1996. február 6-án a török Birgenair légitársaság 301-es járata nem sokkal felszállás után a Dominikai Köztársaság közelében az Atlanti-óceánba zuhant. A Puerto Platáról Frankfurt felé induló gépen 176 utas és 13 fős személyzet utazott, senki nem élte túl a balesetet. A légitársaságot 1988-ban alapították, akkor még török vendégmunkások Németországba utaztatására, de később a vállalat már a karibi térségbe is szállított turistákat. A 301-es járat legtöbb utasa német állampolgár volt, aki vakációról indult haza.
Később a történteket kivizsgáló szakértők a feketedobozok rögzített adatai alapján rájöttek, hogy a repülőgép átesett. A 301-es járat Boeing 757–225-ös volt, egy ekkora gépnél pedig az átesés különösen veszélyes jelenség, ami általában akkor következik be, ha a gép túl lassan megy. Az átesés gyors magasságvesztéssel járt, ebből a zuhanásból pedig a pilóták nem tudták kihozni a repülőt. Valószínűleg nem reagáltak jól a helyzetre, de az emberi hiba mellett előkerült egy meglepő ok: a darazsak.
Mégpedig a kaparódarazsak, azoknak is a feketenyelű lopódarázs nevű faja. A kaparódarazsak egy része sárból és kisebb kövekből épít fészkeket, és vonzódnak a hengeres üregekhez, így egy sor mesterségesen kialakított lyukhoz is. Például a repülőgépek Pitot-csöveihez, amiket feltalálójukról, Henri Pitot-ról neveztek el. A műszer nagyon leegyszerűsítve olyan cső, amiben a rajta beáramló levegő nyomáskülönbséget hoz létre, amit szenzorok mérnek. A különbség mértékéről lehet következteti arra, hogy a cső milyen sebességgel halad, ezért a Pitot-cső ma is a sebességmérés egyik legfontosabb műszere a repülőkön. Bár a 301-es járat Pitot-csöveit nem találták meg, a hivatalos vizsgálat azt valószínűsítette, hogy a kapitányüléshez legközelebbi csőbe fészket építettek a lopódarazsak, és emiatt hibás sebességadatokat mutatott egy műszer a pilótafülkében.
A feketenyelű lopódarazsak hamar gyanúsak lettek, mert a Puerto Plata reptér körül nagy számban élnek, és folyton munkát adnak a gépek karbantartóinak. A Pitot-csöveket részben éppen a darazsak miatt szokták lefedni, de a 301-es járat esetében ez nem történt meg. A gép indulás előtt hetekig a reptéren állt nyitott Pitot-csövekkel, ennyi idő pedig bőven elég lehetett a darazsaknak, hogy befészkeljenek. A szerencsétlenül járt repülőgép három Pitot-csöve közül egy működött rosszul, és éppen olyan hibajelenségeket produkált, amiket eltömítődés okoz.
A tragédiához viszont emberi tévedés is kellett. A kapitány felszállás közben észrevette, hogy a sebességmérője nem működik jól – ekkor vissza kellett volna fordulnia, de mégis úgy döntött, hogy folytatja az utat. Amikor később átadta az irányítást a robotpilótának, az lassítani kezdte a gépet, mert a robotpilóta a kapitány sebességmérőjéből kapta az adatokat, de a műszer az eltömődött Pitot-cső miatt túl nagy sebességet észlelt. A kapitány ekkor is rosszul döntött: a sebességmérő műszerek eltérését úgy értelmezte, hogy mindegyik műszer elromlott, pedig a másodpilótáé mindvégig helyes értékeket mutatott. Hamarosan a botkormányok rázkódni kezdtek, ami közelgő átesésre figyelmeztetett, de ezzel együtt túl nagy sebességről szóló hibaüzenet is érkezett. A repülőgép ekkor már vészesen lelassult, a kapitány mégis további lassítás mellett döntött. A 301-es járat átesett és az óceánba csapódott.
