Egy város már elég régóta elképzelhetetlen vízvezeték-hálózat nélkül, az pedig tűzcsapok nélkül. Ha egy sűrűn lakott területen tűz üt ki, azt minél előbb el kell fojtani, ez pedig általában úgy lehetséges, ha a tűzoltók gyorsan hozzájutnak rengeteg vízhez. Ezt az alapvető biztonsági igényt elégíti ki a tűzcsap, de hogy a találmányt kinek köszönhetjük, ma már homály fedi. A tűzcsap szabadalmi bejegyzése ugyanis megsemmisült 1836-ban, ráadásul tűzben. Egy olyan tűzben, ami szinte földdel tette egyenlővé az amerikai szabadalmi hivatalt.
Az Egyesült Államok első elnöke, George Washington fontosnak tartotta a szellemi tulajdon védelmét, így elnöksége második évében, 1790-ben megszületett az ország első szabadalmi törvénye. Ezután 12 évig elég volt egyetlen hivatalnok, hogy kezelje a beérkező szabadalmi kérelmeket, de később olyan sok amerikai kopogtatott a maga vélt vagy valós találmányával, hogy megalakult a ma ismert amerikai szabadalmi hivatal elődje.
1810-ben már saját épület is kellett a hivatalnak. A kongresszus ekkor megvásárolt egy befejezetlen szállodát, a washingtoni Blodget’s Hotelt, és némi átalakítás után odaköltöztette a szabadalmi hivatalt, illetve egy kisebb részen egy postairoda is helyet kapott. Aztán kitört az 1812-es brit–amerikai háború, aminek keretében két év múlva a brit sereg benyomult Washingtonba, és felégette a fél várost. A hivatal akkori vezetőjének sikerült meggyőznie a briteket, hogy kíméljék meg a szabadalmi hivatalt, majd a történtek után elkezdtek dolgozni az épület tűzvédelmén. Palatetővel fedték be, majd vásároltak egy tűzoltóautót, ami az utca végében állomásozott 300 méternyi szegecselt bőrtömlővel és egy erős szivattyúval felszerelve.
1836. december 15-én azonban ez sem segített. Hajnali háromkor tűz ütött ki a pincében, és bár a lángokra hamar megérkeztek a tűzoltók, kiderült, hogy a tömlők olyan rossz állapotban vannak, hogy gyakorlatilag használhatatlanok. A hagyományos, vödrös oltólánccal nem sikerült megfékezni a tüzet, a létesítmény menthetetlenül leégett. Később kiderült, hogy a hivatal dolgozói tűzifát tároltak a pincében, a postai alkalmazottak pedig annak közelében gyűjtötték össze a tűzhelyből kikotort hamut. Aznap este a hamuban maradt egy kis parázs, ami begyújtotta a száraz fát, és a legalsó szintről gyorsan továbbterjedtek a lángok a felsőbb emeletekre.
A hivatal akkor éppen 9957 szabadalmi bejegyzést és körülbelül hétezer, ezekhez tartozó modellt őrzött. Ezek között olyan történelmi jelentőségű dokumentumok is voltak, mint a gőzhajót feltaláló Robert Fulton saját kézzel írt és rajzolt szabadalmi kérelme a nevét ismertté tevő találmányról. A tűzvészben minden irat megsemmisült, egyetlen 1794-es kötet kivételével, amit az egyik dolgozó titokban hazavitt, hogy olvasgassa.
A katasztrófa után a szabadalmi hivatal új szabályok alapján alakult meg ismét, és onnantól kezdve nagy gondot fordítottak arra, hogy másolatokat is őrizzenek minden dokumentumból. Az elégett bejegyzéseket megpróbálták pótolni úgy, hogy bekérték a bejegyzések saját példányait a feltalálóktól. 1837-ben százezer dollárt különítettek el erre a célra, aminek majdnem a 90 százaléka el is fogyott a következő 12 évben. Addigra 2845 megsemmisült szabadalmat tudtak helyreállítani, és feladták a további keresést.
Az elégett bejegyzések között volt a tűzcsap szabadalma is, és ennek nem került elő feltalálói példánya. Így ma már nem tudni, ki tervezte meg először az amerikai filmekben is sokszor látható jellegzetes, piros utcai tűzcsapokat, csak annyi biztos, hogy valamikor a 19. század elején nyújtották be a bejegyzés iránti kérelmet Philadelphiában. A legesélyesebb jelölt Frederick Graff, aki akkortájt a philadelphiai vízművek vezető mérnöke volt, de semmilyen megbízható forrás nem erősíti meg ezt a feltételezést. A tűzcsaphoz kötődő legrégibb, ma ismert szabadalmi bejegyzés 1838-as, de ebben a feltaláló, egy bizonyos John Jorden a már létező tűzcsapok továbbfejlesztését írja le. Volt is rajtuk fejlesztenivaló, mert bármennyire furán hangzik is, az első tűzcsapok nem fémből, hanem fából készültek, akárcsak az első amerikai vízvezetékcsövek.
A teljes igazsághoz tartozik, hogy a tűzcsap feltalálása előtt is használták már a tűzoltók a vízvezetékeket. Európa néhány városában már a 16. század végén voltak facsövekből kiépített föld alatti vízvezetékek, és nem kellett nagy tudósnak lenni a gondolathoz, hogy a csövek jól jönnének egy tűzeset idején. Eleinte egyszerű, bár mai szemmel elég barbár módszerrel dolgoztak a tűzoltó brigádok: a tűz közelében lyukat fúrtak a vezetékig, és kilyukasztották, hogy hozzáférjenek a vízhez vödrökkel vagy szivattyúkkal. Oltás után bedugaszolták a vezetéket, betemették a lyukat, és táblával jelezték, hol ástak. Később már a telepített vízvezetékeken előfúrt lyukak és dugók voltak. Graff (vagy valaki más) nagy ötlete az volt, hogy ezek a lyukak gyakorlatilag felkerültek a felszínre, a föld alól és kaptak egy zárószelepet – ez maga a tűzcsap.
Az Egyesült Államok szabadalmi hivatala, a United States Patent and Trademark Office központja ma a virginiai Alexandriában található. A hivatal öt épületet foglal el, másolatokat is őriznek és sok szabadalom bejelentése és tárolása ma már eleve digitálisan történik, így egy tűzvész már aligha tudna olyan egyszerűen információt eltüntetni, mint 187 éve.
