinót nem ő robbantotta fel, hanem a tűzszerészek. Nem hatotta meg az esküdteket: 1982-ben tényleges életfogytiglanra ítélték. A börtönben halt meg 1996-ban, májrákban. A tárgyalás után soha nem látta többet a fiait. Hall és Brown bűnrészesként hét-hét évet kapott, de 1986-ban jó magaviselettel előbb szabadultak. Joan Williams, aki nemcsak tudott az akcióról, de a levélben megfogalmazott követeléseket is ő gépelte le, szintén hét évet kapott, de 1985-ben őt is feltételesen szabadlábra helyezték.

A két fiú bűnösnek vallotta magát, de a vádalku értelmében nem kerültek börtönbe. Jimmy talpra állt, szerelővállalkozást indított, három gyereke született, és szabadidejében autóversenyeken vett részt. Johnny szintén igyekezett tisztességes úton megkeresni a pénzt, de alkoholizmusa mellett rászokott a kokainra is, és amikor a menyasszonya 1986-ban autóbalesetben meghalt, megint lecsúszott. A sokadik ittas vezetés után pár hónapra börtönbe került, ahol könyvet írt a kaszinó felrobbantásáról. Később Santa Barbarában szörfműhelyt nyitott, majd néhány éve öngyilkos lett.

Big John a tárgyaláson nem kis büszkeséggel mesélte el trükkös bombája működését. Ez alapján készült a detonátordobozról egy replika, plexiüveg falakkal. Az FBI kiképzőbázisán, Quanticóban ma is használják a másolatot bombaszakértők képzésekor.

(Források: Atavist, The Dollop, SF Gate, Sacramento Bee, Tahoe Quarterly)