Később kiderült, hogy a Birgenair nem képezte ki megfelelően a pilótáit, a vészhelyzeti szimulációk gyakorlata hiányos volt. Ez érezhető volt a személyzet pánikszerű reakcióin, a feketedobozokból ugyanis sikerült kinyerni a pilótafülkében zajlott beszélgetéseket is. A katasztrófát a Birgenair sem élte túl, a cég előbb törölte minden járatát, aztán csődöt jelentett.
A katasztrófa körülményeit később szimulátorban reprodukálták tapasztalt pilótákkal. Ők sem tudták kihozni a gépet az átesésből, és ők is zavarónak gondolták, hogy a botkormányok rázkódása és a gyorsaságra figyelmeztető üzenet ellentétes értelmű jelzések. A Boeing ezután módosította gépein ezeket a figyelmeztetéseket, és a baleset után több légitársaság is bővebben kitért a pilótaképzésében a bedugult Pitot-csövek okozta hibákra.
Bár a 301-es járat esete extrém példa, a sárból fészket rakó darázsfajok a mai napig gondokat okoznak a légi közlekedésnek szinte minden országban (Magyarországon is élnek ilyen fajok). A Newsweek idéz egy amerikai légi biztonsági jelentést, ami szerint azzal, hogy a légitársaságok igyekeznek zöldülni, a repülők pedig az elmúlt évtizedekben halkabbak és tisztábbak lettek, a kockázatos darázsfajok is jobban elszaporodtak a repterek körül, ráadásul a terjedésüket sok helyen még a klímaváltozás és a Covid-járvány okozta repülési kényszerpihenők is segítették.
2021 nyarán például a londoni Heathrow reptéren egy vizsgálat során nyolc olyan repülőt találtak, amiknek a Pitot-csöveit rovarok szennyezték be. 2013-ban pedig Ausztráliában a brisbane-i reptéren a Pachodynerus nasidens nevű darázsfaj okozott gondot, akkor egy Airbus A330-nak kellett visszafordulnia, miután egészen hasonló hibák jelentkeztek, mint a 301-es járat felszállásakor. A landolás után kiderült, hogy darazsak tömítették el a Pitot-csöveket.
A csendes-óceáni térségben őshonos Pachodynerus nasidens ráadásul nagyon invazív, és mint angol neve – keyhole wasp, azaz „kulcslyukdarázs” – mutatja, különösen érdeklik a szűk nyílások. A rovar és a Pitot-csövek viszonyáról már tudományos kutatás is készült, amiben Pitot-csövek replikáit állították fel reptereken. A hároméves vizsgálat végül 2020-ban azt állapította meg, hogy a darázsfaj „jelentős légi biztonsági kockázatot jelent”.
Szerencsére több módon is darázsállóvá lehet tenni a repülést. A legegyszerűbb a Pitot-csövek lefedése landolás után, amivel az a gond, hogy plusz egy emberi hibalehetőséget ad. 2018-ban szintén Brisbane-ben egy 229 embert szállító Airbusnak kellett visszafordulnia, mert lefedett Pitot-csövekkel szállt fel, és így a sebességmérők nem működtek megfelelően. Egy másik lehetőség a Pitot-csövek áttervezése valamilyen kevésbé sérülékeny formára vagy a lecserélésük lézeres sebességmérőkre, ami persze drágább megoldás. De Ausztráliában azzal is kísérleteznek, hogy a darazsak szaporodásához szükséges hernyókat irtják ki a repterek környékéről rovarölő szerekkel, megakadályozva ezzel a darazsak terjedését.
Viszont a baj megelőzéséhez elengedhetetlenek a helyzetet átlátó, jól képzett pilóták. A repülőt irányító személyzetnek szokatlan szituációban is jó döntéseket kell hoznia, ahhoz pedig tisztában kell lennie azzal, milyen okai lehetnek a különféle műszerek üzemzavarainak. Ez a tudás sajnos nem volt jelen a Birgenair 301-es járatának pilótafülkéjében.