Az angyalok a nyugati kultúrkör talán legismertebb és legnépszerűbb túlvilági lényei, nem csak a vallások számára fontos épületek falain díszelegnek festmények és szobrok képében, de a modern popkultúra különböző termékeiben is felbukannak. A szó hallatán rögtön megjelenik a szemünk előtt a leggyakoribb megjelenési módjuk is: szépséges szárnyas nők glóriával, esetleg giccsesebb formájukban a repkedő meztelen puttók. De honnan jön az ilyesfajta ábrázolás – és tulajdonképpen hogyan festi le a Biblia ezeket a lényeket?
A Szentírás szerint az angyalok szellemi teremtmények, már a világ teremtése előtt is léteztek, ebből adódóan nincs is konkrét fizikai formájuk. De mivel az Úr akaratának végrehajtói, sokszor megjelennek a halandók között a Földön is – a külső tulajdonságairól viszont általában kevés szó esik még az ilyen alkalmak leírásaikor is.
Ez azért is van, mert a bibliai történetekben az általunk látható formájukban legtöbbször pontosan úgy néznek ki, mint az emberek, és úgy is viselkednek, amíg fel nem fedik a kilétüket. A Teremtés könyvében például Ábrahám három angyalt fogad az otthonában, akik számára eleinte egyszerű utazóknak tűnnek. Arról, hogy bármikor szembetalálhatjuk magunkat egy angyallal, a zsidókhoz írt levélben is említést tesz: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.”
Meglepő módon a festményeken szinte kötelező kellék szárnyakat sosem említi az angyalokkal kapcsolatban a Biblia, bár néha valóban repülnek, de azt csak feltételezhetjük, hogy ilyenkor ezt szárnyakkal teszik. Érdekes, hogy az emberi megjelenésük mindig férfi alakot ölt, sosem nőit, pláne nem csecsemő formát. A reneszánsz freskókról ismert puttókról tehát szó sincs a Bibliában.
Olykor a külsőségekben is megjelenik az emberfeletti valójuk, bár a festmények jellegzetes kerek glóriája megint csak sehol sincs említve, mennybéli kisugárzás és vakítóan fehér fény viszont igen. Jézus születésénél a gyanútlan pásztoroknál megjelent angyalt „az Úr dicsősége” veszi körül, aminek földöntúli erejétől először meg is rettennek. A feltámadásnál pedig Máté apostol a mennyből leszállt angyalt fehér ruhás, villámló tekintetű alakként írja le. Ezért is lehet, hogy az angyalok első mondata a megriadt emberekhez sokszor úgy kezdődik, hogy „ne féljetek”.
De akkor mégis miért keringenek ehhez hasonló lázálomszerű videók és illusztrációk az interneten, amik az emberinek nem mondható de „bibliailag hiteles” angyalokat próbálják bemutatni?
A titok nyitja, hogy léteznek más égi teremtmények is, amik megjelennek a Bibliában, a videóban látott meghökkentő feldolgozásuk pedig valóban nem áll messze a leírásukhoz. Név szerint ezek a szeráfok, kerubok, és ofánok.
A szeráfokról csak egyszer, Ézsaiás próféta könyvében olvashatunk amikor egy látomásban megpillantja Isten trónját, és körülötte szállva ezeket a lényeket. Három pár szárnnyal írja le őket, amik közül csak eggyel repülnek, kettővel az egész testüket fedik el, így az nem is látható. Hangjuk – amivel szüntelenül az Urat dicsőítik – olyan hatalmas erejű, hogy képes megremegtetni a földet is. A szeráf szó héber eredetű, égetőt jelent. A lények lángoló természetére utal az is, hogy a megtisztulás jegyéül az egyik szeráf parazsat helyez Ézsaiás ajkára. Szerepükről más nem derül ki, de mivel közvetlenül Isten trónja mellett helyezkednek el, a legtöbb teológus úgy véli, hogy valamiféle testőri feladatot végeznek.
A kerubokról ennél valamivel többet tudunk: ők szintén őrző-védő lények, és már a teremtésmítoszban is megjelennek, ugyanis Ádám és Éva a kitaszítása után Isten felfegyverzett kerubokat helyez az Édenkert kapujába. Védelmező szerepük ezután is többször megjelenik, ők díszelegnek a frigyláda tetején, és Salamon király is őket ábrázoló hatalmas szobrokat helyezett a mára már elpusztult templomába.
Külsejükről legnagyobb részletességgel Ezékiel próféta ír, amikor egy villámló felhőből megnyílik előtte a mennyek kapuja. Ezek az ember-állat hibrid repülő lények szintén Isten kíséretében jelennek meg, és négy szárnyukból kettővel a szeráfokhoz hasonlóan ők is magukat takarják. Arcukból is négy van: emberarc, bikaarc, sasarc, és oroszlánarc is díszeleg a fejükön, amikkel így egyszerre minden irányba képesek nézni. Szárnyaik közt felül emberi kéz, alul borjúláb lóg ki, testük egésze pedig szemekkel van tele. Ezékiel szerint mozgásuk villámgyors, külsejük pedig olyan, mint az aranyon izzó parázs.
Ha még ez nem lenne elég meghökkentő, szintén ebben a fejezetben jelennek meg a kerubok mellett az ofánok is. Ezeket a próféta négy egymásban forgó óriási kerékként látta, amiknek anyaga a csillogó drágakőhöz hasonlított, gyűrűjüket pedig szemek borították el. A furcsa szerkezetek a kerubokat követve mozogtak, mivel az ő lelkük lakozott a kerekekben.
Ezeket az előbb felsorolt lényeket ugyan nem nevezi meg a Biblia konkrétan angyalként, viszont szintén szellemi teremtmények a mennyországban, akik az Úr parancsait teljesítik. Emiatt sok keresztény hívő, és a judaizmus is úgy tartja, hogy ők az angyali teremtményeknek egy bizonyos felsőbbrendű fajtája, Pszeudo-Dionüsziosz 5. századi teológus „A mennyei hierarchiáról” című műve például kilenc angyali rendet is meghatároz, az előbb felsoroltakat pedig a legfelsőbb háromba osztotta be, akik legközelebb állnak Istenhez. Félnivalónk ezek szerint valóban nincsen tőlük, hiszen rémisztő megjelenésük ellenére a világmindenség leghatalmasabb és legnemesebb védelmezői.